Miért nem mernek egyesek szembesülni a tényekkel?
Habár uborkaszezon van, témákban nem szenvedünk hiányt. Mi is megelégedhetnénk olyan tudósításokkal, hogy ma hány új játszóteret avattak, ehelyett inkább várjuk a választ levelünkre, melyben figyelmeztettük a polgármestert és helyettesét a termálfürdő botrányos közbeszerzésére és arra, hogy a metán továbbra is szabadon és kihasználatlanul illan el a termálfürdő kútjából a levegőbe.
Időközben megkaptuk a várva várt due diligence, vagyis a mélységi gazdasági átvilágításról készített jelentést is, mely a vízművek állapotát hivatott alaposan elemezni. A képviselőkkel ellentében (a huszonöt tagú testületből csak ketten voltak kíváncsiak a nem kozmetikázott anyagra, s nem elégedtek meg a kivonatos jelentéssel, amit a testületi ülés anyagával együtt kaptak) mi kézhez kaptuk a cenzúrázatlan változatot, a kitakart, befeketített sorok nélkül. Ezek a sorok a városvezetés szerint banki adó-, illetve üzleti titkokat védtek a nyilvánosság, tehát a polgárok szemei elől. Így tehát könnyű dolgunk volt, mert csak a kifeketített részekre kellett összpontosítanunk. Viszont nem tudjuk, hogy valójában hány verziója van (lehet) a jelentésnek, mivel a város honlapjára feltett 79 oldalas, míg a mi példányunk csak 65 oldalas. Vajon mit rejthet hiányzó 14 oldal? Hallgatva a polgármester, illetve a helyettese szavait, meglepődtünk az olvasottakon, melyek teljesen más képet mutatnak. Az évek folyamán szinte állandó jelleggel tájékoztattuk a nyilvánosságot a vízművekben tapasztalt visszaélésekről és most, amikor újra beigazolódtak állításaink, csak szomorúságot érzünk. Szomorúak vagyunk azért, hogy városunk élén olyan emberek állnak, akik évekig nemcsak tétlenül nézték a városi vagyon szervezett szétrablását, hanem bizonyíthatóan, aktívan részt is vállaltak benne. Sokan csak azzal, hogy – bár minden információ a rendelkezésükre állt – még csak el sem olvasták azokat. Nyilvánvalóan a polgármester és helyettese sem olvasta a jegyzőkönyvet, mert akkor nem hordtak volna össze annyi sületlenséget a sajtótájékoztatón. Ha csak nem szándékosan végeztek „parasztvakítást” . De mit is takarnak a fekete sorok? A 18. oldalon az áll, hogy az elhíresült csallóközaranyosi beruházáson 1,9 millió eurós árdrágítás történt. Amiről eddig nem tudhatott a nyilvánosság (beleértve a képviselőket is), az a továbbiakban olvasható. A Szlovák Kormány Környezetvédelmi Minisztériuma jegyzőkönyve szerint hatalmas, 366 021,18 eurós áfacsalás gyanúja áll fenn. Ez lenne tehát az adótitok, amit nem lehet megosztani a nyilvánossággal? Miért nincs joga megtudniuk végre a polgároknak, hogy éveken át hogyan bántak a vagyonukkal? Kinek érdeke a titkolódzás? Ki és miért akarja eltussolni a visszaéléseket? Az 55. oldal is „titkot” rejt, legalábbis a városvezetés szerint. Olyan titkot, mint, hogy „ a pénzügyi terv szerint a vállalat nem fog elég pénzügyi eszközt termelni arra, hogy fizesse adósságait”. Ha ez nem elég világos, elmondjuk, hogy azt jelenti, a stratégiai vállalat, amelynek évente hasznot kellene termelnie, így segítve a város fejlődését, továbbra is a város segítségére szorul. Pár sorral arrébb ezt olvashatjuk: „Jelenleg a cég válságban van…” Továbbá hogy „ha vissza kell fizetnie a jogtalanul szerzett összegeket, akkor véleményünk szerint nem lehetséges, hogy a vállalat saját tevékenységével kitermelje a szükséges pénzeszközöket és valós annak a veszélye, hogy a város segítsége nélkül veszélybe kerül a vállalat további működése”. Ez tehát a nagy titok, amit a polgárok, de még a képviselők sem tudhatnak meg. Mint azt Keszegh Béla alpolgármester mondotta, érdemes megnézni, hogy honnan hova jutott a cég. Azt is mondta, hogy a vízművek a komáromi polgároké. Szép, de üres szavak egy alpolgármester szájából. Üresek, mert a tettei másról beszélnek. Igaz, hogy ő is támogatta a due diligence folyamatának elindítását, de amikor a valóságot kellett volna a tulajdonosok (értsd lakosság) elé tárni, már adótitok álarca mögé bújik. Ebből is nyilvánvaló, hogy ő sem tud átlépni a saját árnyékán és úgy látszik, nem is akar. Az esetleges felelősségre vonásról pedig szó sem esik. A jelenlegi helyzet tehát az, hogy a vízművek továbbra is a csőd szélén táncol, és belátható időn belül nics esély arra, hogy a város további segítsége nélkül egyáltalán létezzen.
Szerkesztőségünk természetesen szívesen megosztja a jegyzőkönyv tartalmát az interneten keresztül, hogy tényleg mindenki számára hozzáférhető legyen a valóság.
DUNATÁJ HETILAP 33/2018
A „Due dilligence” közlemény megtekinthető itt.
A kitakart részek pedig itt (a lassú letöltés ingyenes): https://ulozto.sk/!KmQIdNB7qtMl/due-pdf
