Az idősebbek még emlékeznek a lelkes fiatalemberre, aki ugyan nem komáromiként született, de ízig-vérig azzá vált. Pedagógusként elsősorban a fiatal generáció tagjainak nevelésére fordított kiemelt figyelmet. Mikor pedig az akkori városi nemzeti bizottság alelnökévé választották, merészen szembe állt a szocialista kultúrpolitikával – amely az operett műfaját csökevényes burzsoá zenebonaként értékelte. A város megbecsülését vívta ki Lehár Ferenc szobrának felavatásával. Tavaly nagy szerepet vállalt a zeneszerző emlékére szervezett ünnepségsorozattal, ami a pandémia miatt elmaradt. Lapunk lelkes támogatója volt. A békés egymás mellett élés, az emberi kapcsolatok megszilárdítása jegyében született írásait rendszeresen közölhettük. Soha nem ragaszkodott szolgálati autóhoz, elvégre mindenhová eljutott biciklijén. Szívesen hallgatta meg az egyszerű emberek problémáit, s ahol tudott, ott nem ígérgetett, hanem segített. Türelemmel viselt súlyos betegsége január 26-án vetett véget életének. Komárom közmegbecsült polgára távozott közülünk.
Családja és a város érdekében végzett nemes munkáját
emlékünkben megőrizzük!
DUNATÁJ HETILAP 5/2021
