Boldogult Hofi Géza tréfájában szerepelt a Rákosi-féle tervgazdálkodás, amelynek rossz emlékű korszakában azt is megszabták, hogy egy anyakocának hányat kell(ene) fialnia. Ha sikerült, rendben volt, viszont, ha Hofi szavaival élve, „az anyának elfelejtettek szólni“ az elvtársak, akkor bizony jött a baj. Nos, ilyen képtelen „tervgazdálkodás“ most is létezik, elvégre a hivatalnoki buzgalom nem vész el, csak zászlót és eszmét vált. A rendőrségnél például napjainkban betervezik, hogy mennyi közlekedési bírságot, büntetést szabnak ki. S ha baj van a „tervteljesítéssel“, s üres az államkassza, akkor jön az „ukáz“. Mint például a Rimaszombati járásban, ahol írásos parancsban szabták a rendőröknek, hogy összegszerűen pontosan mennyi bírságot kell a közlekedésrendészetnek behajtania. Amikor ezt az egyik kereskedelmi tévé megszellőztette, nem késett a cáfolat sem, hogy ez azért nem úgy értendő, meg hogy egy ember túlbuzgósága, félreértés az egész. Nehéz viszont hinni, hiszen sokan voltak már olyan helyzetben (ugyanis a rendőrnek mindig igaza van), amikor a viccbeli nyuszika szerepében érezték magukat (lásd: – Verjük meg a nyulat! mondja a medve a rókának. – De miért? – kérdi a róka. – Ha van sapkája azért, ha pedig nincs, azért!). A vezetői túlbuzgóság ugyanis előléptetés, magasabb fizetés reményében beosztotti buzgalmat eredményez, aminek következtében rendszerint nem a BMW-ken, luxusterepjárókon száguldozó országúti kalózokon, befolyásos apukák alig húszéves rodeózó csemetéin csattan az ostor, hanem a már a gépkocsijáról is messziről felismerhető egyszerű mezei nyuszikán, akit ha van sapkája, azért, ha nincs sapkája, azért bírságol meg a rend kérlelhetetlen és minden részrehajlástól mentes szigorú őre – no meg persze azért, mert még nincs teljesítve a bírságterv…
-zsu-
DUNATÁJ HETILAP
