A szélhámosok újabb trükkje
Sajnos szinte napirenden hallhatunk, értesülhetünk arról, hogy idősekre szakosodott szélhámosok különféle trükkökkel pénzt csalnak ki többnyire magányosan élő idős emberektől. A legkedveltebb az unokázós trükk, amikor azzal hívják, illetve keresik fel kiszemelt áldozatukat, hogy annak unokáját, gyermekét baleset érte, válságos állapotban kórházban van, esetleg más bajba, adósságba került, illetve nagyobb összegű vásárláshoz azonnal pénzre van szüksége.
A pénzt természetesen ők viszik majd el neki, ezért arra kérik a megrémült, szerettükért aggódó időseket, hogy azonnal szedjék össze akár a bankból is a pénzüket és adják át nekik. A trükkök sora végtelen, mint ahogy a csalók találékonysága is. Klasszikusnak számít az óraleolvasós csalás, amikor ketten valamilyen fogyasztás (villany, gáz) leolvasására hivatkozva jutnak be a lakásba, s míg az egyikük leköti a magányos ember figyelmét, addig a másik „leltárt” tart az ott található értékek között. Ugyancsak bevett módszer azzal beállítani a potenciális áldozatokhoz, hogy valahonnan visszajáró pénzt hoztak neki, például szolgáltatótól, biztosítótól, de mivel csak nagy címletű bankjegyük van, fel kéne váltani. S természetesen a korral haladva, illetve a napi történésekre, eseményekre rugalmasan reagálva a már „hagyományosnak” számítók mellé időről időre vannak új ürügyek, a legutóbb például a madárinfluenzára reagálva megjelentek az álösszeírók is, akik azzal kopogtatnak a porták kapuján, hogy a járvány miatt össze kell írniuk a baromfit. S míg az egyikük a háziak figyelmét lekötve úgymond felméri a szárnyasállományt, addig a társa a lakásban található, elemelhető értékeket „méri” fel. Szomorú, hogy hiába a figyelmeztetés a sajtó, a televízió, a rendőrség, illetve az önkormányzatok részéről, egyre többen esnek áldozatul a leleményes, néha viszont kifejezetten átlátszó trükkökkel élő szélhámosoknak. A pórul járt áldozatok pontos számáról még a rendőrségnek sincs tudomása, sokan ugyanis miután rádöbbennek, hogy becsapták, meglopták őket, szégyellnek bejelentéssel, feljelentéssel élni. Hogy mit lehet ellenük tenni, miként lehet az ilyesminek elejét venni? A családtagok részéről nagyon fontos, hogy rendszeresen beszélgessenek erről idős hozzátartozójukkal, világosítsák fel, figyelmeztessék a veszélyre, kössék a lelkére, hogy ha valaki ilyen unokázós, vagy egyéb trükkel jelentkezne náluk, mielőtt bármit tenne, azonnal hívják fel közeli családtagjukat, elsősorban azt, akire az illető hivatkozik. Ahol erre lehetőség van, kérjék meg a szomszédokat, hogy figyeljenek fel arra, ha gyanús idegenek tűnnek fel hozzátartozójuknál és lépjenek közbe. A szélhámosok nem szeretik a nyilvánosságot, a szomszédok érdeklődésére feltehetően kereket oldanak. Bár szomorú jelenség, hogy manapság a szomszédok még faluhelyen sem törődnek egymással, de azért volt már arra példa, hogy a szélhámosokat éppen a szomszédok ugrasztották meg. Emellett természetesen a családtagoknak kell jobban odafigyelniük az idős emberekre, akik közismerten nagyobb, néha szinte gyermeki bizalommal vannak az idegenek iránt, sokszor éppen elhagyatottságukból adódóan is.
-zsu-
DUNATÁJ HETILAP 8/2017
kép: pixabay
