A világhírű csillagász – polihisztor, Konkoly-Thege Miklós születésének 180. évfordulója alkalmából nyílt meg a jeles tudós által Ógyallán alapított csillagda utódintézményétől kölcsönzött emlékkiállítás a komáromi Kultúrpalota földszinti termében. A Csillagoknak tündöklő barátja című tárlatanyag az Ógyallán működő Szlovák Központi Csillagvizsgáló Konkoly-Thege Miklós Múzeuma, a Szlovák Tudományos Akadémia Földtani Intézetének Geomagnetikai Obszervatóriuma, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet, valamint a Duna Menti Múzeum és magánszemélyek összefogásából született.
Csütörtöky József múzeumigazgató ünnepi köszöntője után Marián Vidovenec, az Ógyallai Szlovák Központi Csillagvizsgáló főigazgatója és az egyik kurátor, Vanya Péter nyitotta meg a Komáromban szeptember 24-ig látható emlékkiállítást, Konkoly-Thege Miklós (1842 – 1916) megfigyeléseiről pedig Dorotovič Iván, az ógyallai csillagda igazgató-helyettese tartott előadást. A helyi HELORO Kft. által támogatott rendezvényen a Komáromi Művészeti Alapiskola pedagógusai is közreműködtek.
A polihisztor gazdag felvidéki földbirtokos nemesi család egyetlen fiúgyermekeként született. Apja Konkoly-Thege Elek Komárom vármegye szolgabírája, anyja pedig bernátfalvi Földváry Klára volt. 1842. január 25-én keresztelték meg Pesten. Magánúton folytatott középiskolai tanulmányokat, Pesten először jogot, majd fizikát tanult olyan mesterektől, mint Jedlik Ányos. Tanulmányait Berlinben folytatta, ahol megismerkedett a csillagászattal is, és 1861-ben szerzett doktori oklevelet. 1867. április 26-án Komárom vármegye aljegyzője lett, azonban a hivatalviseléshez nem volt kedve, ezért a továbbiakban kizárólag a csillagászati tanulmányoknak szentelte idejét.
1869-ben az ógyallai birtokán csillagvizsgálót építtetett, amelyet az évek során nemzetközi hírű obszervatóriummá bővített. Megfigyelései 1871-ben kezdődtek. Leginkább a meteorok és üstökösök kutatása során ért el jelentősebb eredményeket, de foglalkozott bolygók észlelésével és spektroszkópiás (színképelemzéses) vizsgálatokkal is. Több távcsövet, spektroszkópot is tervezett, illetve készített. Az ő közreműködésének köszönhetően létesültek a következő csillagvizsgálók: 1878-ban a Haynald-obszervatórium Kalocsán, 1881-ben Gothard Jenő és Sándor obszervatóriuma Herényben, majd 1886-ban Podmaniczkyéké Kiskartalon.
1890. szeptember 19-től az 1911-ben történt nyugállományba vonulásáig társadalmi munkában látta el a Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet igazgatói posztját. Ebbéli pozíciójában szervezte meg az egész országban az időjárás-előrejelzés távirati terjesztését. Foglalkozott még közlekedéstervezéssel, hajótervezéssel és vezetéssel, fényképészettel, sőt zenével is. Az anyanyelvén kívül németül, franciául, angolul, olaszul folyékonyan beszélt.
A Magyar Tudományos Akadémia 1876. június 8-tól a levelező, majd 1884. június 5-től a tiszteletbeli tagjai közé választotta. Tevékeny részt vett számos bel- és külföldi tudományos csoport működésében, s az így szerzett érdemeiért 1881-ben a londoni Királyi Csillagászati Társaság, a liverpooli Astronomycal Society, az Association Scientifique de France, az Astronomische Gesellschaft, a bécsi Photographische Gesellschaft és a bécsi Electrotechnischer Verein is megválasztotta tagjának. A magyar csillagászat terén kifejtett tevékenysége elismeréséül 1887-ben a király a III. osztályú Vaskorona-renddel tüntette ki. Tulajdonosa volt a tudományért és művészetért adományozott Mária Terézia aranyéremnek és további érmeknek, díszokmányoknak. 1913. július 11-én a Ferenc József-rend középkeresztje csillaggal fokozatát adományozta neki az uralkodó.
Tagja volt a Komárom Vármegyei és Városi Múzeum Egyesületnek, majd haláláig a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesületnek. Zenét is szerzett – a zongoraműveken kívül nyitányt komponált Jókai Mór Milton című drámájához.1896-ban miniszteri tanácsosi címet kapott. Felesége Madarassy Erzsébet volt. Az 1899. május 16-i keltezésű ajándékozási szerződésben az ógyallai birtokát és az obszervatóriumot a magyar államnak adományozta. Fegyvergyűjteménye és más tárgyai pedig a komáromi múzeum gyűjteményébe kerültek.
A jelenlegi emlékkiállításon színes, gazdagon illusztrált bannerek mutatják be az életútját és munkásságát. Szemrevételezhetők a hajdani csillagászati és fényképészettörténeti műszerei: az utazó teodolitje, meteoroszkópja, sztereoszkópja, továbbá több sajátkészítésű fotója és személyes tárgya, így a Budai Társaskör által, a Mendelssohn-estélye alkalmából neki adományozott emlékszalag. Külön említést érdemel a Komáromi Kacz Endre festőművész által 1913-ban róla készített olajfestmény, amely korábban több értékes művel együtt a komáromi múzeum tulajdonát képezte, majd a Szlovák Nemzeti Múzeum bajmóci múzeumába került. Bár ezen intézmény a képet kölcsönadta a jubileumi tárlatra, ám a komáromi múzeum harcol a végleges visszaszerzéséért… Interaktív elemek, a Konkoly-Thege Miklós fotóiról készített 3D-s nyomatok (sztereó-fényképek), illetve a Mars felszínéről készült, szintén 3D-s szemüveggel megtekinthető film, valamint az ógyallai csillagdáról szóló, magyar és szlovák nyelvű kisfilmek is kiegészítik a tartalmas tárlatanyagot.
A tárlat másik kurátora Galo Vilmos történész, grafikai kivitelezője Polák Ágnes volt, a fotók javítását Szabó László, a szlovák nyelvű fordítást Jančár Mónika végezte, kreatív munkatársként Deminger Hajnalka munkálkodott. További közreműködők: Csütörtöky József, Jakabová Gabriela, Szabó Csekei Tímea, Szarka Viktor és Szenczi Tibor. Az emlékkiállítás sikeréhez több kiállítási tárggyal és fotóval járult hozzá a FORTEPAN, a budapesti Szelvinczi Sándor és a komáromi Hrala Gyula is.
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
