„Adj Uram Isten derűsebb jövőt!/ Harmatos rónát, gazdag legelőt!/ Legyen boldog a szívünk, mint valaha rég!/ És legyen kék felettünk a nagy magyar ég!” – fohászkodott Dráfi Mátyás Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész a dél-komáromi Polgármesteri Hivatal dísztermében május 30-án este Én „csak” egy magyar vagyok! címmel megtartott, ingyenes zenés-irodalmi összeállítása végén, melyben Sámson Gizella „izsai pacsirta” és Stirber Lajos, a Magyar Kultúra Lovagja közreműködött. A túlparti Endresz Csoport Egyesület ezzel a rendezvénnyel, amely védnöke dr. Molnár Attila polgármester volt, emlékezett a gyalázatos, országcsonkító trianoni békediktátum 104. évfordulójára.
A magyar nyelv és beszéd szépségei előtt tisztelgő, közel másfél órás műsor elején Arlett Tamás, az Endresz Csoport Egyesület elnöke üdvözölte az Összetartozás Városának ezen impozáns termében jelen levő észak- és dél-komáromi érdeklődőket. Majd jeles aktorunk Gizikével együtt, Lajos bácsi hegedű-kíséretével énekelte el az eseményhez és az említett évfordulóhoz méltó, kellő hangulatot megalapozó Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című nótát.
„Szeretlek, csodállak, drága anyanyelvem!” – jelentette ki Dráfi Mátyás, aki a továbbiakban konkrét példákkal mutatta be, hogy világhírű külföldi személyiségek, köztük nyelvészek, irodalmárok, tudósok, egyetemi professzorok… milyen elismerően vélekedtek a különleges, de felettébb nehéz magyar nyelvről. Egyebek mellett a régmúltba vezető anyanyelvünkről ezeket állították: logikus és tökéletes felépítésű, a világviszonylatban legtöbb (14) magánhangzója miatt felettébb kellemes ritmusú és költészetre kiválóan alkalmas (ezért a nagyvilágban sehol sincs annyi költő, mint a magyarlakta vidékeken), színes és játékos, az olasz és a görög után a világ harmadik legdallamosabb nyelve, nagyon gazdag szókészlettel és rengeteg jelzővel rendelkezik, s az összes nyelv közül a legtöbbet őrizte meg az ősműveltség nyelvelemeiből (68 százalékot!). A Szentatya szerint pedig vélhetően a mennyországban is magyarul beszélnek azért, mert egy örökkévalóság megtanulni ezt a nyelvet.
Például az angol írófejedelem, Sir George Bernard Shaw leszögezte: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna”. Giuseppa Mezzofanti bíboros, aki maga is 58 nyelven beszélt, így vélekedett nyelvünkről: „Tudják-e, hogy melyik az a nyelv, amely konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé kerül? A magyar! Úgy látszik, mintha a magyarok maguk sem tudnák, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában…”.
A Komáromi Jókai Színház örökös tagja a dicsérő mondatok elhangzása közben szebbnél szebb versekkel szívre és észre egyaránt ható üzeneteket is közvetített. Azok sorában hallhattuk Dsida Jenő Psalmus Hungaricusát, Gágyor József Vallomását, Kulcsár Tibor Orgonák alatt, Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma és Befordultam a konyhára, Tőzsér Árpád Férfikor, Ady Endre A Duna vallomása, Adja az Isten és Intés az őrzőkhöz, Ábrányi Emil Él a magyar, József Attila Mama, Juhász Gyula Milyen volt…, Gyimóthy Gábor Nyelvlecke című költeményét, valamint színművészünk egyes szerzőkhöz fűződő emlékeit.
Ráadásként az általa a világirodalom egyik legszebb szerelmesversének tartott Szimonov-művet, a Várj reám címűt is beválogatta a műsorába. Pár verset megzenésített formában hallhattunk, és mivel a magyar nyelv teremtő ereje, gazdag szókészlete a népi költészetben is megmutatkozik (mintegy 300 ezer népdallal büszkélkedhet, míg például a német nyelv mindössze 4 ezerrel), Sámson Gizella tolmácsolásában fülbemászó népdalcsokrot is hallhattunk, sőt, ő a hallgatóságot rábírta a közkedvelt A csitári hegyek alatt közös eléneklésére.
Dráfi szólt nyelvünk ereszkedő jellegéről és a mai médiát eluraló, helytelen „éneklő beszédről” is, rámutatva: a hangzók időtartamára ügyelni kell, betartva azt, hogy mindig az első szótag legyen hangsúlyos, akárcsak annak tisztaságára is, mert manapság nagyon sok idegen szó épül be a magyar nyelvbe, pedig inkább azok magyar megfelelőjét kéne használnunk. A humor és az élete párjának, Borikának (aki ez alkalommal Mihacs Szilviával együtt műszaki munkatársként működött közre) mondott köszönő szavak sem hiányozhattak az összeállításból, amelyet rendhagyó, dupla magyar nyelv és irodalom óraként iskolák figyelmébe is ajánlok.
Végül Arlett Tamás némi nyelvoldó nedűvel és virágcsokrokkal köszönte meg a szereplők nyújtotta szép élményt. Egyúttal mindenkit meghívott az egyesületük, a Felvidéki Értékőrzők, a Kárpátia Sport Polgári Társulás és a Tolma Baranta Egyesület közös június negyedikei, 104 év, 104 fáklya című, trianoni megemlékezésére. A Kárpát-medencében egyedülálló fáklyás emlékmenet résztvevői, vagyis az egykori Komárom vármegye településeinek lakói, egyesületei, közösségei majd 19 órakor az észak-komáromi református templommal szemben levő, Trianoni gyűrű-emlékműnél gyülekeznek, ahonnan az Erzsébet-hídon át a dél-komáromi Szabadság térre vonulnak. Ott pedig Forró Krisztián, a Magyar Szövetség országos elnöke mond emlékbeszédet.
A főszervező a polgármester által biztosított állófogadáson portálunknak elmondta: „A határ menti városunkban mi mással tudnánk jobban emlékezni a trianoni évfordulóra, mint az anyanyelvünk egyik nagy mestere, Dráfi Mátyás Kossuth-díjas színművész műsorával? Őt a Duna mindkét oldalán a magunkénak tartjuk, büszkék vagyunk a sikereire, s a színészi és népművelői képességével, előadásmódjával, lexikális tudásával most is maradandó élményt nyújtott nekünk, amit ezúton is köszönünk neki, valamint a szintén tehetséges, két közreműködő szereplőnek! Mi, endreszesek már régóta hangoztatjuk, hogy Komáromot egy organikus egésznek érezzük, s nagyon sok barátunk, szakmai partnerünk él Észak-Komáromban. Örülök annak, hogy a rendezvényeinket odaátról is egyre többen látogatják. Bár a trianoni határ jogilag még megvan, de azért dolgozunk, hogy a gyakorlati együttműködésünket az ne gátolja. Bízom abban, hogy a közös keddi fáklyás emlékmenetünkhöz is majd sok hozzánk hasonlóan gondolkodó magyarországi és felvidéki személy, közösség csatlakozik. Szeretettel hívjuk-várjuk őket!”.
Dráfi Mátyás pedig ezt nyilatkozta: „Az Én „csak” egy magyar vagyok! című összeállítással drága kincsünk, a magyar nyelv és beszéd szépségeire akartam felhívni a figyelmet, egyúttal annak megóvására is sarkallva a közönséget. Akár kérdőjelet is tehettem volna a végére, hogy tényleg „csak” egy magyar? Ha kiváló külföldi személyiségek csodálják a nyelvünket, akkor arra mi is okkal-joggal legyünk büszkék! Mivel az anyanyelvünk is nagy mértékben összetartja a szétforgácsolódott magyarságot, ezért a gyászos trianoni évforduló közeledtével kötelességem hangsúlyozni: azt őrizzük meg, ne hagyjuk elsatnyulni és idegen szavakkal megfertőzni. Van nekünk elég szép magyar szavunk mindenre, nem kell más nyelvekből idegen kifejezéseket kölcsönözni…”.
Bár nagyinterjúra nem volt ideje az egyik választási rendezvényről a másikra siető dr. Molnár Attila polgármesternek, de villáminterjút adott portálunknak. Vélhetően sok észak-komáromi lakos közös óhaja az, hogy június 8-án ismét őt válasszák meg Dél-Komárom első emberévé, s neki is köszönhetően több területen tovább gyümölcsözzön a határon átnyúló együttműködés.
„Mivel Komárom az Összetartozás Városa, s ráadásul Dráfi Mátyás Kossuth-díjas művész urat láthattuk vendégül a Polgármesteri Hivatalunk dísztermében, Alapy Gáspár volt polgármesterünk portréja alatt, ahol a közös magyar nyelvünkről volt szó, a bokros teendőim közepette is nagyon fontosnak tartottam a személyes jelenlétemet. Azt gondolom, hogy komárominak, Komárom polgármesterének lenni, hatalmas felelősség és szép kötelesség is egyben. Nem volt kérdés, hogy városvezetőként, e rendezvény védnökeként itt a helyem, s remélem, hogy még sok szép közös rendezvényen találkozunk egymással mi, a Duna két partján élő magyarok” – mondta búcsúzóul.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
