Római Katolikus Egyház, Komárom
A komáromi városkép meghatározó épületei a város templomai. Az évszázados épületek évezredes kultúrát hordoznak. Építészeti kiképzésük az ünnepélyességet, magasba törő tornyaik egyfajta szakralitást jelenítenek meg. Belső díszítésük a különböző művészi műfajok csodálatos tárháza. Műemléki szempontból templomaink a legrangosabb értékeket képviselik.
Templomok nélkül szegényesebb lenne Komárom városa. Karbantartása, állaguk megőrzése elengedhetetlen, ugyanakkor rendkívül költséges. Az utóbbi évtizedekben, sajnos megszokott látvány volt szakrális épületeink kopottas, málladozó mivolta.
Pár éve azonban, jelentős vállalkozói kezdeménnyel párosulva, eredményes felújítási folyamat kezdődött: megújult a Szent Rozália-templom, a Szent-Anna kápolna és ispotály, a Szent András-templom és legújabban a Szent József-kápolna renoválási munkái kezdődtek el.
Komárom Városa nagyra értékeli ezen törekvéseket, templomaink szebbé tételét, és városunk jó hírnevének megőrzését. Ezen okból PRO URBE díjjal jutalmazza a Romai Katolikus Egyház Elek László dékány vezetése alatt működő komáromi plébániáját.
Daniela Kallós Belokostolská, magiszter
Alapítótag, igazgatója, szakképzett helyettese valamint egészségügyi nővére a komáromi Angyali kezek szervezetének. Ez a nonprofit szervezet általános szociális és egészségügyi szolgáltatást nyújt 2010 –től. Jelenleg 5 egészségügyi nővér és 4 ápoló segít a szociálisan és egészségügyileg rászoruló egyéneken a komáromi járásban, valamint szorosan együttműködik Komárom városával.
Daniela Kallós Belokostolská, magiszter miután befejezte az egészségügyi középiskolát, tanulmányait a nyitrai Konstantin Filozofus Egyetemen ápolószakán folytatta, majd a Szlovák Egészségügyi Egyetemen szerzett felsőfokú végzettséget Pozsonyban. Folyamatosan továbbképzi magát, 2011 és 2014 között doktorált a Szlovák Egészségügyi Egyetemen és az Általános orvosi karon Pozsonyban. Kollégáit is továbbképzésekre buzdítja.
Együttérzően fordul betegei és ügyfelei felé, megérti mondanivalójukat és félelmeiket, rendkívűl buzdítóan hat az emberekre. Férjével együtt számos jótékonysági akcióba kapcsolódnak be, ahol önzetlenül segítenek a leggyengébbeken is.
2014 márciusában nyílvános internetes szavazás alapján megnyerte a 2013 Legjobb nővérnek járó díjat és 2014 áprilisában a szakbizottság értékelése alapján Nyitra megye „Az év egészségügyi dolgozója“ címet.
Életét Teréz anya mondása kíséri „Nemmondok semmit, ha engem kritizálnak. Igyekszem a legjobban dönteni és hagyom magam helyett, hogy a munkám beszéljen“.
Dr. Erdélyi Zsuzsanna
A Kossuth-díjas, Magyar Örökség díjas, Bethlen Gábor-díjas, Prima díjas, Hazám-díjas, a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett néprajztudós és folklorista 1921-ben született Komáromban. Tanulmányit a Pozsonyi Zeneiskola zongora szakán, majd a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, utána budapesti egyetem magyar–olasz–filozófia szakján és a Római Egyetemen végezte.
1948-ig a Külügyminisztérium sajtóosztályán volt diplomata, ahonnan politikai okokból elbocsátották, utána a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjában, majd a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán dolgozott. Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott. Archaikus népi imádságokat, középkori eredetű szöveghagyományt, a népi Mária-költészetet, a szóbeliség és az írásbeliség kapcsolatát és a népi vallásosságot kutatta. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét.
A Szent István Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tagját 94 éves korában, idén érte a halál. Többek között az Emberi Erőforrások Minisztériuma is saját halottjának tekintette a nemzet művészét.
Harmat Rudolf, magiszter
Komáromban született a háború utolsó éveiben. Tanulmányainak befejezése után pedagógus lett, később igazgatóhelyettes a Munka utcai alapiskolában, amely átköltözött a Komensky utcára. A 80 –as években a komáromi Oktatási és művelődésiügyi főosztály vezetője. Az Emlékvédelmi osztállyal közösen kidolgozta a komáromi kultúrális emlékművek felújítását. Mint a Városi művelődési központ igazgatója, ami egyben a Területi Magyar Színház székhelye is, biztosították a város színvonalas kulturális életét.
1966 – ban az egyik alapítótagja volt a Komáromi kamara zenekarnak, mellyel azóta számtalan klasszikus koncertet adott nemcsak Szlovákián, hanem Magyarországon, Ausztriában, Olszországban ill. Finnországban. Az utolsó 20 évben mint a zenekar menedzsere szervez vizsgákat, koncerteket, pályázatokat dolgoz ki, hogy anyagi támogatást szerezzen zenekara részére. A zenekarával számos szlovák és magyar zeneszerző műveit mutatták be. Dráfi Mátyás meghívására az Erkel Ferenc zenekarral közösen számtalan előadást, a Bánk bán c. operát és a Luxemburgi gróf c. operetett kísérték Dél – Szlovákiában és Magyarországon.
A 90- es években mint a Művészeti alapiskola igazgatója ténykedett, melynek már akkor több mint 1000 diákja volt.
Az egyik diákja hegedűn, 2008 és 2012 között számtalan kitüntetett helyezést ért el országos és nemzetközi versenyeken.
Kitüntetését városunk oktatási és kulturális életében eltöltött 50 évért, valamint a 70. dik életévéért kapja.
JUDr. Vincent Hegedűš
A pártfogásnak sok formáját ismerhetjük, mégis a legértékesebb az, mely már évtizedek óta több generációnak segít megőrizni és naggyá tenni a művészet és a kultúra kincseit egyaránt.
Ezen kincsek közé tartoznak városunk templomai, melyek nagyszabású felújításait figyelhetjük meg az elmúlt években. 2011 óta felújításukra több intézmény is nyújtott támogatást, de egyéni támogatók is akadtak szép számmal. Többek között megemlíthetjük a Szlovák Kultúrális Minisztériumot, a Nagyszombati érsekséget, egy kisebb összeggel Nyitra megye is támogatta a templomok felújítását, de a bőkezű hívők is nagy számban adakoznak.
Ezen támogatásoknak köszönhetően 2011-ben új arculatot kapott a Szent Rozália templom, 2012-ben a Szent Anna kápolna és ispotály, és 2012-től folyamatban van a Szent András templom felújítása, mely még nem fejeződött be.
Jelentős pártfogó és támogató JUDr. Vincent Hegedűš, aki bárminemű kérés nélkül önként szerette volna támogatni ezen nemes célokat a templomok felújítása területén. Anyagi támogatáson kívül szintén neki köszönhető, hogy a megkezdett felujítások több éven keresztül folynak. Motivációja, lelkesedése és szakmai tanácsai nélkül biztos megálltak volna a munkálatok. Azon felül, hogy maga is bőkezű támogató, folyamatosan segít az új támogatók megkeresésében, ezáltal is hozzásegítve ahhoz, hogy e csodálatos kultúrális öröségek fent maradjanak a következő generációnak is.
A felújítások értéke gazdasági szempontból hatalmas összegekben mérendőek, de a kultúra és a történelem szemszögéből felbecsülhetetlenek.
Ing. Pisár Matej
Békéscsabán született 1934. március 3.-án. Szlovákiába 1948-ban költözött az áttelepítéseknek köszönhetően.
Tanulmányait Turócszentmártonban 1950-ben kezdte, a Turócteplici gépgyárban. Mint kiemelkedően tehetséges diák egy év múlva átlépett a Középfokú gépipari iskolába. A sikeres érettségi után tanulmányait a Szlovák műszaki főiskolán Gépészeti szakon folytatta Pozsonyban. Mint friss diplomás a pozsonyi Dimitrov György Vegyi üzemben helyezkedett el. Itt dolgozott mint gépszerkesztő 1960 –ig, majd átlépett a komáromi Ipari Szakközépiskolába, ahonnét később nyugdíjba vonult.
Pedagógus pályája során 1969 – ben elvégezte a tanári továbbképzőt. Méltaták magas szintű oktatói – nevelői munkáját, illetve az iskola modernizációja érdekében tett erőfeszítéseit számtalan kitüntetéssel: 1970 –ben Dícséretbeli elismerést kapott Tanítónap alkalmából, 1977 –ben Tiszteletbeli elismerést ill. 1984 –ben mint az iskola példás dolgozóját méltatták. Kiemelkedő és megérdemelt kitüntetése a Komenszky Ámos János plakett, amit az országos pedagógus olvasás 1. helyezéséért kapott.
Pisár úr az elmúlt esztendőben kerek évfordulót ünnepelt, mégpedig a 80. évét.
Ružička Zsuzsanna
1940-ben született Komáromban. Alapiskolai tanulmányai befejezése után az akkori Magyar Tannyelvű Középiskolában érettségizett, majd Nyitrán a Pedagógiai Főiskolán szerzett diplomát matematika-fizika szakon. A komáromi Magyar Tannyelvű Kilencéves Alapiskolában kezdett tanítani és néhány éven belül vezető pedagógusa lett az iskolának. A matematikatanításban, a tehetséggondozásban példaértékű, kimagasló munkát végzett szaktanárként. A pedagógia elkötelezettje volt. Nemcsak oktatott, embert is formált és a tanítói pályát hivatásnak tekintette. Az 1965-ös árvíz alatt az iskola tanulóit kísérte több társával közösen Morvaországba, Tavikovicére, ahol több hónapot töltöttek együtt. Emlékezetes, ahogy minden igyekezetével arra törekedett, hogy segítsen az akkori tizenéves gyerekeknek átvészelni azt a nehéz időszakot. Volt tanítványai mindíg tisztelettel és őszinte szeretettel gondolnak rá, örülnek, hogy nyugdíjas éveit családja körében nyugalomban, békében és jó egészségben töltheti.
Komáromi Charita (Karitász) nonprofit szervezet
„Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.“
/Teréz anya/
Ez a szeretet járja át az évek óta városunkban működő Karitász nonprofit szervezet mindennapos tevékenységét, amikor néha erején felül próbál alázattal és türelemmel segíteni nehéz szociális helyzetbe került családok, vagy a társadalom perifériájára sodródott embertársaink sorsán. Védett műhelyében egészségileg károsult, enyhén fogyatékos fiatalok, családias légkörben, kézzel szőnek szőnyegeket, készítenek lakáskiegészítőket, táskákat, gobelineket, puzzle-képeket, gyermek-ágyneműket, viaszból alkotott ajándéktárgyakat, kerámiafiugurákat. Jótékonysági, szociális, egészségügyi, illetve oktatói-nevelői szolgáltatásait nemre, fajra, felekezeti, vagy nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül végzi.
Már hagyományosan, minden évben élelmiszergyűjtő akciót szervez, önkéntesei olyan együttérző emberek adományait fogadják, akik meghallják a kérni tudó, segítségre szoruló polgártársaink kiáltását. A gyűjtések alkalmával felhalmozódott tartós élelmiszereket a rászoruló komáromi családok között osztják szét.
A Karitász figyelmét a hajléktalan-szálló lakóinak sorsa sem kerüli el: évek óta tartós élelmiszerrel, konzervekkel, liszttel, tejjel, kenyérrel, cukorral, kávéval örvendeztetik meg őket, de a legkiszolgáltatottab réteg, a “de facto” utcán élők ellátásában is részt vesznek. Elhivatott, önzetlen emberek alkotják a Karitász szervezetet. Tagjai a mindenkori városvezetéssel és minden hasonló szellemiségű szervezettel, önkéntessel együttműködnek, hogy segítő kezet nyújthassanak az elesett embereknek.
Kalkuttai Boldog Teréz Anya gondolataival kezdtük a méltatást, fejezzük be egy Wass Albert idézettel: „Valahányszor valaki jót cselekszik ezen a világon: egy pillangó száll föl a levegőbe, s viszi a hírt a Jóistennek“.
A Komáromi Önkéntesek Csoportja
A Komáromi Önkéntesek Csoportjának, melynek célja a közösség erejének erősítése és építése, 2011 októberében volt az első akciója a város tisztántartásának érdekében. Azóta tevékenységük egyre fokozódott, több és több akciót szerveznek. Többek között kilenc alkalommal szerveztek vártakarítást, háromszor jártak a kórház udvarában. Eltávolították a kéretlen plakátokat, támogatták az időseket és mentálisan sérülteket. A csoport 20 – 30 állandó tagja fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy városunk egyre szebb legyen. Sok kisebb-nagyobb rendezvényt szerveztek. Az alapvető céljuk minden alkalommal az volt, hogy közösséget építsék, s értékeset cselekedjenek, melynek köszönhetően új barátságok, szerelmek még házasságok is köttettek. A nagyközönség érdeklődését főleg az elmúlt év végén keltették fel, mikor is az ádventi időszakban a Klapka téren egy hatalmas ádventi koszorút helyeztek el. Ezen ádventi időszakot a Mi karácsonyunk című programmal zárták le, mely keretén belül megsütötték Komárom mézeskalácsát több száz résztvevővel együtt.
KOMÁROMI SZALON
Negyedik éve létezik Komáromban a Komáromi Szalon elnevezésű beszélgetőest-sorozat. Ez a nulla cent költségvetésű civil kezdeményezés mára a felvidéki magyarság legnépszerűbb – és országszerte ismert – értelmiségi klubjává nőtte ki magát. A négy évad során a Komáromi Szalon közel 50 beszélgetőesttel gazdagította városunk szellemi életét. Teltházas rendezvényein ismert írók, zenészek, filozófusok, pszichológusok és történészek szóltak a komáromi közönséghez. A két szervező, Gazdag József újságíró és Sánta Szilárd irodalomtörténész ingyen végzi munkáját, sehová sem pályáztak anyagi támogatásért, mert a Komáromi Szalonnal éppen azt akarták bebizonyítani, hogy a legnehezebb körülmények között, alapítványi és minisztériumi pénzek nélkül is lehet tenni a magyar kultúráért, csak akarat és elhivatottság kell hozzá. A Komáromi Szalonból senkinek sincs anyagi haszna, szellemi viszont annál több, s örömmel állapítható meg, hogy e rendezvénysorozat mintájára több felvidéki városban indult hasonló értelmiségi fórum az utóbbi egy-két évben, bevallottan a Komáromi Szalont tartva követendő példának – Somorján a Somorjai Kaszinó, Rimaszombatban a Rimaszombati Kávéház, Kassán pedig az „Egy óra együtt“.
Rigó Pál
Rigó Pál 1935. június 29-én született híres komáromi cigány-muzsikus családban. Kis kora óta a hegedű, a cigány és népzene volt az életcélja. Eleinte a családi zenekarban játszott, később, tanulmányai befejezése után az akkori Slovkoncertal Svájcban és Bécsben képviselte szeretett szülővárosát és hazáját, nemcsak magyar nótával, cigányzenével, de játszott komolyzenét, világhírű komponisták zeneműveit is. Ma ő egyike városunk igazi cigányprímásanak, aki magas kora ellenére 80 évesen is mosolyogva, sok szeretettel és alázattal adja át művészetét hallagatóinak itthon és külföldön egyaránt.
