… a bizottság tagjai pedig tanúbizonyságot tettek szociális érzékenységükről, vagy érzéketlenségükről
Február 29-én ülésezett a komáromi városi önkormányzat mellett működő szociális, egészségügyi és lakásbizottság. A megtárgyalásra váró anyagok között volt a városi nyugdíjasotthon igazgatónője által benyújtott „Javaslat Komárom város 6/2016 sz. általános érvényű rendeletére, amely módosítja és kiegészíti Komárom város 4/2011 számú ill. 10/2012 számú általános érvényű rendeletét a Komáromi Ispotály utca 16. sz. alatti Nyugdíjasotthon által nyújtott szociális szolgáltatások köréről, feltételeiről, valamint a szolgáltatásokért nyújtandó térítésről”. Az indoklását az igazgatónő úgy vezette fel, hogy a jelenlegi szociális szolgáltatások összegét az étkezésért 5 %-kal, az elhelyezési (elszállásolási) és gondozási költségeket 10 %-kal emelnék. Az ok a szolgáltatási, anyagi és bérköltségek emelkedése, ezért három év után szükséges ezen tételek emelése. A javaslat 2. számú mellékletében felsorolták az anyag-, energia-, szolgáltatási és egyéb költségeket, melyek a 2015-ös évben lakónként havi 745,33 eurót tesznek ki. Felszólalásomban először is rámutattam arra, hogy az alapvető élelmiszerek áfája csökkent és ez nemhogy megdrágítaná az étkeztetést, hanem okosan gazdálkodva még megtakarítást is jelent. Figyelmeztettem bizottsági tagtársaimat arra, hogy az egy lakóra jutó havi önköltségek nagyon magasak és itt, tehát a belső költségvetési tételeknél kell megtalálni azt a pénzforrást, amivel hosszú távon elkerülhetővé válhat a szolgáltatások drágítása, és a nyugdíjasotthon lakói számára is pénzt takaríthatnánk meg. Ez a javaslatom szavazásra lett bocsájtva és nagy meglepetésemre a „nyugdíjasok pénztárcájának megkímélését” csak egymagam támogattam. Két tartózkodás mellett a bizottság további tagjai a szolgáltatások drágítására szavaztak. Ezt nevezik szociális érzékenységnek, amit természetesen felszólalásukkor nem győztek eleget hangoztatni! A bizottsági ülés utáni a napokban felhívtam több mint tíz nyugdíjasotthont a Dunaszerdahelyi, Komáromi és az Érsekújvári járásban. Valamennyiük egy főre jutó havi költségei minimálisan 80-140 euróval kisebbek, mint az Ispotály utcai Nyugdíjasotthon költségei. Irányítás szempontjából ezek önkormányzati illetve magánkézben lévő otthonok voltak. Mivel a bizottsági tárgyalás után ez a javaslat még megtárgyalásra kerül a városi tanácsban, illetve a testületi ülésen is, bízom abban, hogy lesznek olyan képviselők, akik nem szeretnék minden kézenfekvő ok nélkül felemelni a szociális szolgáltatások árát és ők is megkérdezik azt, hogy ha másutt jobban tudnak gazdálkodni, akkor ez miért nincs így nálunk is. További kérdés, hogy a városi költségvetésből megszavazott 100 000 eurós támogatást mire költik? Talán a nyugdíjasok és a családtagjaik is kíváncsiak lesznek a drágítás igazi okára.
Pint Tibor mérnök
bizottsági tag
DUNATÁJ HETILAP 10/2016
