A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve – tartja a közmondás, s a legutóbbi botrányszagú eseménysorozat is ezt bizonyítja. Képviselői kezdeményezésre ugyanis pár héttel ezelőtt elkezdődött az Erzsébet-szigeten a valamikori határőrségi, illetve hajógyári focipálya átépítésének első szakasza. Ennek keretében három parkolót akarnak kialakítani a szigeti főút mellett. Csak dicsérni lehet az ötletet, hiszen két kispályás focipálya, strandröplabda számára homokos részt és egy szociális-higiéniai egységet is kiépítenek. A munkafolyamat azonban hirtelen megszakadt, mert kiderült, hogy a parkolók altalajába nagyobb mennyiségű azbeszt került.
Mint köztudomású, az utóbbi hónapokban nem botránnyá, hanem bűncselekmény gyanújává fejlődött ki az, hogy a KOMVaK R.t. közelében levő, szociális beilleszkedésre képtelen roma család által lakott ház megvétele után, szakszerűtlenül és meggondolatlanul került sor annak bontására. A bontást elrendelők ugyanis nem vették észre (?), hogy a ház tetőzetének egy része hullámpalával van lefedve, vagyis olyan anyaggal, amely erősen rákkeltő és használata már tilos. Az ilyen tetőanyagok megsemmisítését szakbizonylattal rendelkező cégek végezhetik csak el, védőruhában, védőmaszkban. Mint utólagosan kiderült, valójában nem volt bontási engedélye a KOMVaK-nak, a ház ledózerolását a városvezetés kezdeményezése alapján végezték el. Nincs arról sem tényleges adat, hogy az utólagosan nevét adó cég, hogyan és mikor semmisítette meg az elszállított sittet, információink szerint az anyag a Sistag városrészben kötött ki. Nem került sor az épület és környéke talajának azbesztmentesítésére sem. A szakértői vélemény szerint viszont a környezetvédelmi kár eléri a 80 ezer eurót! A érvényben levő törvények értelmében ezt a kárt annak kell megtérítenie, aki elkövette a környezetszennyezést. Ebben az esetben tehát vagy a KOMVaK-nak, vagy pedig annak a cégnek, aki legimitálta, vagyis nevet adott az azbeszt eltávolításához. Éppen azért volt meglepő, hogy időközben kiderült, hogy az Erzsébet-szigeti munkák során a létesítendő parkoló feltöltéséhez olyan helyről került sitt (építkezési hulladék), ahol korábban palatetővel is dolgoztak. Nem néhány darabka került a feltöltésbe, hanem jelentős mennyiségű. Érdekes módon az esetre nem az építtetők hívták fel a figyelmet – ez az eset észlelésekor kötelességük lett volna –, hanem az ott lakók, akik értetlenül nézték az eseményeket. Ami még felháborítóbb az, hogy a bejelentés után az illetékes szervek ódzkodtak a helyszíni szemlétől, s csak akkor voltak hajlandók „terepszemlét” tartani, amikor kiderült, hogy a kerületi és az országos katasztrófavédelem figyelmét is felhívták a bejelentők. Ilyen nem először fordul elő, korábban a Deminger-ügy kapcsán több esetben is más volt a komáromi vélemény, mint a felsőbb kivizsgáló szerveké. Ezúttal az ügy más fordulatot vett, ugyanis közismert tény, hogy az Erzsébet-szigeten, az építkezés közelében találhatók a városi vízművek kútjai és ezért a környezetvédelmi téren legmagasabb, kiemelt jelentőségű védelmi területnek számít a környék. A vizsgálat során egyébként az is kiderült, hogy a parkolók építésénél a megyei szakértők mintegy 30 cm mélységig találtak azbeszttöredékeket. A járási közegészségügyi intézet viszont azt is kiderítette, hogy a területre nincs kiadva építkezési engedély, azt csak az ő beleegyezésükkel lehetett volna elkezdeni, illetve a töltelékanyagokkal ott manipulálni. Sajnos, meg kell állapítani, hogy a törvények nem ismerete nem mentesíti a felelősségrevonás alól az elkövetőket, így újabb komoly büntetéssel kell számolni az ügy kapcsán. Az ilyen, elhamarkodott lépések miatt egyáltalán nem biztos, hogy a médiákban nyilvánosságra kerülő környezetszennyezési ügyek jót tesznek Komárom város hírnevének.
És ugyebár: A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve …
Hosszú évtizedeken keresztül rendkívül népszerű építőanyag volt, ma már átok. Nem csupán az iparban, hanem közvetlen környezetünkben, a lakó- és középületekben is jelen van a mai napig a tüdőrák kialakulásának egyik fő okozója, az azbeszt. Az azbeszt egészségkárosító hatása későn vált széles körben ismertté, mert a hosszan tartó, sokszor évtizedeken át tartó lappangási idő miatt nehezen lehetett bizonyítani. A kutatások lassan jutottak el a konkrét eredményekhez, amelyek egyértelműen bebizonyították, hogy a levegőbe kerülő azbesztpor és -származékok belélegzése már kis mennyiségben is maradandó károsodást alakíthat ki. Az azbeszt a szervezetbe kerülve gyógyíthatatlan betegséget okozhat: azbesztózist, tüdőrákot, gégerákot, mellhártyarákot. A WHO adatai szerint manapság a tüdőrák miatt kezeltek csaknem felénél az azbeszt közvetlenül felelős a betegség kialakulásáért.
Ezzel szemben az egyik tv-riportban Denisa Masárová komáromi higiénikus azt nyilatkozta, hogy az azbeszt nem káros és az emberi szervezetbe jutva, természetes (széklet) úton távozik … Elsősorban a tüdőből …
DUNATÁJ HETILAP 40/2019
