Apukám édesanyának hívta az ő anyukáját, az én mamámat. Azt hiszem, ez a z egyik legszebb magyar szó. De sok szinonimája, vagy becézése van: anya, anyu, anci, mama, mami, anyuci, anyuka, és a sornak nincs vége.
Az biztos, hogy anyák napját a világon mindenhol ünneplik, igaz, más-más időpontokban. Magyarországon (és ezért a felvidéki magyar családok is) május első vasárnapján tartják, míg Szlovákiában hivatalosan május második vasárnapja. Igazából, talán mindegy melyik vasárnap köszöntjük anyukánkat, a lényeg, hogy ne felejtsük el őket, köszönjük meg nekik, amit értünk tettek, tesznek. Sajnos én már személyesen nem köszönthetem anyukámat, óriási szeretettel gondolok rá, minden nap, nem csak anyák napján. Én már tudom, hogy Honthy Hanna gondolata, mennyire igaz: „Adhat Isten néked kincset, gazdagságot, Rubintokat és gyémántot, márvány palotát, Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer, Csak egyet nem adhat kétszer, Édes jó anyát.”
Ahogy az anya mindent megadna gyermekének, úgy igaz Szent Ágoston gondolata is: „Anyámnak köszönhetek mindent, ami vagyok.” – és ebben benne is van minden, amiért köszöntjük szülőnket, amiért köszönettel tartozunk nekik. Amellett, hogy megszült minket, felnevelt, szeretett, tanított, gondoskodott rólunk, aggódott – mérgelődött is, mert nem mindig úgy sikerültek a dolgok, ahogy kellett volna. Nem közhely: minden édesanya a legjobbat akarja gyermekének, vagy ahogy az énekesnő Wolf Kati megfogalmazta: „Fontos szülői feladat hagyni a gyerekeket megtalálni a saját pályájukat, és ne a magunk álmait beléjük látni.”
Már az ókori Görögországban megünnepelték az anyákat, tavaszi ünnepségeket tartottak az istenek anyjának: Rheának. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva tartotta meg az első anyák napját. Három évvel később már miniszteri rendelet sorolta az iskolai ünnepélyek közé az anyák napját. Az anyák ünneplése így lassan 100 éves lesz tájainkon.
Ezért én most minden Édesanyát, Nagymamát, Dédmamát, Ükmamát, (és a jövendőbeli anyákat is) ha itt van köztünk, ha már angyalként figyel ránk, akkor is, Mécs László felvidéki papköltő versével köszöntök:
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom.
Vadkerti Neszméri Csilla
