Kiss-Rigó László, Szeged-Csanád megyei püspök
A leggyakoribb jelzők, melyek karácsonyi jókívánságainkban szerepelnek, a boldog és a kellemes. Azt szokták mondani, hogy az utóbbi tartalmasabb és tudatosabb jókívánságot tükröz. Valójában mindkettő többnyire saját magunk által megvalósítandó értékek függvénye. Ahhoz, hogy a karácsony megünneplése kellemes legyen, szükségesek olyan értékek, mint a tisztaság a lakásban, az ideális hőmérséklet biztosítása, az ünnepi, lehetőleg nem giccses díszítések, a nyugodt körülmények között történő pihenés, békés együttlét a családban, rokonok, barátok nyugodt és rohanás nélküli meglátogatása vagy fogadása, hagyományos finom és egészségesen is elkészíthető ételek fogyasztása. Ez mind fontos, de a karácsonyi boldogsághoz ennél több kell: tiszta lelkiismeret kialakítása, amennyiben rajtunk múlik, kiengesztelődés mindenkivel környezetünkben, belső béke és harmónia, az a jóérzés, hogy valakivel jót tettünk, valakit szeretettel megajándékoztunk. Mindezt könnyebben-nehezebben magunk érhetjük el és mindebben másokat is segíthetünk. Karácsony üzenete azonban az, hogy ezeknél sokkal teljesebb és tartósabb örömet is megtapasztalhatunk. Ez az öröm abból fakad, hogy a Megváltó érkezése nemcsak lehetővé tette annak kijavítását, amit az emberiség a történelemben tönkretett, vagy amit saját életünkben elrontottunk, hanem a Megváltó szabad és tudatos befogadása, az általa felkínált közösség elfogadása rádöbbenthet minket arra is, hogy saját életünkben jóval több fantázia van, mint ahogy azt gondolnánk, saját életünkből jóval többet kihozhatunk, mint hittük. Erre az örömre viszont tudatosan kell készülni. Az „első karácsonyra” történő készülődéskor az emberek megkérdezték Keresztelő Jánostól: mint kell tennünk? Ő csak annyit mondott, hogy akinek valamiből feleslege van, ossza meg azzal, akinek ugyanabból hiánya van. A katonáknak csak annyit mondott, ne kegyetlenkedjenek, ne éljenek vissza a hatalommal. Az adószedőket arra buzdította, ne szedjenek többet a jogosnál és ne a saját zsebükre dolgozzanak. Mindannyiunkat is csupán ilyen egyszerű, természetes emberi jó tulajdonságokra, értékekre biztatna, mint őszinteség, becsület, megbocsájtás, tevékeny együttérzés a testi-lelki bajban lévőkkel, saját életkörülményeinkből fakadó kötelességeink teljesítése. Egyszóval próbáljunk egy kicsit jobb emberek lenni. Ha ezt a kis erőfeszítést meghozzuk, akkor ajándékba kapjuk azt a többletet, amit csak a Megváltó tud adni: az Ő szeretetét, békéjét és örömét, ami mérhetetlenül több és 
tökéletesebb, mint az emberi szeretet, béke és öröm. Ismét egy új esztendő előtt állunk. Gyakran idézzük fel mostanában a „rendszerváltás” hajnalát, a Temesváron, Felvidéken történteket. Mindannyian úgy érezzük, hogy valamit tönkretettünk, valami nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettük volna, valamilyen hiányérzetünk van. Ennek az okait úgy is megfogalmazhatnám, hogy annak idején és azóta folyamatosan mindenki érdekeket akart-akar érvényesíteni. Sajnos nagyon sokan csak a saját önző és szűk érdekeiket. Az ilyenek mindig anyagi és erkölcsi kárt okoznak környezetüknek. Szerencsére voltak és vannak ma is olyanok, akik a valódi közérdeket próbálják érvényesíteni, az igazi közjót előmozdítani. De a többség módszertani hibát követett el: közjót, közérdeket előmozdítani csak úgy lehet, hogy azt megelőzően, és folyamatosan értéket hozunk létre, képviselünk, védünk meg. Ilyen emberek, családok és közösségek szép számmal élnek Komáromban és a környező régióban. De a városnak van egy egyedülálló sajátossága: olyan felbecsülhetetlen értéket hordoz az összmagyar nemzet életében, történelmében és kultúrájában, melyből a környező városok, települések iránti szolgálatként minél többet megoszt velük, annál inkább gazdagodik maga is. Ezért, ha a járási székhelyen és az egész régióban minél inkább felhagyunk az önzéssel, a széthúzással, a féltékenységgel, a fölösleges sértegetésekkel, a rágalmakkal, a gáncsoskodásokkal, és ehelyett egymással összefogva, egymás sikerének örülve, ha nem is felejtve de egymásnak megbocsájtva és egymás jó példáján buzdulva saját életünkben, családjainkban, környezetünkben, településeinken valódi értékeket hozunk létre, védünk meg és képviselünk hitelesen, akkor ez előbb-utóbb az egész régió, az egész társadalom valódi érdekeinek érvényesítését, a közjó előmozdítását eredményezi. Ezt várom az új esztendőtől, és ezekkel a gondolatokkal kívánok a Dunatáj minden olvasójának, a régió minden lakójának, családjának és közösségének kellemes, de még inkább boldog karácsonyi ünnepeket, és valódi értékekben gyarapodó,
ezáltal közös érdekeinket végre érvényesítő új esztendőt.
DUNATÁJ HETILAP 51/2016
fotó: J.I., dunataj.sk
