Hiteles és őszinte ember volt
A komáromi magyar gimnázium épületén idén már harmadízben lengett a fekete gyász zászlaja, tudatva az emberekkel, hogy az intézménynek újabb nagy halottja van: életének nyolcvannyolcadik esztendejében elhunyt Czókoly Béla nyugalmazott gimnáziumi tanár, aki negyven éven át állt a katedrán.
1925. november 20-án született Rimasimonyiban, Gömörben. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd a rimaszombati gimnáziumban folytatta tanulmányait, s a hontalanság éveiben a határon átszökve magántanulóként a miskolci református Lévay József Gimnáziumban érettségizett. 1951-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett matematika-fizika szakos oklevelet.
Pedagógiai pályáját egy év híján csaknem egy időben kezdte a hontalanság évei után az elsőként újrainduló komáromi magyar gimnáziummal, hiszen 1951 áprilisától ezen az iskolán tanított 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig. A gimnáziumban ismerkedett meg Nagy Erzsébettel, akivel az ötvenes évek derekán kötött házasságot. A két halk szavú, végtelenül szerény ember majd hat évtizedes házasságának példája is üzenetértékű: van sírig tartó hűség, van boldog házasság, ha az az igaz szereteten és megbecsülésen alapul. Évtizedeken át kiegyensúlyozott, békés házasságban éltek, egymást segítve mindenben.
Czókoly Béla tanár úr volt az elindítója annak az igényes, következetes, napjainkban egyre inkább kamatozó eredményes pedagógiai munkának, amely az iskoláját a matematika és fizika oktatása terén csehszlovákiai, majd szlovákiai viszonylatban is a legjobbak közé emelte.
Kompromisszumot, megalkuvást sem önmagával, sem diákjaval szemben nem ismerő úttörő tanár volt a matematikában és a fizikában. Szigorú volt és kemény, aki sohasem emelte fel a szavát, mégis a diákok sokaságát nevelte, oktatta a hiteles ember példáján keresztül. Máig példaértékű az a kitartás, amellyel egy-egy problémát megközelített, feldolgozott és megoldott. Neve, egyénisége, rend- és igazságszeretete mély tiszteletet váltott ki nemcsak a tanártársak, hanem a diákok körében is.
Szerény személyisége mindig ellene volt minden külső ünneplésnek, nem törekedett elismerésre, nem pályázott soha kitüntetésekre. A felvidéki magyar pedagógustársadalom 1995-ben díjazta a tanár úr eredményekben gazdag tanári pályáját, első ízben ítélte oda a Czabán Samu Pedagógiai Díjat, 2006 áprilisában pedig átvehette a komáromi képviselőtestület ünnepi ülésén a Pro Urbe Díjat, egy szűkebb régió, Komárom városa elismerésének kifejezéseként.
Czókoly Béla tanár úr neve fogalommá vált, személyiséggé, egyéniséggé lett: bárcsak sok követőre találna. Hiteles és őszinte ember volt minden szavában, cselekedetében. A hozzá hasonló tanáregyéniségek őrzik meg nekünk, az utódoknak a pedagógusi pálya becsületét. Köszönjük a sorsnak, hogy kortársai lehettünk!
(A temetésen elhangzott gyászbeszédből)
DUNATÁK HETILAP
