Ha lenne helye a józan észnek (és tisztességnek) ebben a mi szép új világunkban, akkor az alábbi felvetés nem maga a valóság, hanem legfeljebb nevetséges ostobaság lenne. A helyzet a következő: adott két termék. Az egyiket kevesebbért állítják elő, mint a másikat. Azt, amelyiknek világra hozatala többe kerül, még jól meg is utaztatják (minimum egy – igaz, légiesített – államhatáron keresztül), mielőtt a boltok polcaira kerül. Hogy aztán ebben a formájában olcsóbban kerülhessen a kedves vevő tulajdonába, mint a már eleve kevesebbe kerülő másik termék.
Tetszenek ezt érteni? Nem? Pedig meg lehet magyarázni, mint manapság mindent, ami ellen egyébként természetes igazságérzékünk tiltakozni próbálna. Tiltakozásból persze éppenséggel nincs hiány: a fent vázolt körülmények ellen valóban történtek is tiltakozások a múlt héten, s ezzel most már meg is világítjuk témánkat: a Magyarországra áramló, finoman szólva is gyanúsan olcsó import tejről van szó, amely a magyar termelőket rövid úton a padlóra küldheti. Az olcsó import nem jelentéktelen részét képezi a Szlovákiából érkező fehér nedű, amely drágább előállítási ára ellenére is olcsóbb, mint a magyarországi. De csak Magyarországon.
Ezzel a visszássággal az agroinform.hu szakportál részletesen is foglalkozott. Olyannyira, hogy szlovákiai bevásárlókörútra is elszánták magukat a portál szerzői, érdekes tapasztalatokat gyűjtve az árképzés sajátosságairól. Ami a magyar piacot illeti: a helyzet röviden és egyszerűen az, hogy a nagy áruházláncok az olcsó importárut teszik fel a polcokra éppen a kedvező ár miatt. Hogy mitől ilyen kedvező ez az ár? Az agroinform.hu is rögzíti a „közszájon forgó”, cseppet sem prózai okot: „minden jel arra mutat, hogy az akciós termékek után az importőr kereskedő cég nem fizeti meg az áfát, ezért tudja 30-50 forinttal olcsóbban adni a tejet, illetve 1200 forint környékén a sajtot”. És így lehet meseszépen kivégezni a magyar termelőket. Míg adott napon 100 forintért vettek át egy liter tejet a magyar paraszttól és 103-ért a szlováktól, eközben az utóbbi import szlovák tej volt az olcsóbb a magyar boltokban.
A mezőgazdasági szakportál munkatársai tehát szlovákiai terepszemlére indultak, hogy felmérjék, mi a helyzet a tejárakkal a Duna túlpartján. Ugyanaz a tej, ami Magyarországon 169 forintért kapható, a nyitrai CBA-ban 226 forintnyi eurót kóstál. Annak ellenére, hogy Nyitrán nagy kapacitású tejfeldolgozó üzemel, valamint ugye a magyar boltokba való eljuttattatásnak is megvannak a maga költségei. A dolog fonákja – vagy éppen természetes jellemzője – hogy mindezekkel együtt Szlovákiában is az import tej az olcsóbb (pl. a Csehországból megutaztatott).
Isten ments, hogy olyat írjak: itt valakik bizony játszadoznak az áfával, mi több, le is nyúlják azt. A fentiek csupán a tények, a következtetéseket mindenki vonja le maga. De egyvalamit mégis, mert ebben legalább van logika: ha vásárlókként kitartóan pakoljuk az olcsó importot a kosarunkba, azzal előbb-utóbb ugye gallyra vágjuk a hazai termelést. Ez világos. Csakhogy akkor, abban a piaci helyzetben varázsütésre el fog tűnni az olcsó import s lesz helyette drága import. Tessék választani!
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
