Hol sírjaik domborulnak… 1.
Először is el szeretném mondani, honnan jött az ötlet. Ihletként az Orbán Feri bácsi által elmondott Csak egy éjszakára című vers szolgált. Mi egy Erdélybe évente több alkalommal járó baráti társasággal a kezdetektől részt veszünk a 32-es határvadászok emléktúráján. Ezt egy második világháború eseményeit könyvben is leírt valós történet alapján szervezik meg. A túrát Sebő Ödön magyar katonatiszt emlékiratai alapján rendezik minden év augusztusában a gyimesi szoroshoz közeli Hidegség település és a csíki medencében lévő Csíkszentdomokos között, azon az útvonalon, ahol a honvédek kitörtek a szovjet gyűrűből. Egyszer a túra utáni emlékműsoron egy 88 éves bácsi elszavalta az említett verset. Megtudtuk, hogy ő Orbán Ferenc, aki a térségben lezajlott akkori harcok egyik utolsó, ma is élő résztvevője. A vers nagyon meghatotta a résztvevőket, köztük engem is. Utánanéztem, ki a szerző és mi késztette őt ilyen megrázó vers megírására. A szerző Gyóni (Achim) Géza, aki az első világháborúban maga is részt vett a védelmi harcokban Przemyśl ostromakor. Teltek az évek és mi gyakran fontolgattuk, hogy meglátogatjuk ezt a várost és a környéken lévő emlékhelyeket, a háború áldozatainak épített sírkerteket. A 2015-ös emléktúrán eldöntöttük, hogy akkor most elmegyünk. Augusztus végén az erdélyi megemlékezésen már abban is megegyeztünk, hogy a tervet tovább nem halogatjuk, hazaérkezésünk után három nap múlva neki is vágtunk.
2015. szeptember 3-án reggel indultunk, pedig még nem pihentük ki teljesen az erdélyi utazás fáradalmait sem.
Autópályán utazunk Budapesten keresztül, Felsőzsolcánál Szerencs felé vesszük az irányt. Itt csatlakozott hozzánk István barátunk Nyíregyházáról. Az állomásra a vonattal majdnem egyszerre érkezünk. Tibor készít néhány képet az állomás melletti „málenkij robotra” elhurcolt sváb származású áldozatok emlékművéről, amely számunkra felföldiek számára az emberi gyarlóság (Beneš dekrétumok) állandó jelenlétét idézi. Átrendezzük a csomagtartót és indulunk Sátoraljaújhely, Tőketerebes és Nagymihály érintésével Homonnára. Irány Homonna, áthaladunk a régi határátkelőn, még utazás közben felhívjuk a KVH Beskydy egyik munkatársát PhDr. Radoslav Turik urat, néhány tudnivaló beszerzésének céljából, de szeptember lévén, ő mint tanárember, éppen tanít. Ennek ellenére néhány telefonhívás után megszervezte a találkozónkat kollégájával, Mgr. Martin Drobňákkal, akitől alapos áttekintést és sok hasznos információt kapunk munkájukról, a Beszkidekben lévő nagy háborús sírkertek felújításáról. Temetőket, tömegsírokat azonosítottak, hoztak rendbe, információs táblákat és emlékműveket állítottak. Aki esetleg a jövőben részt szeretne venni munkájukban, az a tervezett nemzetközi építőtáborok ütemtervét megtalálja a világhálón (www.kvhbeskydy.sk). Idén szintén terveznek munkálatokat a következő települések közelében: Miklósvölgye-Mikulášová, Bajna-Zbojné, Szukó-Sukov és Velkő-Veľkrop. Szokásukhoz híven a felújítások befejeztével mindig emlékmise keretén belül szentelik fel az egyes sírkerteket. Megtudtuk azt is, hogy kapcsolatban állnak a Krajcáros Alapítvánnyal. Ez a székesfehérvári egyesület szintén hadisírgondozással foglalkozik. Javaslatára kicsit módosítottuk
a szlovákiai útitervet. 1915 tavaszán súlyos harcok folytak az Északi Kárpátokban a Magyar Királyság területére betört orosz csapatokkal. Gácsországba utazva – így nevezték a régiek Galíciát –, beterveztük a Beszkidek felvidéki oldalán lévő emlékhelyek meglátogatását. Homonnáról Repejő-Jobbos (Repejov-Pravovce) felé vettük az irányt. Az itt harcolt ezredek temetőinek felkutatásában és felújításában a már említett KVH Beskydy Homonna, magyar Háborús Emékhelyeket Gondozó Társaság és a székesfehérvári Krajcáros Alapítvány vettek részt. A közelmúltban azonosított jobbosi temető mellett a görögkeleti templomnál magyar nyelvű információs tábla és a 17. MK.hv.gy.ezred elesett katonáinak emlékműve található. Meg kell említeni, hogy itt az Olyka folyó völgyében, Jobbos-Repejő községek térségében a 20. honvéd gyaloghadosztály vívott nagy veszteségekkel járó küzdelmet. 1915. január 23-án a Przemyśl felmentéséért indított támadás kudarcba fulladt. A csapatok az orosz ellentámadást követő visszavonulás, vagyis az úgynevezett kárpáti téli csata után az Olyka folyó völgyébe húzódtak vissza. A Variháza és Repejő települések közötti területen alakították ki állásaikat, ahol hosszantartó súlyos harcokat folytattak az orosz csapatokkal, melyek egészen 1915. április 5-ig zajlottak ebben a térségben.
(Folytatása következik)
Rajkó Ferenc mérnök
DUNATÁJ HETILAP 10/2016
