A vadon élő állatok életterének folytonos beszűkülése következtében egyre több híradás szól arról, hogy egyes helyeken vaddisznók garázdálkodnak a kertekben, vagy a településeken keresnek maguknak élelmet, de így van ez a kukákban turkáló medvékkel és egyéb vadakkal is, amelyeknek a megjelenése olykor nem kis riadalmat kelt. Akadnak azonban szép számban rejtett életmódot folytató állatok is, amelyek már régestelen régen velünk élnek. Mivel jórészt kis ragadozókról van szó, létezésükről csupán véletlen találkozások alkalmával veszünk tudomást, rosszabb esetben pedig ha azt tapasztaljuk, hogy hivatlan éjszakai látogató(k) vérengzést rendeztek a galambdúcban, vagy a tyúkólban. Az autótulajdonosok azonban annak a kellemetlen meglepetésnek is ki vannak téve, hogy a motorháztető alatt összerágva találják a gumiból készült alkatrészeket, illetve a kábeleket.
A tettes természetesen nem ismeretlen, mert többnyire a menyétfélék családjába tartozó kisragadozó, a nyest hagyta ott „névjegyét”. Természetbeli bolyongásaim során, de Komáromban is nemegyszer összetalálkoztunk már, ám meglehetősen ritkán fordult elő, hogy a gyorsan mozgó, karcsú testalkatú, rövid lábú, barnás színű nyestet sikerült lencsevégre kapnom. A nyest „világpolgár”, Eurázsiában szinte mindenhol megtalálható ragadozó, amely rendkívül hasonlít rokonához, a nyuszthoz, amelytől jórészt csak a mellfoltjának a színe különbözteti meg, és az élettere is. Amíg a nyuszt kerüli a lakott területeket és rendszerint nappal, vagy estefelé vadászik, addig a nyest számára nem idegen terep a lakott település és jórészt az éjszaka leple alatt néz zsákmány után. Jó vadász, amelynek az étlapján egyaránt megtalálhatók gerinctelenek, madarak, rágcsálók, de nem veti meg a tojásokat és a gyümölcsöket sem. Jó gazda módjára gondol a jövőre is, s így élelemhalmozó. Igaz, vérengző természete, illetve vadászszenvedélye folytán akkor is öl, amikor már nem éhes. S annál nagyobb az emberek kára. A kutyáktól, de még a szaguktól is irtózik, s így az olyan portát nem keresi fel, ahol kutyák vannak. A macskát inkább vetélytársnak tekinti, s nem ritka, hogy kölcsönösen elpusztítják egymás kölykeit. Ha befészkeli magát a padlásra, éjszakánként különös hangokat, zajokat kelt, illetve hallat, amelyeket akár kísértetjárásnak is vélhetnek a ház lakói. Ilyenkor a kialvatlan és bosszús házigazda
számára nem marad más hátra, mint csapdát állítani. Ritkán tudatosítjuk, hogy amikor nyáron Horvátországban nyaralunk, úton-útfélen nyesttel fizetünk. A horvát pénznem, a kuna, tulajdonképen a szláv nyelvekben nyestet jelent. Hogyan lett a nyestből az Adria mentén fizetőeszköz? Réges régen, még valamikor a sötét középkorban a mai Horvátország egyes vidékein, de Szlavóniában is az alattvalók nyestprémmel adóztak. Talán erre a régi szokásra vezethető vissza az is, hogy a nyest címerálattá vált, Szlavónia címerében ugyanis megtalálható…
Németh István (a szerző felvételei)
DUNATÁJ HETILAP 13/2016
