A középkori eredetű település első írásos említése 1072-ből Lelu néven történik. A régi érsekléli érseki szék központja volt. 1247-ben már két Lél nevű falu is létezett. 1360-ban említik az érseki tulajdonban lévő falu jobbágyait. A 14. századtól különféle nemesi családok birtoka volt. Az idők folyamán teljesen eltűnt, elhagyatott, határban álló katolikus templomából Nagykeszin épült fel a katolikus templom.
Lehettem úgy 11-12 éves. Nyár volt, napsugaras, meleg nyár. Mi, gyerekek a szokott helyünkön, az érsekléli iskola előtti téren labdáztunk. A játék hevében észre sem vettük, hogy múlik az idő. Egyszer csak az egyik gyerek felkiáltott: – Nyitva van az iskola! Azelőtt mindig zárva volt. Ahányan csak voltunk, futottunk be az iskolába. Egy kisebb előszobából nyílott a nagyméretű tanterem. Minden benne volt még. Három hosszú padsor, dobogó, rajta az asztal, a szék, a tanítóé. Az asztaltól jobbra háromlábú tábla állt. A túlsó fal mellett volt egy alacsony szekrény, rajta üveglombikok és kémcsövek sorakoztak. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kipróbáljam, milyen is lehet beülni a régi padokba? Csodálatos volt! Az asztalon még ott volt a beszáradt tintatartó, a táblán a tartóban törlőrongy és egy darab kréta. Az egész tantermet belengte a nosztalgiás áhítat. Mintha templomban lettünk volna. Engem ott, azokban a percekben örökre rabul ejtett az iskola és a tanítás végtelen szeretete. Az az érzés kerített a hatalmába, mintha a régi, zsibongó kisdiákok csak egy órával azelőtt mentek volna haza a tanítójukkal. Pedig az érsekléli iskola kántortanítója, a „MESTER”, Pataky Alajos akkor már nyolc éve ott pihent a kakukkfüves, madárdalos, érsekléli temetőben! Áldás és szeretet őrizze emlékét! Halála után az iskolát bezárták, hogy minden úgy maradjon, ahogy volt, emlékül az utókor számára…
Novák Károlyné
Ratkovszky Erzsébet
Utóirat:
A háború vége felé az iskola berendezését
felelőtlen egyének felhasogatták
tüzelőnek. Később az iskola épületét
tehénistállónak használták. Az 1965-ös
árvíz idején az épület is végleg az enyészeté
lett.
DUNATÁJ HETILAP 51-52/2015