Bő 2 hónap elteltével kissé fellélegezhetünk a titokzatos kór okozta riadalom és korlátozások nyomása alól és a médiákból továbbra is özönlő vizuális riogatás ellenére, újra foglalkoznunk kell más fontos dolgokkal is. Többek között a közéletben uralkodó tarthatatlan állapotokkal, korrupcióval és a közszereplők kollektív felelőtlenségével. Ugyanis a képviselőket akkor sem lehet igazán felelősségre vonni, ha jelentős kárt okozó döntést hoznak, illetve kárt okozó folyamatokat lepleznek. Amíg nincs hatékony törvényi szabályozás, hiánypótló lenne a tisztesség, őszinteség, lelkiismeret és az ezekre épülő önkritika. Ezek viszont egyre inkább divatjamúlt hiánycikké válnak, sőt már az emlegetésüket is sokan megmosolyogják.
Országos szinten a választók megelégelték a hatalmi gőgöt, a gazdasági visszaéléseket, a jogbizonytalanságot és a bűnözés valamint a hatalom összefonódásait sejtető ügyeket. Elsősorban a hagyományos pártoktól fordultak el, és a kormányrudat a rendcsinálást hirdető, új arcokat felvonultató formációk kezébe adták. Reménykedjünk, hogy ezúttal nem csalódunk és ígéreteiknek legalább egy részét sikerül beváltaniuk. Sorsdöntő lesz, hogy az egyes kormánypártokban nem az egzisztenciális politizálásra, háttérben láthatatlanul ügyködő erőkkel való együttműködésre hajlamos honatyák válnak meghatározóvá, hanem a valódi változások és a megtisztulás hívei. Mondanom sem kell, hogy ez a legutóbbi ciklusban nem igazán jött össze. Jól jönne hogyha helyi szinten is megéreznénk a fenti változások szelét és a bűnüldöző szervekben várhatóan bekövetkező személycseréket követően lehullana a lepel az eddig rejtegetett tisztázatlan ügyekről. A számonkérésre, a jogtalanul eltulajdonított pénzek visszatérítésére azért van szükség, hogy mindenki megértse: a bűn, a korrupció nem válhat az egyéni érvényesülés hatékony eszközévé, az elkövetőit pedig nem a dicsőségnek, hanem a megvetésnek kell öveznie. Csupán tétlenül várni viszont előreláthatóan nem lesz elég. A városunkban mozgósítani kell a potenciális választóknak a több mint kétharmadát, azokat akik legutóbb közönyösség, lustaság vagy más okok miatt lemondtak saját és gyerekeik sorsának befolyásolásáról. Meg kell győzni őket, hogy keressenek, találjanak és beszéljenek rá közéleti szereplésre olyan személyeket akik már civil életükben, munkájukkal, helytállásukkal bizonyítottak, és emberekhez fűződő kapcsolataikban már elismerésre tettek szert. Csupán az ilyenek lehetnek hiteles, valóban független, és senkinek nem elkötelezett képviselőjelöltek. A jelenlegi, elegánsan egyeduralkodó, nem ritkán vándormadarakból, idegenlégiósokból, volt ellenfelekből, rokonokból és barátokból összekreált érdekszövetségek ugyanis csak nagy naivitással nevezhetők függetlennek. (Akinek nem inge ne vegye magára).
Hosszabb idő után belenéztem a testületi közvetítésbe. A szokatlan teremrendezés láttán, amit napjaink megkeserítője a koronavírus elleni védekezés miatt kellett módosítani, eszembe jutottak korábbi képviselői javaslataink amikkel a 25-ös képviselői létszámot 17-re akartuk csökkenteni. Az eddigi érvek mellett (pénzmegtakarítás, jobban követhető képviselői munka, illetve ennek hiánya stb.) sajnos a sors egy újabbat produkált. Mindannyiunknak kívánom, hogy ez a mostani érv váljon mihamarabb okafogyottá, viszont itt lenne az alkalom arra, hogy a testület tagjai közül valaki, aki tényleg a város érdekeit tartja elsőrangúnak, terjessze be újra a pazarló 25-ös létszámot legalább 17-re csökkentő javaslatot. Még most a ciklus első felében, gondolva a valószínűen bekövetkező szűkös évekre, amik során félő, hogy ennél sokkal fájdalmasabb és nagyobb volumenű megszorításokkal is szembe kell majd nézni. A mindenképpen megfontolandó létszámcsökkentéshez illene a 8 év után szünet (NYUSZ) bevezetésének gondolata, amit már szintén többször javasoltam, indokoltam és a magam példájával is igyekeztem hitelessé, követendővé tenni. Ahogy telnek az évek és különböző perspektívából figyelem az eseményeket, egyre inkább erősödik bennem a meggyőződés, hogy ez mindenkinek a hasznára válna. Az évtizedeken át megszakítás nélkül tartó képviselőség véleményem szerint nem válhat függőséggé, életpályamodellé. Nem vitatom ugyan az ehhez való jogot, rátermettséget senki esetében, nem valakinek a megbántása a cél, mindössze javasolni szeretném a szünetek beiktatását. Miután magamon kipróbáltam, csak ajánlani tudom mindenkinek, mutassuk meg hitelesen, hogy nem ragadtunk hozzá a székekhez. Adjunk esélyt új jelölteknek, csak így lesz módjuk a bizonyításra. Ha úgy alakul a sorsunk és egészségünk, hogy a 4 éves szünet után megpihenve, megújulva, a dolgokat kívülről szemlélve is vállalni akarjuk a folytatást, akkor semmi akadálya, hogy újra megméretessük magunkat, és majd a választók döntenek. Nekem ez az elképzelésem a működő demokráciáról és a közéletben uralkodó rossz beidegződések elutasításáról.
Benyo Zoltán
DUNATÁJ HETILAP 22/2020
