“Az élet olyan, mint a biciklizés. Ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod.” (Albert Einstein)
Ritka, de van ilyen, akiket megbecsülnek. S méghozzá az időseket, szépkorúakat, öregeket, nevezzük bárhogy azt a korosztályt, amely már letett valamit az asztalra. Az a korosztály, amely minimum negyven évet ledolgozott betegen vagy betegség nélkül többen szabadságát sem igénybe véve, nehéz fizikai vagy lelki megterhelést végző munkahelyen. Ennek a szép és több évtizedet megélt még élő generációnak soha nem jutott eszébe, bármilyen fáradtan viselte élete terheit, hogy idő előtti nyugdíjat igényeljen. Mert tudta kötelességét állam család és felé. Jogaival alig élt, de kötelességeivel becsületesen helytállt.
S mire elérte a megérdemelt pihenést, nagyon soknak nem éppen kedvezett a sors. Ismerjük, tudjuk, s bizony van, és egyre több- aki életének utolsó negyedét (kinek mennyi adatik meg), egyedül kell leélnie, vagy otthonban. Egyre ritkább, aki szeretett családjában töltheti végnapjait, éveit.
Persze van sok tenni akaró aktív nyugdíjas, akinek még van értékrendi igénye szórakozásra, tanulásra, közösségre. Szerencsés az a település, ahol nyugdíjas klubban, egy -egy civil szervezetben élhetik meg fiatalkori kedvelt szórakozásukat: énekkar, fellépés, stb. Ez is egyre ritkább, sok község elintézi azzal, hogy nincs pénz.
Sajnos a nyugdíjas korosztályt a társadalom, a fiatalok, sőt már a családtagok is, igen könnyen leírják, könnyelmű jelzőkkel illetik.
Jómagam talán két-három éve kaptam fel a fejem, mikor hallottam, hogy Felvidéken létezik a Megbecsültek Társasága. Utánanéztem, s oldalukon a következő tájékoztatást olvastam:
„Szervezetünk 2013-ban alakult a Galántai járásban a régiónkban élő szektorúak tartalmasabb életvitelének segítésére. A bölcsesség az élettapasztalat teljességéből származik, nem pusztán csak egy részéből. Tevékenységünk arra irányul, hogy ezt a bölcsességhez vezető élettapasztalatot megbecsüljük.
Társaságunk célja, a szépkorúak életkörülményeinek javítása, mindennapi életük megkönnyítése. Az alapgondolat az volt, hogy mindenkinek van nagymamája, nagypapája – nekünk is, Önnek és gyermekének is! Sokat köszönhetünk nekik. Elérkezett az idő, hogy mindazért, amit tőlük kaptunk, most köszönetet mondjunk, tiszteletünket fejezzük ki irántuk. Tevékenységünkkel megpróbálunk örömöt és könnyebbséget vinni mindennapjaikba. Az unokák és gyermekek, ahogyan Társaságunk is, ott és abban segítenek, ahol arra szükség van”.
Nos ez a Társaság tavaly elérte az alakulásának 10.évforduját, s mára több mint ezer regisztrált tagja van. Elsősorban a Csallóközből, de nagy létszámban és egyre sokasodik a létszámuk a komáromi járás falvaiban, sőt most már az érsekújvári járásban. Mindezt abból is tudni, hogy havi programjaikat e három járás tagjai igénylik egyre gyakrabban.
Programjaikról elmondható, hogy csaknem minden igényt kielégítő, sokrétű folyamatos programot hirdetnek meg, minden régióban. Közülük valamennyire van igény. Nyáron leginkább népszerűek voltak az egy vagy kétnapos kirándulások, történelmi várak, kastélyok, városok látogatásai. A színházlátogatások is mindig megtelt buszokkal történnek a fővárosi színházakba. Nyáron a fürdőhelyekre is sok igénylő jelentkezik. S persze az évi szórakoztató rendezvények, bálok is a kedvelt programokhoz tartoznak.
Mindebből jómagam egy találkozáson vettem részt, a csoportos utak szervezőjével, lebonyolítójával, mindenesével Bugár Gergellyel.
Személyében egy olyan fiatal program szervező- vezetőt ismertem meg, aki példaértékű. Nemcsak a felkészültsége, de figyelme az idősek iránt, segítőkészsége, türelme azon korosztály iránt, akikhez bizony sokszor több türelem kell, de mindenben kikérte véleményüket – s mindezt figyelembe véve, viszi végre a betervezett utakat. Valóban megbecsültnek érzi magát az ember az ő vezetése mellett, holott, szervezőként tudja az ember, hogy olykor váratlan helyzetek is közbejöhetnek egy -egy betervezett útnál.
Mint ismeretes a bemutatkozásokból is a Megbecsültek Társaságát Forró Krisztián a Szövetség jelenlegi elnöke hozta létre anno. Ritka nemes és szép emberi gondolat volt. Bugár Gergely személyében pedig olyan vezetőre, szervezőre talált, aki immár tíz éve vezeti a ma már több mint ezres csoportokat, ad lehetőséget, szellemi és testi feltöltődésre. Az életüket ledolgozó szépkorúak, öregek, sokan köztük egyedül állók is valóban valakitől e társaságtól megbecsülést kapnak.
A komáromi régiónak már külön FB oldala is van. Érdemes ellátogatni oldalaikra, ahol a programok is megtekinthetők.
Dániel Erzsébet, dunataj.sk
