A Lajta Múzeumhajó április 8-tól 10-ig Dél-Komáromban, a Monostori Erőd Dunai kapujánál horgonyoz majd le. Hamarosan testközelből is megismerhetjük az utolsó gőzmeghajtású monitorhajót, amely a Dunát védte a világháborúkban. Komáromban, még az „öreggyárban” a Masaryk hadihajó épült, amelyet nem sikerült megmenteni az utókornak…
Az Egyesült Államokban 1862-ben megszületett egy teljesen új elveken alapuló haditechnikai eszköz, a monitor típusú hadihajó, és mindössze tíz év múlva, 1872-ben már Magyarországon is elkészült és szolgálatba állt annak a Duna-medence sajátos vízjárásához és mederviszonyaihoz igazított változata. A Lajta és a Maros monitorok voltak a világ első olyan folyami monitorai, amelyek kis merülés mellett erős páncélozottsággal, nagy tűzerővel rendelkeztek, és amelyeken Coles-féle lövegtorony volt. Különleges előnyük volt, hogy a Dunán is használt kisebb hadihajókkal ellentétben merülésük alacsony volt, könnyebben elrejtőzhettek a part menti mellékágakban is. Ez a hajópáros volt Európában az első folyami monitor, az osztrák-magyar hadiflottában pedig az első tisztán fémből készült páncélos, kizárólag gőzgéppel mozgatott, vitorlázat és kötélzet nélküli hadihajó. A Lajtát 1871. május 17-én bocsátották vízre és 1876. december 8-án esett át a tűzkeresztségen, amikor testvérhajójával együtt tűzpárbajt vívtak az akkor még török kézben lévő belgrádi erőddel. A hajó több alkalommal került bevetésre az első világháború időszakában. 1918-ban – 46 év hadi szolgálat után – azonban leszerelték, és az 1920-as évektől 1994-ig, több, mint 70 évig a folyami kavicskotrásban elevátorhajóként látták hasznát. Különleges szerencse, hogy akadt olyan szakembercsoport, amely nemcsak a hajótestet, hanem a felépítményeket is eredeti állapotába állította vissza, és most a vízi jármű hajómúzeumként üzemel.
DUNATÁJ HETILAP 13/2018
