Ritka és meghökkentő látványban volt részük ezekben a napokban Komáromban azoknak a szerencsés járókelőknek, akiknek a figyelmét nem kerülte el a Szent András-templom tatarozás alatt álló tornyainak a csúcsán elhelyezett rézgömb és kereszt karbantartásán szorgoskodó, egy szál kötélen függő szakember, aki a hollywoodi filmek Pókemberét megszégyenítő bátorsággal és ügyességgel végezte a munkáját ég és föld között. A magamfajta komárominak, aki a kenyere javát már megette, legjobb tudomásom szerint élete során mindössze másodszor adatott meg ez – a templom galambjait is bizonyára sokkoló – látványosság.
A városképet meghatározó, barokk stílusban felépített monumentális Szent András-templom méreteinél fogva akár katedrálisnak is beillene. Sorsa és története mondhatni egybeforr a a háborúk, járványok, földrengések, tűzvészek és árvizek pusztította városéval. A kéttornyú templom 1896-ban nyerte el mai alakját, amikor Majláth Gusztáv Károly esperes-plébános jóvoltából Mikos Nándor komáromi építész tervei alapján új, magasba törő tetőzetet kapott, s az 1848-as tűzvész óta lapos tetővel ellátott tornyok pedig elnyerték mai toronysisakjukat. Mint minden építmény, a templomok is időnként karbantartásra, felújításra szorulnak. Így van ez a Szent András-templommal is, amely a második világháború idején több gránáttalálatot is kapott, színes üvegablakainak a java pedig betört. A hetvenes évek közepén felújították a templombelsőt, majd 1990 és 1992 között a városi önkormányzat anyagi hozzájárulásával és a hívők adományaiból felújították a mintegy 2 500 négyzetméteres tetőzetet. Tavaly megszépült a templom homlokzati része, s az idén a bal oldali tornyának a felújítási munkálatai folynak.
(németh)
(A szerző felvételei)
DUNATÁJ HETILAP
