Volt ennek a minden bizonnyal jobb sorsra érdemes országnak egy korábbi vezetője, aki svájci életszínvonalat igért a „demokrata anyóknak”. Az a vezető azóta eltűnt a politikai élet süllyesztőjében, a harcias anyók pedig anyókákká szelídültek. Hogy eszükbe jut-e még ez a merész igéret, vagy az a bizonyos német nevű ember, aki eldugja előlük a dolgaikat (a gyengébbek kedvéért Alzheimerről van szó) már rég elfeledtette velük, nem tudni.
Egy azonban biztos: amikor a postás a kezükbe számolja csekélyke nyugdíjukat, bizonyára nem érzik Svájcban magukat, de még csak más nyugat-európai országban sem. Még a „kistigrissé” sem lett Szlovákiában ugyanis nemcsak a fizetések, hanem a nyugdíjak is messze elmaradnak a nyugat-európai országok lakosságának öregségi járadékától. Kicsiny hazánkban szerény becslések szerint megközelítőleg 370 ezer idős ember él szegénységben. A honi nyugdíjas korábbi fizetésének (tegyük hozzá, amennyiben egyáltalán volt szerencséje dolgozni) nem kevesebb, mint 60 százalékát veszíti el, míg ez a fejlett nyugati országokban mindössze 30 százalék. Nem kis különbség a mi kárunkra! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha például valaki 500 eurót keresett (és hol van ez még a minimálbértől, amit ugye a munkalehetőségek hiányában oly sok munkáltató fizet alkalmazottainak), akkor még 240 eurós nyugdíjra sem számíthat. Hogy ez mire elegendő, azt inkább nem is részletezném. Vajon mit szól ehhez leköszönő köztársasági elnökünk, aki nemrég azon aggódott, hogyan fog ő ezentúl megélni a megközelítőleg ezer eurós nyugdíjából? Igaz, jogos a panasz, mert az ő nyugdíja sem éri el a szerencsésebb történelmi fejlődésű országok boldog, világutazó nyugdíjasainak havi járadékát, de ő legalább nyomorogni nem fog, ellentétben több százezernyi szeniortársával, akik még csak nem is álmodhatnak egy emberhez méltó, gond nélküli öregkorról!
-zsu-
fotó: illusztráció
DUNATÁJ HETILAP
