Lendületes, vérpezsdítő, magával ragadó, látványos… Ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni a Queen of the Dance című táncshow-t, amelyet a párkányi városi kultúrházban láthatott a közönség.
A két órás lebilincselő műsor közben legszívesebben a néző is táncra perdülne. A társulat május 15-én Komáromban tart előadást.
Michael Flatley neve már a kilencvenes évek óta beépült a köztudatba. Gyors és dinamikus előadásai, profi táncosai, lendületes zenéje magával ragadta a tánc és a zene iránt érdeklődőket, és csak a fanyalgók szűk rétegének nem voltak kedvére ezek a műsorok. Előadásait profi hang- és fénytechnika jellemezte, és a tánccsapat vezetőjeként örökre beírta magát a történelembe.
A Catherine Gallagher Queen of the Dance Show-ja más, mint Flatley-é: talán kicsit jobb, és közelebb állhat a magyarok szívéhez, ugyanis a produkciójába a magyar motívumokat is becsempészi. Az előadás egy fantáziával teli, eredeti showműsor, amelyben a tánc és a zene együttese igazi műalkotássá áll össze. Már a címe – A királynő tánca – elárulja, a közönségnek igazi élményben lesz része.
Az ír sztepptánc legkiválóbb táncosaiból álló együttes kíséri Catherinet, így összesen 15 táncos szórakoztatja a közönséget, ami a lélegzetelállító show-ban kapja meg végső formáját. Mi ez a show? Az általuk táncolt ritmusra megmozdul a láb, a szem alig tudja követni az elképesztő ütemű táncmozdulatokat és a zenét, mindettől jogos a lúdbőrérzés. A fellépők hatalmas életörömet sugároznak magukból, ami átragad a közönségre is. Az előadók megmutatják miért is érdemes élni…
Nagy különbség a mindenki által ismert Flatleytől, hogy Catherine-ék nem történelemórának használják a show-t, nem ragaszkodnak a kelta történelem megkoreografálásához, inkább az ír mentalitás, életfelfogás bemutatására hivatottak. Dinamizmust, életkedvet, örömet szereznek, miközben a néző maga is táncra perdülne az igazán lendületes zenére.
Az ír táncnak két típusa van: az egyiket könnyű cipővel táncolják, és balett elemek vannak benne. A másikhoz nehéz cipőt használnak, ami üvegszállal van megerősítve a sarkán és a fejrészén. Ez a tánc az amerikai sztepphez hasonlít, de a test nem olyan laza. Az esztergomi show-nak kilencven százalékában nehéz cipőt alkalmaztak a táncosok, ami tovább nehezítette az amúgy sem egyszerű előadásukat. Egyik legsikeresebb számuk a zenét nélkülöző táncverseny volt, ahol csapatuk két részre szakadva egyfajta színjáték formájában bizonyította egymásnak és a közönségnek a képességeit.
Az előadás érdekessége, hogy magyar elemeket, motívumokat is tartalmazott, amelyben a Princess együttes ütemes és a végletekig lendületes zenéire ropták. A csapatot kiegészítő vonósok és a dobos, a táncok közötti szüneteket töltötték ki. Az előadásukból a dobszóló aratta a legnagyobb sikert a körülbelül 500 fős nézősereg előtt.
Mindent egybevetve egy olyan show-t láthatott a közönség múlt évben Párkányban, Rimaszombatban és Érsekújvárott – idén májusban Komáromban lépnek –, amelyre még sokáig fog emlékezni a nagyérdemű. A siker remélhetőleg meggyőzte a táncosokat, hogy a 2014-es világkörüli turnéjuk után újra Szlovákián láthassuk őket.
Catherine Gallagher néhány éve jött Magyarországra, aki számos aranyérmet tudhat magáénak, versenyzői pályafutásának csúcsa az Írország Nemzeti Bajnoka cím elnyerése volt. 1997 júliusában csatlakozott a Riverdance Show társulathoz. Az által megálmodott ír sztepptánc előadás az idei esztergomi viszonylatban magas, közel ötezer forintos jegyárak sokakat távol tartanak (bár a budapestiekhez képest jóval olcsóbb), mégis majdnem megtelt a várszínpad az esten, aminek elvárásait a Riverdance Show élő, vagy a televíziós élmények alapozhatták meg. Ha ír sztepp, akkor géppuskalábak. Ez az emlék kísér Michael Flatley óta, akinek műsorát még Budapesten láttam. Bizonyára, ha valaki nála táncolt, nyilván hozza ugyanezt a tudást. A plakátokról nem derült ki, hogy a csapat nem ír, csak a vezetőjük, ami nem baj. Catherine Gallagher koreográfusként és szólótáncosként is része a műsornak, és egyben a csapat példaképként követhető tanára is. „Amikor 2001-ben Magyarországra jöttem, bevállaltam egy már működő ír sztepptánc csoportot, aminek neve: Steps of the Celts – mesélte az esztergomi fellépés után Catherine Gallagher – „Mivel az utóbbi években nagyon népszerű az ír sztepp nyomban tánciskolát is alapítottam.”
Mire jutott mesterként néhány év alatt az ír sztepptáncos? Ezt láthatjuk a színpadon. „A Queen of the Dance Show a saját produkcióm, két felvonásos, egész estét betöltő műsor. A teljes első részt tekinthetjük bevezetésnek, ahol megkapjuk az alaphangulatokat: kelta kereszt szimbólumával megidézett cseppnyi misztikát, a tündérvilágot idéző élőzenei betéteket, és a világ élvonalába tartozó pezsdítő táncműfaj ízelítőjét. A látvány, a hangzás, a fények, a kosztümök mind egy jó színvonalú showműsor kellékei. Az ütősebb második részben kezdődik a tényleges pezsgés, a fürge lábak pergő tánca itt kezd hasonlítani arra a géppuskaropogásra. Az előadásban nincs története, nem is kell” – magyarázta Catherine.
A közönség különböző ír táncokat láthat újraalkotva, és egy ünneplésre alkalmat adó, rendkívül közönségbarát jelet. Magyarországon töltött néhány éve alatt nagyon megkedvelte a magyarokat, szeretne a kedvükben járni, ezért készített egy koreográfiát Brahms egyik magyar táncára is.
A 2005 óta működő társulat csak a múlt évben harminc előadást tartott a hazai közönségnek. Vendégművészeik között jelen van Michael Patrick Gallagher, aki jelenleg a Riverdance első szólistája és Barry John Gallagher a Lord of the Dance első szólistája.
Catherine Gallagher az esztergomi interjúban így ecsetelte törekvéseit: „úgy gondolom, a közönség keresi a fiatal, új arcokat és lábakat az ír tánc világában. Michael Flatley, Jean Butter és Colin Dunne nagyon tehetséges táncosok, akik inspiráltak, de úgy gondolom, eljött az ideje, hogy végre megmutassam a világnak saját kreatív képességeimet. Régebben sok produkció a kelta legendákat és mítoszokat felhasználta a műsorában, amik, szerintem, összezavarják a nézőket és eltérnek a történetektől. Nem akarok a közönség számára »történelemórákat« tartani. Azt szeretném elérni, hogy a közönségem megtapasztalja az ír tánc mélységeit, és maguk érzékeljék ezt az erőteljes és dinamikus művészi kifejezésmódot!”
Szavakban, mondatokban alig lehet megfogalmazni azt a látványt, összhatást, amelyet képes a tánccsapat összehozni. A produkció bárhol a világon megállja a helyét, és az életörömről, a táncról szól.
Telek Lajos, Felvidék.ma
Fotó: net
