Az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás székelyföldi utazása

hirdetés

Szentmiklósi napok

Gyergyószentmiklós megyei jogú város önkormányzatának meghívására decemberben az Egy Jobb Komáromért (EJK) Polgári Társulás tagjai élményekkel telített napokat töltöttek Erdélyben és Székelyföldön. A meghívás a Szentmiklósi Napokra szólt, melyet gazdag kulturális, művészeti, sport-, hitközösségi, gasztronómiai rendezvényekkel és a helyi vállalkozók termékbemutatójával egybekötve tartottak meg.

hirdetés

Kis csapatunk még az indulás előtt eldöntötte, hogy Komáromból az utunk Észak-Erdélyen át vezet majd a Székelyföldre. Személyautónk kényelmes utazást biztosított, ezért az első pihenőnket – habár Magyarországon, de – a székelyek hős tetteire emlékezve, Kocsordon tartottuk. A
három székely kapu mögött álló emlékoszlop márványtáblája a székely hadosztálynak az 1918-1919-es évben a haza integritásáért vívott dicső harcai és e harcokban az ősi földért elesett hős székely honvédő katonáknak állít kegyeletes emléket. Utunkat folytatva, délután két órára érkeztünk meg a Szamos partján fekvő Szatmárnémetibe. A várost, amely Szatmár megye székhelye, az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés értelmében Romániához csatolták, annak ellenére, hogy abban az időben a város lakosságának 95 %-a magyar anyanyelvű volt. Történelmét olyan kiváló személyiségek formálták, mint II. Rákóczi Ferenc (1711. május 1.– szatmári békekötés), vagy az 1829-ben a megye főjegyzőjévé kinevezett Kölcsey Ferenc, nemzeti himnuszunk szerzője. A református templom és a mögötte álló Kölcsey-szobor megtekintése után a város főterére mentünk, ahol olyan csodás épületek állnak, mint a volt Pannónia Szálló és a Fehérház, amely a város első emeletes háza, még 1777-ből. Közösen kerestük fel a főtér keleti oldalán az 1786-1797 között emelt neoklasszicista római katolikus püspöki székesegyházat, amely előtt ott áll a templomot 1797-ben fölszentelő Hám János püspök szobra. A néhány órásra sikeredett városnézés után késő este érkeztünk meg szálláshelyünkre, Koltóra. Házigazdánk szívélyességére az is jellemző, hogy elintézte számunkra, hogy a hivatalos nyitva tartáson túl, felkereshessük Teleki Sándor gróf kastélyát, amelyben a Petőfi ereklyéket őrző múzeum van. Kísérőnk részletesen ismertette velünk azt az időszakot, amit Petőfi Sándor ifjú nejével, Szendrey Júliával töltött itt, valamint megmutatta azoknak a verseknek a másolatát, amelyek a költő mézeshetei alatt itt íródtak a híres „Petőfi-somfa” alatt. A hálószobában ma is ott áll a rózsafa nászágy, a balkonról látható „ a bérci tető” (azaz a Nagybánya fölött emelkedő Rozsály) és a nyárfa, ami zöldell az ablak előtt. A Teleki-kastélyról minden komárominak tudnia kell, hogy városunk nagy szülötte, Jókai Mór 1876-ban néhány napot itt vendégeskedett. Koltói házigazdánk, Bencze Ferenc asztalosmester a csütörtöki nap reggelén újabb meglepetéssel szolgált. Petőfi híres somfája több mint kétszáz évesen kiszáradt, ám a fa törzsének egy darabja néhány ággal ma is a Teleki-kastély erkélyén van kiállítva. A megmaradt ágakat kis szeletekre vágták és a szerencsés koltói látogatóknak emlékül átadják. Most már mi is azon szerencsések közé tartozunk, akik e somfaágból egy-egy szeletet kaptunk! Második napi túránk célja már Gyergyószentmiklós városa volt, de az odaérkezésig több hasznos pihenőt tartottunk. Megnéztük a Sajó folyó jobb partján levő, az 1130-as években épített somkeréki református templomot, Sófalván elbeszélgettünk Bocz Szilveszter Gábor református lelkésszel, aki megáldotta csapatunk tagjait. Délután három órakor érkeztünk Marosvécsre, ahol az 1727-ben épült református templomot tekinthettük meg. Benkő Mihály tiszteletes úr nagy szeretettel fogadott bennünket templomukban és részletesen ismertette Marosvécs és a református templomot építtető Kemény- és Rhédey-családok történetét. A marosvécsi kastély utolsó tulajdonosa az a Kemény János báró (1903–1971) volt, aki 1926-ban itt kezdeményezte az Erdélyi Helikon Irodalmi Társaság megalakítását. A kastély parkjában van Kemény János írónak és családjának a síremléke és Wass Albert (1908–1998) író emlékműve. A kastély 2013-ban visszakerült a Kemény-család birtokába. Következő megállónk nem is lehetett más, mint a galonyai Auguszta-vadászkastély. Nevét Kemény János báró feleségéről kapta. Jelenleg ez a tulajdon még nem került vissza a Kemény-család birtokába, de a báró unokája, Kemény Nagy Géza néhány éve már bérbe vette a vadászkastélyt azzal a határozott elképzeléssel, hogy az ősök tulajdonát bemutassa minden látogatónak. Nagy szeretettel beszélt nagyapja írói munkásságáról, életviteléről, amibe természetesen beletartozik az erdélyi írók, költők, festők, színészek és műkedvelő emberek barátsága is. Aki pedig meg akar ismerkedni a Kelemen-havasokkal, vagy meg szeretné mászni az Istenszékét, annak szakavatott idegenvezetőként K. Nagy Géza személyesen mutatja be a tájat. Itt a Bisztra, Galonya, Ratosnya,Szalárd, Funtinel patakok és az Urszu-barlang vidékén játszódik Wass Albert egyik legkimagaslóbb regényének, a Funtineli boszorkánynak a története. Harmadik napon már Gyergyószentmiklóson ébredtünk. A Gyergyói Városnapok bő programajánlattal csábítják a lakosságot és az odaérkező vendégsereget. Mi először a Basilides Tibor Városi Sportcsarnokban megrendezett Gyergyó EXPO 2013 kiállítást néztük meg, amelyen lehetőséget kaptak a helyi vállalkozók, kézművesek és őstermelők, hogy bemutassák termékeiket és üzleti kapcsolatok kiépítésével piachoz jussanak (Ezt a gondolatot ajánlani szeretném a Komáromi Napok szervezőinek is!). Városnézésünket a város főterén folytattuk, ahol a plébániatemplom védőszentjének tiszteletére tartott ünnepi szentmise után tartották meg a Szent Miklós körmenetet. A délutáni programban szerepelt – a szervezők első ízben rendezték meg – a forralt bort készítők versenyét, amely nemcsak jókedvet hozott az odalátogató embereknek, de a versenyző csapatok nagylelkűen elárulták a jó forralt bor készítésének minden titkát. A vidám hangulat fokozásához hozzájárultak azok a zenészek, együttesek, akik a mínusz 6-8 Celsius fok ellenére vidáman húzták a talpalávalót. A Gyergyói Városnapok programsorozatában immár negyedik alkalommal rendezték meg a Kárpát-medencei Disznótoros Főzőversenyt. Csapatunk a szombaton 11 órai kezdettel megtartott főzőversenybe azzal az elképzeléssel jelentkezett, hogy a csallóközi disznótoros ételekkel megismertesse a székely embereket. Az üstben, nyílt tűzön elkészített húsos savanyúkáposztánk olyan jóízűre sikeredett, hogy nemcsak az általunk megvendégelt emberektől kaptunk dicséretet, hanem a szakmai zsűri is (36 versenyző csapat közül) nekünk ítélte a káposztás ételek kategóriájában a III.díjat. A főzősátrunkat felkereső kóstolóknak – versenyen kívül – mangalicazsírban, vöröshagyma ágyon, disznómájat is sütöttünk Az ünnepélyes eredményhirdetés és díjkiosztás után további élményben részesültünk, hiszen csapatunknak személyesen gratulált a zsűri díszvendége, Csollány Szilveszter olimpiai aranyérmes tornászbajnok. A szombat esti jó hangulatot fokozták a főtér nagyszínpadán fellépő rockzenészek Bebe – Back II Black, Somló Tamás és Charlie, akik háromórás megakoncertet adtak olyan hangulatban, hogy olvadásra késztették a környező hegyek hósapkáit. Vasárnap elindultunk haza. Már itthonról kívánom a Dunatáj minden olvasójának, hogy békes, boldog karácsonyi ünnepük legyen. Jövőre pedig tervezzenek be egy erdélyi, vagy székelyföldi utazást. Csodás élményekben lesz részük.

Pint Tibor

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés