Emléktáblát avattak Borka Géza, író, költő, tanár, lapszerkesztő, színműíró emlékére, szülővárosában Gútán, december 7-én, az Adamis Anna Városi Művelődési Központ folyosóján. Az avatón Csáky Pál közíró, politikus azt mondta: Ez az emléktábla szimbólum is, üzen valamit, elsősorban azt, Gútán fontosnak tartják, hogy haza hozzák azokat az embereket, akik erőteljesen beleírták magukat közösségünk életébe és azon közösségek életébe, ahol tevékenykedtek. Gútán a közösség számon tartja azokat, akik a közösség érdekében sokat ettek, példát adnak, hogy ami fontos, azt számon tartjuk, és arra építeni kell, ezzel mi jövőt adunk magunknak ennek a szellemiségnek a nyomvonalán.
Borka Géza, a költő, író, tanár, lapszerkesztő, színműíró életét Görner Mónika, a Gúta TV bemondója ismertette. Borka Géza 1894. július 4-én született Gútán. Középiskoláit Komáromban, Pozsonyban és Győrben, afőiskolát Pannonhalmán és Budapesten végezte. Latin- magyar szakos tanári oklevelet 1922-ben, bölcsészdoktorátust 1923-ban szerzett. 1923-1944 között a komáromi bencés gimnázium tanára volt, majd Gútán tanított, 1945 után kénytelen volt Magyarországra menekülni. A Rákosi-érában bebörtönözték, szabadulása után egészen 1964-ig tudós tanárként Kaposváron, a Táncsics Mihály Gimnáziumban tanított, ahol a „Borka Centenárium” alkalmából hálás tanítványai márvány táblát helyeztek el. Ötvenéves tanári tevékenysége elismeréseként 1972-ben kitüntették.
Írói, költői vénája sokrétű irodalmi tevékenységében mutatkozott meg- Római régiségek címen középiskolai tankönyvet írt, 1929-1937 között a Szivárvány, 1932-1936 között a Tábortűz gyermeklap főszerkesztője volt. A kassai Új Életet és a komáromi Közművelődés-Könyvtáréletet, valamint pedagógiai lapokat is szerkesztett. A komáromi Jókai Egyesület irodalmi osztályának titkári posztját is betöltötte. Versei jelentek meg a Komáromi Lapokban és az Új Aurórában. Népies hangvételű színműveit a műkedvelők is gyakran játszották. Színdarabjait kizárólag amatőr színjátszó csoportok számára írta: egyszerűen színre vihető, általában egy felvonásból álló darabjai fontos kulturális és nyelvőri tevékenységet töltöttek be az elszakított felvidéki területeken. Különösen kedvelte, ha itt, Gútán adhatta elő műveit, ilyenkor a szereplők is helyi amatőr színjátszók voltak. Borka Géza 1977. június 17-én, 83 éves korában Kaposváron hunyt el.
Az ünnepségen felszólalt Csáky Pál író, politikus, aki örömét fejezte ki, hogy a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója is jelen van az eseményen, hiszen Borka Géza ott élte le élete nagyobb részét, ott tanított, tisztelték és szerették őt, és fontosnak tartják, hogy emléke megmaradjon, de ugyanígy fontosnak tartják a gútaiak is megőrizni a város szülöttének emlékét.
Vámosi László, a Kaposvári Táncsis Mihály Gimnázium igazgatója elmondta: pár hónapja felkeresték őt Gútáról, hogy Borka Gézának szeretnének emléket állítani, az ő szülővárosában. „Úgy gondolom egy anyaországbeli gimnáziumnak, egy anyaországbeligimnáziumi igazgatónak nemhogy lehetősége, hanem kötelessége, hogy minden olyan lehetőséget megragadjon, hogy a köteléket a határokon túl élő magyarsággal megőrizze és erősítse, ennek a hitében segítettem és ezért jöttem el.”
Az igazgató néhány szóban megemlékezett Borka Gézáról, aki a háború után került Magyarországra a lakosságcsere miatt. Kaposvári tevékenysége két szakaszra osztható: 1946. december 4-től 1949 július 5-ig tanított, 1949-ben letartóztatták, a csehszlovák időkben való tevékenységéért, mert magyarul tanított az akkor Csehszlovákia területén. Vagyis azért kellett 4 évig börtönben lennie,mert büszke volt magyarságára.
1953 szeptemberében visszatérhetett a Táncsics Mihály Gimnáziumba, 1964. szeptember 1-ig, akkor büntetésből áthelyezték a Kaposvári hármas számú gimnáziumba. Borka Géza polgári szellemben nevelte a diákokat, egykori tanítványai azt mondták róla, mindig abban a szellemben tanított, amilyenben ő nevelkedett, annak idején, a magyarságot megőrizve. Mihályfi László volt igazgató, író úgy emlékezik meg Borka Gézáról, aki megszerettette tanítványaival az olvasást, óráin a humor is megjelent.
Halász Béla, Gúta polgármestere, Borka Géza fiának, Lászlónak a levelét olvasta fel,
„Borka Lászlónak hívnak, Dr Borka Géza az édesapám volt, milyen szép szó ez, édesapa, legtöbb nyelven csupán apa ez a szó, az én édesapám valóban, édes, kedves és jó apa volt. Mindig így emlékezek rá, de nemcsak apa volt, hanem gimnáziumi tanár is, latint és magyar irodalmat tanított Komáromban, később a lakosságcsere miatt Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Számára a tanárság nemcsak egy foglalkozás volt, hanem hivatás, szenvedélye volt az oktatás, észrevette, mely tanítványa érdeklődő, esetleg tehetséges, ilyenkor külön figyelemben, bíztatásban részesítette, tanárként azt is elérte, hogy diákjai megkedveltek egy holtnyelvet, a latint. Büszke vagyok az édesapámra, de büszke vagyok a gyökerekre is. Végtelenül meghatott, hogy szülővárosában megemlékeznek róla, hogy emléktáblát állítanak édesapám tiszteletére.” – áll a levélben.
Az emléktáblát Halász Béla, Csáky Pál és Vámosi László leplezték le.
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
