A Duna Menti Múzeum állandó jellegű várostörténeti kiállításán a komáromi Zichy-palotában egy szokatlanul nagyméretű (magassága 120 cm, legnagyobb átmérője 100 cm) agyagedény vonzza a látogatók figyelmét. Gyakran meg is kérdezik, mire használták, milyen célt szolgált ez a díszes alkotás, melynek oldalain a körbefutó díszítések fölött elöl-hátul két búzakéve között a magyar koronás címer domborművű ábrázolása látható, az elülső oldalán a címer mellett az 1880-as évszám, fölötte pedig a grandiózus fazék alkotóját felfedő felirat olvasható: „Csinálta Kalabusz István”. A fedőjén a mesterien megformált fogantyú alatt látható az alábbi körirat: „Megbocsajs jó uram, hogy nints mázos ruhám, nem tehetek róla, hogy szegény a gazdám. A Magyar nemzet is ide jut nem soká, hogy úgy fog majd járni, mint egykoron Ádám. 1880/juli 20 IN.” (Az utolsó két betű a dátumrag.) Az idézett szöveg arról tanúskodik, hogy Kalabusz István nem csupán mesterségét kiválóan művelő és hazafias érzelmű fazekas volt, de humorérzékkel is rendelkezett. Az edény megformálásából kitűnik, hogy nem mindennapi használatra készült, hanem alkotójának mesterségbeli tudását volt hivatott bemutatni, feltehetően valamilyen kiállításon.
Fellapozva a Komáromi Lapok 1880-1881. évfolyamainak számait, kiderült, hogy a „fazék” – ahogy az újságban is emlegetik – az első komáromi ipari és terménykiállításra készült, amelyet a Révkomáromi Iparos Ifjúság Önképző Egyesülete rendezett 1880. augusztus 20-22-én (a három napra tervezett kiállítást a nagy érdeklődés miatt augusztus 24-ig meghosszabbították) a református kollégium épületében (mellesleg ott nyílt meg később a komáromi múzeum gyűjteményének első kiállítása is). A Komáromi Lapokban már 1880 áprilisában két folytatásban megjelent a helyi ipari kiállítást támogató írás, melyben többek között ezt olvashatjuk: „…a helybeli iparos ifjúság önképző köre tette meg e téren a kezdeményező lépést. Üdvözöljük e még múlttal alig bíró, s máris üdvös munkásságának annyi tanujelét adó társulatot, midőn nem riadva vissza a kivitel számos nehézségeitől, elhatározta egy tisztán helyi jellegű iparkiállítás rendezését”. A kiállítás eszméje nagy viszhangra talált a városban. Amikor annak rendező bizottsága 1880. augusztus 1-jén a Komáromi Lapokban közzé tette a kiállítás programját, már 312 kiállító jelentkezéséről számolhatott be. A kiállítást a rendezők három részre osztották: kézműipari, háziipari, valamint terménybemutatóra. A tervezett időben, augusztus 20-án 9 órakor a kiállítást nagy közönség, valamint a főispán, Pulay Kornél 
országgyűlési képviselő és Beöthy Zsigmond jelenlétében ünnepélyesen megnyitották, miután az iparos ifjúság énekkara elénekelte a Himnuszt és Foghtüy Dénes ügyvéd, mint kiállítási elnök megtartotta ünnepi beszédét. A rendezők külön Kiállítási Értesítőt jelentettek meg, melyben olvasható a kiállítás elnökének megnyitó beszéde, a kiállítás szakmák szerint összeállított 19 bíráló bizottsága tagjainak névsora, valamint a kiállítók névsora és a kiállított tárgyak jegyzéke. Kalabusz István alkotása 133-as szám alatt szerepel, mint „óriási fazék domborművekkel”. A kiállításon összesen 375 kiállító szerepelt 1106 tételszámmal és több mint 3000 kiállított tárggyal. A kiállítás öt napja alatt azt 5200 látogató tekintette meg, többek között a városban tartózkodó Salvator János főherceg is. A kiállítás Foghtüy Dénes ügyvéd zárszavával ért véget. Érdemes megemlíteni, hogy e kiállításon már szerepelt egy „régiség-tárlat”, több évvel az ezzel foglalkozó egyesület megalakulása előtt. Múzeumunkban fennmaradt egy fénykép a kiállításon szereplő további tárgyakról is – a tárlat jegyzékében az 598-as szám alatt feltüntetett szappanszobor és szappanok, Poloni Lajos szappangyáros termékei (az illető unokája volt Poloni Béla bőrgyógyász, akit az idősebb komáromiak közül még sokan ismertek). Két hónappal a kiállítás után, 1880. október 24-én a városháza nagytermében, a főispán elnökletével ülést tartott a kiállítás „ítélő-bizottsága”, melyen a bírálóbizottságok véleményezése alapján megállapították az elismerést érdemlő kiállítóknak szánt oklevelek odaítélését és véglegesítették azok szövegét. Az oklevelek ünnepélyes kiosztására azonban csak 1881. március 6-án került sor a református kollégium nagytermében. (Komáromban már akkor sem siették el a döntéseket!) Az okleveleket Tátray József polgármester osztotta ki, összesen 141 kitüntető, 144 dicsérő, 91 elismerő oklevelet és 125 emlékokiratot. Végül két tanoncnak kiosztották a helyi Általános Ipartársulat által a kiállító tanoncoknak kiutalt húsz ezüst forintot. A sikeres ipari, mezőgazdasági, kertészeti és régészeti kiállítással bemutatkozó egyesület, később módosult teljes nevén a Komáromi Iparos Ifjúság Önképző és Betegsegélyző Egyesülete még évtizedekig érdemdús munkát végzett az iparos ifjúság nevelése terén. Múzeumunk gyűjteményében található az 1886-ban felavatott, zöld brokátból készült zászlaja. Ezen olvasható a kifejező jelmondat, melynek jegyében az egyesület működött: „Munkásság és szorgalom, egyetértés és szeretet”.
Mácza Mihály
DUNATÁJ HETILAP
