Jó hülye cím, mi? Mindegy, erre kattint a nép. Viszont találni egy igen fontos mondatot a „vallomás” végén. „Van benne felelősségem”, hogy gyűlöli egymást a két oldal, s megy ez a „gecizés”. Ja, igen, tegezős lett a vége, mi se gondoltuk volna. Villáminterjú a fideszjobb első számú megmondóemberével.
Itt Nagy József a Hír24-től. Bayer Zsoltot keresem.
Itt vagyok.
Van ránk néhány perce?
Persze.
Mit szól a mai fejleményekhez?
Mire gondol pontosan?
Kezdjük a legzaftosabb résszel.
Hogy geci vagyok és milliókkal tartozom Lajosnak?
Geci, görény és milliókkal tartozik – hogy faltól falig minden meglegyen.
Az első felével hadd ne foglalkozzak, mert az mindenképpen méltatlan…
Az első kétharmadával, ha már matekozunk.
Jó, szóval a jelzőkkel hadd ne foglalkozzam, mert méltatlan, nemcsak magamhoz, de még Simicska Lajoshoz is. A másik feléről pedig nem tudom, hogy Lajos, Simicska Lajos miről beszél. 2002 óta nem beszéltem vele, ha tartoznék neki milliókkal, akkurátus ember, biztos pontosan vezeti, ha adott kölcsön, akkor biztosan alá kellett írnom papírt, vegye elő.
Sosem kért tőle kölcsön?
Soha az életben.
Lehet, túl hosszú a fideszes adósságlistája, s úgy emlékezett, ön is szerepel rajta.
Biztosan. Egy széthulló személyiség vagdalkozik most, ami nagyon szomorú. Szomorú és sajnálatos. Nem kellett volna ennek így lennie.
Mert?
Mert nem kellett volna feltétlenül eljusson ő erre a pontra.
„Gyalázatos, amit művelsz, Lajos!” Ezt ön ma reggel írta a Magyar Hírlap online oldalára, még mielőtt borult volna a bili. Mire utalt benne?
Reggel még csak annak a tudásnak voltam a birtokában, aminek minden hétköznapi, civil ember: szembesültem azzal, hogy a Népszavában nyilatkozik Simicska Lajos, és gyakorlatilag totális médiaháborúval fenyegeti meg a kormányt. Akkor még csak erre utaltam azzal, hogy „gyalázatos, amit művelsz”. Aztán, mert nyilván beszélünk mi egymással ezen az oldalon, jobboldali újságírók, megtudtam néhány részletet, és azóta azzal is tisztában vagyok, hogy a dolog sokkal gyalázatosabb. Nem véletlenül mondtak le azok, akik lemondtak, és nem véletlenül fognak elmenni a többiek is Simicska Lajos lapjaitól és egyéb érdekeltségeitől. Simicska Lajos tegnap összehívta az embereket, és bejelentette nekik, amennyire én tudom, ha jól tudom, és gondolom, hogy jól tudom, mert megbízható emberektől hallottam, hogy száznyolcvan fokos fordulat van az ő médiabirodalmában az eddigiekhez képest, és többek között mostantól Orbán Viktor személyét, a gyerekeit, a feleségét és az egész családját kell személyesen támadni. Ez pedig gyalázatos, továbbá kontraproduktív is.
Mi lesz ezzel a médiabirodalommal?
Ennek a médiabirodalomnak, ahogy mi ismertük, megszoktuk, ahogy még annak idején én is dolgoztam benne, nyilvánvalóan vége van. Nincsenek róla közvetlen információim, de a fél karomat rátenném, hogy Lukács Csaba barátomtól Körmendi Zsuzsáig a Magyar Nemzet írástudói perceken belül szintén föl fognak állni, mert nem lesznek hajlandóak ilyen típusú vezércikkeket írni, ugyanez vonatkozik a Hír tévére. Innentől két dolog lehetséges. Egy: föl kell venni Dési Jánost, aztán majd megcsinálja ő…
Az még neki sem menne.
Azért mondom, hogy a dolog abszurditását érzékeltessem. Tehát erre a melóra másokat kell fölvenni. A másik változat, hogy az egészet el kell adni valakinek. De a célközönség, a durván kétmillió, aki a Fideszre szavazna vasárnap, nem fogja nézni a Hír tévét, le fogja mondani a Magyar Nemzet előfizetését, és ugyanaz a közönség szeret majd bele ebbe a médiabirodalomba, aki most az ATV-t nézik. Akkor meg nem mindegy? Így látom ennek a médiabirodalomnak jövőjét.
És a múltját? Pár hete interjúzta önt a Médiapiacban Lampé Ágnes. Kérdezte, miért igazolt át a Nemzettől a Hírlaphoz. Ezt a választ kapta: „Ahogy mondani szokták: kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Imádtam a Nemzetnél dolgozni, barátaim vannak ott. Ám eljött egy nap, amikor felajánlották, menjek át ahhoz a csapathoz, s csináljam ugyanazt, csak több pénzért.” Csak a pénzért váltott?
Van annyi fizetés, amennyiért az ember átjön. Adott, egyszeri és kivételes pillanat volt, adott, egyszeri és kivételes ajánlattal, meg kellett teremteni egy másik jobboldali médiabirodalmat. Jó kihívásnak tűnt, nagyon tisztességes fizetés is volt mellérendelve.
Tényleg négyes szorzót kapott? Mondjuk ötszázezerről kétmillióra?
Ha maradtam volna a Nemzetnél, negyedannyi pénzért ugyanazt csináltam volna tovább, és most beadhattam volna én is a felmondásomat.
A jelzők, amiket ma önre használt Simicska Lajos, mostanáig egy szűk, baromi jó tollú, jobbára egymással foglalkozó, egymást anyázó, szellemesen acsarkodó publicistacsapat sajátja volt Tóta W-től Bayer Zsoltig. Milyen… Ugye az újságíró iskola első óráján elmondják, olyat nem kérdezünk, hogy „milyen érzés volt”, de most mégis úgy kell kérdeznem: milyen érzés volt, hogy ma bayeri járomcsonton csattantak az ominózus jelzők?
Bármilyen furcsa, de ez most a legkevésbé zavar. Mert aki és amiért mondja, hát, hát, az most nincsen azon a szinten, hogy ez zavaró lehessen. Amúgy önmagában nyilván senki nem örül az ilyesminek. Ráadásul, hogy óvodásan fogalmazzak, nem is érdemeltem meg, mert kifejezetten visszafogottan, hogy ne mondjam, barátian írtam, amit írtam ma reggel. Igazából nem is Lajos személyével foglalkoztam, hanem azt a kérdést feszegettem, kinek és kivel akar ő száznyolcvan fokos fordulatot végrehajtani a maga médiabirodalmában. Lám, az élet engem igazolt, mert a cikkem megjelenése után három órával le is mondott mindenki… De hát, nézze, vagy nézd: ma nemcsak én voltam geci Simicska Lajos szerint, hanem maga a miniszterelnök is geci, ezt is nyilatkozta valahol…
Konkrétan nekünk.
Na, ha Orbán is egy geci, meg én is egy geci vagyok, hát, rendben van, ez egy vállalható társaság.
Családtagok lettetek. Szegről-végről rokonok.
Részemről vállalható társaság.
Reggelente évek óta lelkiismeret-furdalással kattintalak téged, Tótát és a többi megmondóembert.
Miért?
Gyűlöli, de legalábbis utálja, megveti egymást a két oldal. Az antiorbánisták szemében nyilas a jobboldal, az orbánisták szemében komcsi, libsi, hazaáruló a ballib. Föl sem vetődik, hogy a másik is tisztességes ember, és őszintén gondolja azt, amit. Az emlegetett médiapiacos cikkben te is mondasz valami olyasmit, hogy le kéne ülni Tótával beszélgetni, hisz még be sem mutatkoztatok egymásnak, és aztán, meglehet, nem sárkányt látnátok egymásban. A kérdésem az: érzel felelősséget abban, hogy utáljuk egymást, érzel felelősséget abban, hogy ez a gecizés megy?
Legyen ma egy ilyen kegyelmi nap: el tudom fogadni, hogy van benne felelősségem.
hir24.hu
