Régóta érlelődött a Kossuth-díjas felvidéki színművész, Boráros Imre fejében a gondolat, hogy bemutassa Platón Szókratész védőbeszéde című művét. Születésének 80. évfordulója után pár hónappal ezt el is mondta a hasonló tervet dédelgető Jászai Mari-díjas magyarországi rendezőnek, Pataki Andrásnak. A közös elhatározásukat tett követte, s a többhetes próbafolyamat gyümölcseként megszületett az egyórás koncert-színházi produkció, amelyben az előadás zenéjét szerző, világhírű soproni dzsesszzongorista, Varga Gábor is közreműködik. A felvidéki bemutatót a vajdasági és magyarországi „előfutamok” után, őszre tervezik.
Az eredeti hosszú és nehéz szövegből kiragadták a lényeget, ám rövidített formában is felöleli az egész művet. Annak tán´ a legfontosabb soraival, a saját meggyőződése, vélt igazsága mellett mindvégig kitartó, s a halálbüntetést is vállaló filozófus, Szókratész (Kr.e. 470–399) kijelentésével üzenve a ma emberének, s egyúttal bizonyítva a mondanivaló időszerűségét: „Mert igazság szerint úgy áll a dolog, polgárok: ahová valaki egyszer odaállt, ott kell maradnia, és szembeszállnia a veszéllyel, és nem szabad a halállal vagy bármi mással jobban törődnie, mint a gyalázattal”.
„Szókratész jeles tanítványa, a későbbi görög filozófus, Platón (Kr. e. 427–347) művét azért szerettem volna bemutatni, mert Szókratész élete végéig bátran küzdött a görög társadalom erkölcsi megújulásáért.
Hitt Istenben, az isteni elrendelésben, s az erkölcsös életet tartotta méltó életnek, mégis ki kellett innia a számára megítélt méregpoharat. Mi volt a valódi bűne? Az, hogy szembe mert szegülni a korábbi tanokkal, dogmákkal, s az igazságot kutatta.
Kész volt meghalni a saját meggyőződéséért. Amikor a születésnapi ünnepségemen megemlítettem Pataki Andrásnak, hogy ez a gondolat foglalkoztat, azonnal rávágta: akkor csináljuk meg, hiszen már a korábbi közös munkáink során bizalmat szavaztunk egymásnak” – mondta a próbafolyamat végén Boráros Imre és hozzátette, a nézőket azzal is szembesíteni akarják, hogy a történelem ismétli önmagát.
„Mindannyian kiisszuk a magunk méregpoharát”
„Éppen tavaly javasoltam egy vajdasági kollégámnak, hogy vigye színre Szókratész védőbeszédét, de nem jött össze neki. Imre nagy vágya volt ennek a műnek a bemutatása, amit én még sehol sem rendeztem meg. Azért is vállaltam ezt a kihívást, mert Platón 2400 éves szövege akár kortárs mű is lehetne, hiszen örökérvényű gondolatokat fogalmaz meg, ma is nagyon időszerű. Megmutatja, hogy az ember, lényegét tekintve, szinte semmit sem fejlődött. Manapság is mindannyian „kiisszuk a magunk méregpoharát”.
Platón egy koncepciós perről írt, amelyhez hasonlókra sor került a későbbi évszázadokban is, sőt, mindenkit ért már igaztalan támadás. Ez azt bizonyítja, hogy ez a témakör elévülhetetlen. Szívbe markoló, mert az a humán tartalom, amely mentén, Szókratészhoz hasonlóan, Boráros Imre is élni akarja az életét, egyáltalán nem zökkenőmentes pálya.
Nem mindegy, hogy egy dimenzióban szemléljük-e az életünket, miközben az ember három dimenzióra van „kitalálva”, azaz a testén kívül szelleme és lelke is van. E dimenziók kiteljesedése mindannyiunk kötelessége lenne, ha képesek lennénk felfogni azt, hogy mi végre születtünk erre a világra” – mondta Pataki András.
A rendező úgy véli, monodráma is születhetne Platón művéből, aki jelen volt tanítója koncepciós perén, s a történteket megörökítette az utókornak.
„De mégsem monodráma lett, hanem egyórás koncert-színház, amelynek van öt zenés és négy prózai tétele, és rajtunk kívül a nézőknek is nagy szellemi kalandot jelenthet. A zenét Varga Gábor világhírű dzsesszzongorista szerezte, akivel a Soproni Petőfi Színház volt igazgató-főrendezőjeként több produkcióban is dolgoztam. Ő Japánban a legjelentősebb lemezeladó muzsikusnak számít, a tavalyi amerikai turnéja során pedig valamennyi jelentős amerikai komolyzenei koncertteremben telt ház előtt zenélt. Ebben a közös előadásunkban öt saját etűdjét játssza el, s a zene teljes mértékben egyenértékű a szöveggel, nem csak kiegészíti.
Az Imre által elmondott négy szövegrész négy különböző állapotot mutat, s egymástól eltérő érzelmet sugall. Az első, amikor Szókratész a bíróságon találja magát, ahol egy képtelen váddal szembesül. A második szakasz az ő megszólalásait tartalmazza, amikor tételesen cáfolja az ellene felhozott vádakat, és megütközik a vádlójával.
A harmadik részben kimondják a halálos ítéletet, amelyben a megdöbbenése és az élete elengedésének gyötrelme is megfogalmazódik. Végül megtalálja halála értelmét, s emiatt felszabadultabban távozik az öröklétbe, mint ahogy az őt elítélt bírák élnek.”
Az örökifjú jó tanulótól a tudásszomjas nézőkig
Pataki András és Boráros Imre régóta ismerik és tisztelik egymást, többször is dolgoztak együtt.
Az első előadást augusztus 7-én a Vajdaságban, a kishegyesi művészeti táborban tartják, majd a produkciót a nyár folyamán a magyarországi IX. Bőköz Fesztiválra és a szentesi Kurca Fesztiválra is elviszik. A júliusi, szűk körű komáromi szakmai bemutatót követő nyilvános felvidéki premier ősszel lesz Komáromban. A tervek szerint az esztergomi Várszínház és a budapesti Új Színház, valamint az Ars Sacra Fesztivál és más rendezvények közönsége is láthatja.
Megjelent a Magyar7 2024/31. számában.
