Néhány évvel ezelőtt olvastam, hogy készült egy felmérés a legszebb magyar szavakról. Kosztolányi Dezső önkényesen is összeállított egy listát. Ahány ilyen felsorolást látok, az anya, édesanya, anyu változatok valamelyike mindegyikben szerepel. Ha fiatalokat, ha időseket, ha iskolásokat, ha egy magazin olvasóit kérdezték, akkor is. Egyértelmű számomra, hogy ez azzal is összefügg, az anyukák minden ember életében különleges helyet foglalnak el.
„Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani.” – fogalmazta meg Szabó Magda, de sajnos én tudom, sokan már csak gyertyát gyújthatunk édesanyánkért, aki életében maga volt a fény.
Már nem állhatok oda anyukámhoz, az égbe küldöm jókívánságaimat édesanyámnak és minden női ősömnek. Anyaként tudom, minden szeretet más és más, az anyaiszeretet óvóbb, figyelőbb, féltőbb, sokszor elfogultabb is. Azt gondolom, ezért egy anyuka sem hibáztatható. Örkény István így ír erről: „Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik gyermekük.”
Az ismert előadó, Halász Judit, aki gyerekek millióinak énekelt és énekel még ma is, azt vallotta: „Van valami, amit nehéz megfogalmazni, mert már túl sokan kimondták. Egy szó, amire nincs változat. Szeretet. Anyai szeretet. Anya, aki ezt az érzést minden más érzésnél fontosabbnak tartja. Aki minden felelősségérzetével megteremti az élet lehetőségét, ha eldönti, hogy világra hoz. Anya, aki megvéd minden bajtól, aki megtanít enni, járni, beszélni, nem csak nézni, de látni is, megérteni az embereket, megismerni a világot, a múltat és a jelent is, és megtanít védekezni a bajok ellen… És rátalálni az útra, amelyen érdemes elindulnod, és talán végigmenned is. Aki a te sikeredet a magáénak is érzi, és boldoggá teszi. Aki fogja a kezed, aki veled megy mindenhová, amíg kell, de mikor eljön az idő – ha fájó szívvel is -, el tudja engedni, hogy a magad útját járd.”
Írók, költők fogalmazták meg mit jelent az anyai szeretet, faragták rímbe imádatukat édesanyjuk iránt! Lehet-e szavakba foglalni egy érzést, ki lehet-e vele fejezni azt, amit egy anya ad gyermekeinek, azért, hogy ugyanazt szülőként a gyermekek tovább adhassanak az ő csemetéiknek. A legnagyobb dolog, amit egy anya adhat, szíve teljes szeretete, és ennek viszonzása nem maradhat el. Edgar Allan Poe szavaival élve: „Az angyalok – úgy érzem – odafenn, / Ha suttognak szerelmesen, puhán, / A lángoló igék közt sohasem / Lelnek oly ájtatosat, mint „Anyám”.
És este, mielőtt álomra hajtanánk fejünket, ne felejtsük el megköszönni Istennek az édesanyánkat, ahogy Dsida Jenő tette Hálaadás című versében: „Köszönöm Istenem az édesanyámat! / Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat! / Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, / Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. / Áldott teste, lelke csak érettem fárad, / Köszönöm, Istenem az édesanyámat. /…/
Áldd meg édesanyám járását-kelését, / Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! / Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, /Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: / Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!”
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
