A Duna két partján élő komáromiak, a Felvidéki Értékőrzők és az Endresz Csoport Egyesület szervezésében, február 22-én este a városban 584 évvel ezelőtt született V. László királyra és a Szent Korona Komáromba érkezésére emlékeztek, a hajdani ifjú uralkodó észak-komáromi Anglia-parkban található mellszobránál.
A dél-komáromi érdeklődők a túlparti Jókai téren gyülekeztek, majd együtt átsétáltak az észak-komáromi csatlakozási ponthoz, Szent István király szobrához. Onnan az észak-komáromiakkal közös útjuk az Anglia-parkba, V. László király mellszobrához vezetett. A megemlékezés során Arlett Tamás, az Endresz Csoport Egyesület elnöke nyújtott áttekintést a korabeli történelmi eseményekről és komáromi történésekről. Mihacs Szilvia, a Felvidéki Értékőrzők egyik frontembere pedig részletet olvasott fel Kottanner Jánosné komorna emlékirataiból.
Mihacs Szilvia és Arlett Tamás félhomályban szóltak a jelenlevőkhöz
/Fotó: Felvidéki Értékőrzők
Időutazásunk elején az 1437-ben elhunyt Luxemburgi Zsigmond német, magyar és cseh király, továbbá német-római császár korába csöppentünk, aki a hanyatló középkor Európájának egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb uralkodója volt. Ő 1387-től egészen haláláig, azaz több mint ötven évig ült a magyar trónon, mely bravúrt később csak I. Ferenc József császár tudta túlszárnyalni. Dinasztikus ügyekben korántsem volt ilyen szerencsés. Egyetlen fia még annyi ideig sem élt, hogy rendes nevet kaphatott volna; anyjával, Anjou Máriával egyszerre halt meg egy szerencsétlen lovas balesetben.
Második feleségétől, Cillei Borbálától pedig csupán egy lánya született, Erzsébet. Ám a megfelelő utódlásról feltétlenül gondoskodni kellett, így a király 1402-ben megállapodott hű szövetségesével, IV. Albert osztrák herceggel, hogy halála esetén ő örökli majd a trónt, illetve azzal a lendülettel ki is nevezte Magyarország kormányzójává, ami kisebb felzúdulást keltett az országban. Bár Albert két évvel később meghalt, ez nem okozott különösebb fennakadást: fia, a még gyermekkorú Albert lépett elő trónörökössé, és eljegyezte Zsigmond király kétéves leányát, Erzsébetet, akivel tíz évvel később, 1421-ben össze is házasodtak.
A megemlékezés résztvevőinek egy csoportja/
Fotó: Felvidéki Értékőrzők
Erzsébet szült két egészséges lányt, Annát és Erzsébetet, illetve egy fiút, Györgyöt, aki már a születése napján meghalt, az ifjabbik Albert pedig 1437-ben – történelmi pillanat! – Magyarország első Habsburg uralkodója lett. Albert azonban 1439-ben meghalt vérhasban. Ezt követően egy ideig Erzsébet uralkodott, de feje felett hamar gyülekezni kezdtek a viharfelhők: a magyar főurak jelentős része III. Ulászlót, az akkor 16 éves lengyel királyt látta volna legszívesebben a trónon, az özvegy magyar királyné oldalán. Erzsébet színleg ugyan beleegyezését adta a nála úgy 15 évvel fiatalabb Ulászlóval kötendő házassághoz, de valójában esze ágában sem volt férjhez menni, ugyanis gyermeket várt, orvosai pedig fiút jósoltak neki. Így érthető, hogy a királyné inkább neki szánta volna a koronát, és nem egy 16 éves lengyel kamasznak. A magyar koronát akarta megkaparintani, azaz ellopatni születendő fia számára.
Az időutazásunk egyik pillanata /
Fotó: Felvidéki Értékőrzők
Itt lépett be a történetbe a királyné egyik komornája és bizalmasa, Kottanner Ilona, az éles eszéről és a bonyolult udvari intrikákban való jártasságáról híres német nemesasszony, aki valószínűleg már korábban is kitűnő problémamegoldónak bizonyult. Kottannerné Helene Wolfram néven született, 1431-ig Sopron egyik legjelentősebb magyar polgármesterének, Székeles Péternek felesége volt, majd annak halála után hozzáment Kottanner János bécsi kamaráshoz. Így került a királyi udvarba, ahol szárazdajkaként Erzsébet szolgálatába állt, és később Visegrádra is követte úrnőjét. Nos, őt az Isten is arra teremtette, hogy ellopja a magyar a koronát, amelyet a visegrádi várban őriztek hét lakat alatt.
A klasszikus kosztümös kalandregényekbe illő műkincsrablás 1440. február 20-án éjszaka történt. Arról Kottannerné részletesen, németül be is számolt emlékirataiban. Azokból Mihacs Szilvia tolmácsolásában érdekes részletet is hallhattunk a megemlékezésen, amely így zárult: „A Szent Koronát a kápolnán keresztül vitték ki, ahol Szent Erzsébet nyugszik, ide én, Kottanner Jánosné egy miseruhával és egy oltárterítővel tartozom, ezt majd nagyságos uram, László király fizesse meg! Itt segítőtársam fogott egy vörös bársonyvánkost, felfejtette, kivette belőle a tollak egy részét, a Szent Koronát beletette a vánkosba, majd újra bevarrta”.
Akik a csoportképen is szívesen szerepeltek /
Fotó: Felvidéki Értékőrzők
Megtudtuk: a komorna és kísérete ezután lóhalálában Komárom várába vágtatott a Szent Koronával, és bár a szekerük alatt majdnem beszakadt a Duna jege, végül sértetlenül úszták meg a kalandot. Sőt, a sokoldalú Kottannerné, alighogy beesett Komáromba, még egy szülést is levezetett: Erzsébet valóban egy fiúnak adott életet, és így László (Komárom, 1440. február 22 – Prága, 1457. november 23.) lett az egyetlen Habsburg-házi király, aki Magyarországon született.
A közös megemlékezés nyomai /
Fotó: Felvidéki Értékőrzők
A korabeli feljegyzések szerint a Prágába 1457 szeptemberben megérkezett király előkészületeket tett jegyesének, VII. Károly francia király Magdolna nevű leányának fogadására. A frigy előkészítése alatt, 1457. november 23-án, három napos heveny betegség végén, 17 éves és 9 hónapos korában meghalt. Halála után azonnal változatos híresztelések kaptak szárnyra annak okáról – a skála az arzénmérgezéstől a bubópestisig terjedt. A modern kutatások szerint a halál oka valószínűleg leukémia volt.
Az élvezetes téli történelmi séta a mellszobor megkoszorúzásával és mécsesek meggyújtásával végződött.
Nagy-Miskó ILdikó, ma7.sk
