Többszöri halasztás után sem született döntés arról, vajon a szlovák állampolgárságról szóló törvény összhangban van-e az alkotmánnyal. Az alkotmánybírák ugyanis nem tudnak dönteni! Tragikomikus helyzet!
Ivetta Macejková mielőtt felolvasta volna az AB döntését, közölte, a testület kikérte Szlovákia Nemzeti Tanácsa, a kormány, a Legfelsőbb Bíróság és a Főügyészség véleményét. Mi volt a véleményük, az borítékolható. 13 alkotmánybíró helyett, ma tizenegyen vannak. Ezek alkotják a döntéshozó testületet. Perrendtartási okoknál fogva utasították el a 30 képviselő beadványát. Ugyanis sem a Mészáros Lajos által benyújtott javaslat, sem az ügy előadójának indítványa nem kapta meg a szükséges hét szavazatot. Az indoklást írásos formában teszik közzé. Ez ellen nincs jogorvoslatnak helye.
A hideg zuhany nem jött váratlanul. Egy-két nappal a tárgyalás előtt, már valaki kiszivárogtatta, ez a méltatlan döntés várható.
Gál Gábor, a beadványt benyújtó csoport jogi képviselője jelen volt, a kormány képviselője igazolatlanul maradt távol, az Igazságügyi Minisztérium kimentette magát. Az érintettek közül Tamás Ilonka néni és leánya Judit, Dolník Erzsébet, Gubík László, Fehér István és Kassai Gyula is megjelent. Jelen volt dr. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke és Szunai Miklós, e szervezet főtitkára. Megjelent az ítélethirdetésen Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország kassai főkonzulja.
A tárgyalás előtt Tamás Ilonka nénit megkérdeztem, milyen döntést vár. Méltányosat – volt a válasz. Gál Gábornak is nekiszegeztem a kérdést. – Ha jogi döntés születik, az rendben van. Ha politikai, attól félni kell. – mondotta. – Ha valamelyik javaslat nem kapja meg a kellő szavazatszámot, akkor a beadványt elutasítják, minden indoklás nélkül. Az állampolgárság nem alapvető emberi jog, tehát ki kell mutatni, hogy diszkrimináció történt. 1993-98 között bárki szerezhetett szlovák állampolgárságot és többel is rendelkezhet. Most meg nem. Tehát ez nyilvánvaló diszkrimináció. Valakinek lehet több állampolgársága, másnak csak egy! Szlovákia nem ratifikálta az Európai Állampolgársági Egyezményt, melynek 12 cikke kimondja: „Minden részes állam köteles biztosítani, hogy az állampolgárságának megszerzéséhez, megtartásához, elvesztéséhez, visszaállításához vagy igazolásához kapcsolódó határozatok a belső jogával összhangban közigazgatási vagy bírósági úton felülvizsgálhatók legyenek.”
Köteles László, volt MKP-es parlamenti képviselő fából vaskarika-féle döntést várt.
A tárgyalás után az érintettek interjúkat adtak és megvitatták a kialakult helyzetet, majd a Márai-szobornál tovább folytattuk az eszmecserét. Ebből több következtetés vonható le.
Természetesen aligha igaz, hogy a taláros testület tagjai három év alatt sem tudtak dűlőre jutni, vajon a megtámadott törvény ütközik-e az alkotmányba, vagy sem. Ez egy tájékozott laikus számára nem kérdés. Magas jogi képzettséggel rendelkező személyek számára az? Kényelmes döntést hoztak. Nem kellet a beadványt tárgyilagosan, érveket felsorakoztatva megítélniük. Nem kellett érvelniük. Mert bizony kíváncsiak lettünk volna, milyen alapon tartják a nyilvánvalóan alkotmányt sértő törvényt elfogadhatónak.
Ugyanis, ha felsorakoztatják jogi érveiket, hogy mi alapján utasították el a beadványt, akkor azt valamilyen nemzetközi fórumon meg lehet támadni és nagyon kínos lenne, ha Szlovákia Alkotmánybíróságát elmarasztalnák. Akkor kiderülne, a bírák nem függetlenek és politikai megrendelésre hoznak döntéseket. Nyomás alatt állnak, melynek engedtek. Az meg az ország és e testület megszégyenülésével járna. Szakmai jártasságuk is megkérdőjelezhető lehetne. Ezt nyilvánvalóan minden áron el akarták kerülni. Öt alkotmánybírát kellett rávenni, hogy „határozatlan” legyen. Az is kínos lett volna ugyanis, ha egy nyilvánvalóan alkotmányellenes törvényt összhangban levőnek tartanának az alaptörvénnyel. Kibúvót találtak a felelősség alól. Ez viszont rávilágít az alkotmányról szóló törvény hiányosságára. Elképzelhető ugyanis, hogy egy ország legmagasabb bírói testülete ne tudná szakmailag megindokolni, mi ütközik az alaptörvénybe és mi nem? Ha így van, akkor meglehetősen rossz bizonyítványt állítottak ki szakmai felkészültségükről és emberi kvalitásaikról a döntést hozó személyek. Akaratlanul is alkalmatlanságukat bizonyították. Ugyanis az a meggyőződésünk, hogy a tisztségviselőknek az állampolgárokat és a törvényességet kell szolgálniuk, védeniük. Az alkotmányosság legfőbb őre nem tud dönteni!? Ha valaki színvak, ne legyen festőművész!
Másik furcsa következménye ennek a dodonai döntésnek, hogy ebben az ügyben néhány per zajlik. Ezeket elnapolták azzal, hogy megvárják a taláros testület döntését. A bíróságok azonban semmilyen támpontot nem kaptak. Nekik kell majd értelmezniük a jogi helyzetet, mert az AB „nem tudja” eldönteni a kérdést. Ahogy Gál fogalmazott, a bírák alibista döntést hoztak. Nincs véleményük.
Eddig majd 900 személy veszítette el állampolgárságát. Ez senkinek sem okoz álmatlan éjszakákat?
Erre a döntésre csak az lehetne az ideális válasz, ha Szlovákia minden állampolgára felvenné egy másik ország állampolgárságát, majd bejelentené ezt a tényt a hatóságoknak. Akkor ez az ország olyan állam lenne, amelynek nincsenek állampolgárai. Nem lehetne parlamentet és államfőt sem választani, a fegyveres testületekkel is gond lenne. Kár, hogy ilyen társadalmi szolidaritás nem működik, mert egy nagyon érdekes és mulatságos helyzet alakulna ki!
Lomnici Zoltán azonban közölte és minden érintett egyetértett vele, a harc folytatódik! Nem adják föl! A következő lépéseket majd megvitatják, egyeztetik. Most majd elsősorban nemzetközi porondon lesz szükség a helytállásra. Kívánjuk, járjanak sikerrel!
Képgalériánk ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
