Minden évben sok helyi és távolabbról érkező árus, látogató várja a hagyományos András-napi vásárt, amely sajátos hangulatához nagy mértékben hozzájárul annak egyedi történelmi helyszíne: a komáromi várfal előtti térség. Sajnos, az idei látogatottságot és az eladók, valamint a hinták üzemeltetőinek bevételét negatívan befolyásolta a hétvégi csapadékos-szeles időjárás…
Legtöbben az esőmentes szombaton nézelődtek, vásárolgattak a Vár utcai vidám forgatagban, ahol a városi hivatal tájékoztatása szerint összesen 99 kézműves, 82 étel-ital árus és 61 egyéb árus széles kínálatával szembesültünk. A csallóközi magyarokon és szlovákokon kívül voltak köztük magyarországi, székelyföldi, csehországi, észak-szlovákiai, sőt, oroszul vagy ukránul beszélő kupecek és mesterek is.
Miközben a színpompás székely gyöngy ékszereket árusító, régi vásári ismerősöm felé vettem az irányt, többen szívesen vásároltak a „Viszkis rablóként” elhíresült Ambrus Attila saját készítésű, mázas kerámiáiból, esetleg az ügyes üvegfúvó és a képeket egyéni igény szerint elkészítő festő műveiből.
A párjának éppen mézeskalács szívet választó srác láttán jóleső érzéssel nyugtáztam: mégsem halt ki a romantika a mai fiatalokból, aztán pedig régen látott ismerősökkel szívesen cseverésztem egy cseh árus füstölt halas standja előtt.
Úgy tűnt, hogy sokaknak sikerült idejekorán beszerezniük a karácsonyi ajándékoknak valót, míg mások berzenkedtek a magasra felszökött árak miatt. Egy hölgytársaság a fejét csóválta a 200 eurós műfenyők láttán, s azt találgatták, hogy vajon azok miből készülhettek, majd a csillogó-villogó díszszarvasok mellett próbálták megalapozni az ünnepi hangulatukat.
Egy közismert régiónkbeli kézműves csalódottan közölte velem azt, hogy a pénteki bevétele még a helypénz kifizetésére sem volt elegendő, de szombaton már akadtak, akik főleg a saját készítésű manói közül válogattak, de sajnos, a karácsonyi díszpárnái most nem bizonyultak annyira kelendőnek, mint máskor.
Hozzátette: bezzeg, az ételárusok a magasabb helypénz sem sokallják, mert arra bőven telik a tőlük a magas ár ellenére is folyamatosan vásárolgatóktól befolyt eurókból. Bizony, arra sokan nem sajnálták a pénzt, hiszen a messziről illatozó „szabadtéri étteremben” a libamájtól, a sült pecsenyén át, a gulyásig, volt minden, mi szemnek-szájnak ingere…!
Ugyancsak gurultak az eurók a nézelődőknek a meleg italok nagy választékát kínáló csaposok kasszájába is, hiszen a hideg ellen gyógyír volt pár korty mandulás mézbor, fűszeres puncs és azok többféle ízesítésű, alkoholmentes változata. Sétálgatás közben hazai és holland sajtokat, kürtős kalácsot, kemencés lepényt, gofrit, ropogós ostyákat… is lehetett kóstolgatni, s az otthoni éléskamrába való, nyers és füstölt hentesáruból sem volt hiány. Hja, a libatepertő és a friss cipó majszolgatása ilyenkor szinte kötelező…!
Aki pedig Keszegh Béla polgármesterrel együtt akart pogácsázni, azt Komárom város és a Selye János Egyetem közös standjánál ingyen is megtehette, sőt, szomjaznia sem kellett.
Mint azt később az Andruskó Imre gimnáziumigazgató, megyei és városi képviselő által a saját facebookos oldalára kitett csoportkép alatt olvashattuk: a választásokon ellenfélként, de két választás között együtt dolgoznak Komáromért. Aztán ki-ki egyszer fenn, másszor lenn találja magát, akárcsak azok, akiket az időjárás sem tántorított el a szándékuktól, hogy beszálljanak az extrém vidámparki hintákba, amelyek gyermekeknek szánt változatai sem maradtak üresen.
Dicsérendő, hogy a mobil vécékben folyamatosan takarítottak az illetékesek, az elvárandó kétnyelvűség biztosítását azonban jó pár árusnál hiányoltam. Mindezt összevetve örvendetes, hogy az eső nem mosta el teljesen a sajátos hangulatú, komáromi András-napi vásárt. Talán jó is, hogy annak megrendezésével nem vártak András-napig, vagyis november 30-ig, hiszen lehet, hogy akkor már havazni fog és még nagyobb lesz a zimankó…
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
