Zsúfolásig megtelt a 80. életjubileumát ünneplő Ratimorsky Piroska régész rokonaival, barátaival, egykori munkatársaival és további tisztelőivel augusztus 8-án a komáromi Újvár kaszárnyaépülete. Ott szeptember 13-ig látható a Duna Menti Múzeum és a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Régészeti Tanszékének összefogásából született Életem és a régészet című életműkiállítása. A tíz kiállítási panelen található magyar és szlovák nyelvű szövegekből és az üveges vitrinekben helyet kapott, múltidéző kincsekből sok fontos tény derül ki a több szakmai díjat kiérdemelt, jeles szakember életéről, munkásságáról és elért eredményeiről.
A jubilánst PhDr. Stanislava Bende Gogová, PhD., a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Régészeti Tanszékének docense szlovák, Paterka Pál magiszter, a Duna Menti Múzeum igazgatója pedig magyar nyelven köszöntötte. Beszédükből megtudtuk, hogy ezen a megnyitó ünnepségen nemcsak a volt kolléganőjük, PhDr. Ratimorsky Piroska gazdag szakmai, pedagógiai és régészeti életútját, hanem a kerek 80. születésnapját is meg akarták ünnepelni. Az esemény, amely kezdeményezője Paterka Pál múzeumigazgató volt, egyúttal ékes példája a komáromi DMM és a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Régészeti Tanszéke tanárai, diákjai szoros együttműködésének.
„A tanszéket az előkészítésben tulajdonképpen a Műemlékvédelem és kulturális örökség program több 2. évfolyamos, valamint a Régészet program egy hallgatója képviselte. Mivel ezen intézmények évtizedeken keresztül az ünnepelt második otthonának számítottak, így a két intézmény együttműködése nem véletlenszerű. Nem hagyhatom ki a más intézményekben tevékenykedő kollégák segítségét, valamint a családja, leginkább a leánya, Janka említését, akik a kezdetektől együttműködtek velünk, és ezért köszönettel tartozunk neki. Nem utolsó sorban köszönjük a kiállító tér felajánlását, a Pro Castello Comaromiensi Polgári Társulás igazgatójának, PhDr. Ozimy Andrejnak, az egyetem volt abszolvensének (akinek az üdvözlő szavai szintén elhangzottak – a szerző mj.). A támogatást köszönjük a rendezvény szponzorainak: az érsekújvári székhelyű Coop Jednota szövetkezetnek, az izsai Fi Fredo Élelmiszerboltnak és a Bástya Csárdának is!” – hangzott el.
Majd a méltatók gratuláltak Piroska néninek, és megköszönték neki mindazt, amit a szlovákiai és az egyetemes régészet asztalára letett. „Az Ön munkája, a régészet iránti odaadása és bizonyítása inspirációként szolgált a fiatalabb régészgenerációk számára, az Ön nyitrai régészeti tanszéken kinevelt és oktatott abszolvensei által. Bízunk benne, hogy a kiállítás elnyeri tetszését, és minden bizonnyal mindenkit megérint, aki ezt a kiállítást látni fogja” – hangsúlyozták, végül a kiállítás minden résztvevőjének kellemes időtöltést kívántak.
Azután hosszasan kígyózott a színpompás virágcsokrokat és ajándékokat szorongató köszöntők sora Piroska néni előtt, aki meghatódva fogadta a felé áradó szeretetözönt és szívmelengető szavakat is. Mi tagadás, a nagy tömeg nem kedvezett a hosszas és alapos tárlatmustrának, ezért oda majd még egyszer visszatérek. Hiszen a megmentett hajdani régészeti leleteken kívül érdemes elegendő időt szentelni a panelszövegeknek is, amelyek sok részletet árulnak el Ratimorsky Piroska életéről, családi hátteréről, pályaválasztásáról, valamint a régészeti, oktatói és kutatói – tudományos munkásságáról.
Külön-külön panel mesél az általa mindig szívesen látogatott, izsai Leányvár – volt római erőd területén, továbbá a Hetény kataszterében és más Nyitra megyei, javarészt komáromi régióbeli helyszíneken végzett feltárásairól, valamint a „tollal írt régészetéről”, vagyis a publikációiról. A kiállításról nem hiányozhatnak a volt kollégái és tanítványai kedves visszaemlékezései sem.
Íme, egy kis ízelítő abból, hogy Piroska néni hogyan emlékezik vissza a saját családjára: „Apám a Csehországi Zlínben, a Baťa cipőgyárban dolgozott. Köszönhetően annak, hogy kérvényezte áthelyezését a gyár érsekújvári kihelyezett részlegére, ismerkedett meg anyámmal, egy budapesti mozdonyvezető lányával. 1943-ban házasodtak össze, én pedig a légi bombázások idején, 1944. augusztus 3-án születtem Érsekújvárott, Priska Kolářová néven. A háború után a kelet-csehországi Náchod városában telepedtünk le. Anyám, sajnos, egyáltalán nem beszélt csehül, ezért később Komáromba költöztünk, ahol apám a hajógyárban talált munkát. Édesanyám 1972-ben, 49 éves korában váratlanul elhunyt, így én vettem át a helyét testvéreim gondozásában, különös tekintettel a kis Dášenkára és Francekra. Pozsonyi tanulmányaim alatt férjhez mentem, majd férjemmel, Jánossal két leányunk született: Sylvia és Janka”.
Arról a titokról is lehullt a lepel, hogy miként lett régész. Előbb 1961-ben kitüntetéssel érettségizett egy komáromi középiskolában, s Az ókori világ hét csodája című kiadvány hatására döntött a régészet mellett. A brünni Masaryk Egyetemen 1961–1965-ben Őskor szakon végzett, 1974-től pedig a Duna Menti Múzeum munkatársaként, távúton régészetet hallgatott a pozsonyi Comenius Egyetemen. Egyébként 1965-től 1991-ig volt a DMM munkatársa. Távutas hallgatóként több cseh- és magyarországi, valamint járásunkbeli ásatáson vett részt vett. 1976-ban pedig sikerrel védte meg A hetényi kelta temető című diplomamunkáját.
1994-ben új fejezet kezdődött az életében: oktatni kezdett a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem elődjének számító Pedagógiai Főiskolán, ahol több kollégájával együtt, az akkori Történelem és régészet tanszéken 1996-ban sikerült a régészetnek önálló tanszéket biztosítaniuk. Előadóként pedig az őskori művészetre, őskori kultúrák vallási képzeteire, Pannonia történetére és a muzeológiára fókuszáló kurzusokat, illetve régészeti szemináriumokat tartott. 1995-től 2001-ig minden nyáron régészeti gyakorlatot vezetett a diákok számára Izsa – Leányvár lelőhelyen. Az oktatáson kívül a tanszék könyvtárának vezetői funkcióját is ellátta.
A legjelentősebb tudományos teljesítményének a hetényi kelta temető régészeti feltárását, valamint a múzeum egykori, új, állandó régészeti kiállításainak (A Duna mente őstörténete, ill. Komárom és környéke történeti fejlődése az őskortól a 10. századig) az elkészítését tartja. 1993-ban részt vett a Római kőtár – Kőszobrászati emlékek a császárkorból című kiállítás szervezésében, amelyet a komáromi erődrendszer VI. bástyájában helyeztek el. Ezért a munkájáért 1994-ben megkaptam a Pamiatky a múzeá folyóirat az évi rangos díját, maga a kiállítás pedig Europa Nostra-díjban részesült.
Idekívánkozik egy sokatmondó részlet Peter Romsauer, a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézete szaktekintélyének a méltatásából: „Piroska 1994-ben a Történelem Tanszék régészeti részlegének szakmai asszisztense, később pedig az újonnan létrehozott, önállóan működő Régészeti Tanszék tanára lett. Itt egészen nyugdíjazásáig tevékenykedett, ahol nem csupán szaktudását, de emberi tulajdonságait is értékelték. Piroska szerénységéről és áldozatkészségéről volt ismert. Előzékenységét és segítőkészségét kollégái és diákjai is nagyra értékelték. Ezek a tulajdonságok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a tanszéken jó hangulat uralkodott, és személye ösztönzően hatott mindazokra, akiknek lehetőségük nyílt vele dolgozni”.
A jubileumi kiállítás szakmai felelősei: PhDr. Stanislava Bönde Gogová, PhD. docens, PhDr. Daniel Bešina, PhD., Marek Gere magiszter és Paterka Pál magiszter. A forgatókönyv szerzői: Mária Tolypina, Karin Kačengová, Hana Chochlíková, Albína Meretická, Barbora Gašparíková és Samuel Savko (Műemlékvédelem és kulturális örökség állami program), valamint Sebastián Miklós (Régészet állami program). A magyar nyelvű szövegeket a DMM munkatársai: Jančár Mónika, Polák Agnes, Csuthy András magiszter, PhD. és Galo Vilmos Galo, PhD. dolgozták ki. A grafikai munkát Mária Tolypina és Karin Kačengová végezte. Ez az anyag szeptember 19-től október 31-ig az izsai Kelemantia Római Kori és Néprajzi Múzeumban, majd november 11-től december 13-ig a társszervező nyitrai egyetem régészeti tanszékén lesz látható. A jubilánsnak az olvasóink nevében is szertettel gratulálunk!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
