Ötvenkilenc éves korában, hosszú betegség után csütörtökön elhunyt Pap Vera, a Vígszínház vezető színésznője, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész – tudatta a Vígszínház az MTI-vel. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) saját halottjának tekinti a művészt.
Pap Vera a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után, 1979-ben a Vígszínházhoz szerződött és azóta, 36 éve megszakítás nélkül a társulat tagja volt. Mint írják, az egyik legnagyobb magyar színésznőt gyászolja a társulat. Pap Verát a Vígszínház saját halottjának tekinti.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma osztozik a gyászban, és a Kossuth-díjas színművészt saját halottjának tekinti – közölte az Emmi Kultúráért Felelős Államtitkársága csütörtökön az MTI-vel.
Mint írják, Pap Vera nagy tehetségű, kivételes adottságú művész volt. „Érzékeny és markáns színházi fogalmazásmódja örökérvényű értéket képvisel. Alakításai a magyar színházi emlékezetet fontos részeivé váltak” – olvasható az Emmi méltatásában.
Mint a Vígszínház közleményében felidézik, Pap Vera nevéhez olyan legendás alakítások fűződnek, mint a Szentivánéji álom Hermiája, Kornis Kozmájának Hédije, az Úri Muri Rozikája, Amadeus Konstanzája, Fejes Endre Cserepes Margit házasságának címszerepe, a Leonce és Léna Lénája, a Györgyike drága gyermek Györgyikéje, a Salemi boszorkányok Proktornéja, a Kurázsi mama Yvette-je, A revizor Polgármesternéje, Az ember tragédiája Évája, az Augusztus Oklahomában és a Mikve főszerepe.
Színházi szerepei mellett több mint 40 filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást. Még főiskolás évei alatt kapta első főszerepét a Gábor Pál rendezte Angi Vera című filmben. Ezért a szerepért 1980-ban a chicagói filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját, 1981-ben pedig a David di Donatello-díjat, amelyre egész életében büszke volt. Rövid idő alatt nemcsak hazánkban, hanem az ország határain túl is felfigyeltek tehetségére, szelíd bájára, szuggesztív drámai erejére.
Az Angi Vera után számos filmes szerepet kapott, játszott a Csapd le csacsi!, A névtelen vár, a Dögkeselyű, az Uramisten és a Roncsfilm című alkotásokban is.
A Vígszínház méltatása szerint Pap Vera nagy tehetségű, jelentős művész volt. Alakításaiból egyszerre sugárzott lényének érzékeny, lírai és groteszk oldala. „Szorgalmának, színészi alázatának, tragikai képességének és egyedülálló humorának köszönhetően eljátszhatta a drámairodalom nagy szerepeit. Egyike volt a legigazabb színésznőinknek, sokat tudott a számkivetettek, a vesztesek, a megalázottak sorsáról, indulatairól, lázadásairól” – olvasható a színház visszaemlékezésében.
Mint írják, Pap Vera több szerepében is bizonyította, milyen sokat tud a peremlét sötét útvesztőiről, az emberi kiszolgáltatottságról és magáról a színészi mesterségről. „A vesztes karakterek azért emlékezetesek alakításaiban, mert soha nem voltak érzelmesek, mindig volt bennük valamiféle különleges, nyers, feloldozást nem kínáló humor; talán a vesztesek támadó humora, amit ő bátran és könyörtelenül felvállalt”.
Betegsége alatt szinte megszakítás nélkül játszott. „Hihetetlen nagy erőt kaptam a nézőktől, a kollégáktól, és nagyon fellelkesített, hogy mire vagyok képes. Önmagamnak is bizonyítottam” – idézik szavait a közleményben. Még 2014 őszén is játszotta a Mikve főszerepét, és próbált a Fátyol nélkül című előadásban, amelynek októberben volt a bemutatója. Pap Vera február 8-án lépett utoljára színpadra.
A művész az MTI-nek 2013-ban, a Kossuth-díj átvételekor adott interjúban úgy fogalmazott: „pályámon valóban sok nehéz sorsú figurát játszottam el, nyilván hordozok magamban valamit, amitől ezt hitelesíteni tudom”. Hozzáfűzte, hogy a humor és a groteszk is nagyon fontos az ember életében, különben nem lehetne elviselni a drámaiságot, az élet drámaiságát sem. Mindkettőre szükség van az egyensúly eléréséhez.
MTI
fotó: Kovács Attila
