Javában tart a november 15-17-re időzített, hagyományos András-napi vásár, amely a kellemes őszi időjárásban sok család apraját-nagyját az ódon várfalakhoz vonzza. Miközben az a helyi bazilika védőszentjének, Szent Andrásnak is emléket állít, a közösségkovácsoló eszem-iszomra, a karácsonyi ajándékok megvásárlására és több híres-hírhedt egyénnel való bájcsevejre is lehetőséget nyújt.
A közel egy évtizede a Komáromi Városi Hivatal égisze alatt megrendezendő forgatag jellegzetes sült pecsenye- és kolbászillata már messziről érződik (árlista a képalbumban található), s a nyál összefut a szájban a további sokféle sós és édes finomság, valamint nyelvoldó nedű láttán. Az utóbbiak közül egyaránt kapósnak bizonyulnak a különféle ízesítésű, forralt és mézborok, ünnepi hangulatot idéző puncsok, melyek többnyire decinként 1,50 euróért kaphatók.
Azok egyikével az előző években a csodálatos gyöngy ékszerekkel Székelyföldről érkezett Erzsikével szoktam koccintani a viszontlátásra és a magyar összetartozásra, miközben szívesen vásároltam is a mutatós portékái közül. Most azonban az egyik árus társától megtudtam, hogy tavasszal váratlanul eltávozott az élők sorából, tehát már soha többé nem búcsúzhatunk egymástól így: jövőre találkozzunk ismét, ugyanitt…
A test- és lélekmelegítő itókák kortyolgatása közben érdemes időzni a mutatós és hasznos portékákat, így kerámiákat, magyaros ruházatot, ékszereket, öveket, lábbelit, használati, valamint lakberendezési tárgyakat is kínálgató, bel- és külföldi kézművesek standjainál.
Örvendetes, hogy ők vannak többségben, de a tágas térben mellettük helyet kaptak a bóvlikufárok és a vastagabb pénztárcájú vevőkre vadászó bőrkabát- és bundaárusok is. Nos, velük kapcsolatban hasznos lehet egy tanács: alkudni kell az általuk elsőre bemondott összegekből, ekképp az egészséges szárított gyümölcsök, alpesi sajtok, ropogós ostyák… ára az előbbiekből megtakarítható.
Hja, és az adrenalinszintet fokozó, észveszejtő attrakciók, égbe repítő hinták lurkók és „örökkölykök” általi kipróbálása sem maradhat el, hiszen azok szintén hozzátartoznak a vásári élményszerzéshez! Ahogy a szeretet ünnepe és a tél közeledtével a műfenyők, kézműves karácsonyfadíszek, faragott gyertyák, angyalkák, manók, madáretetők… szemrevételezése, illetve esetleges beszerzése sem.
Ha pedig mindez még nem elég, akkor a szelőcei bagolykert pompás tollazatú lakóival is lehet fotózkodni, amiért cserébe érdemes pár eurót dobni a bántalmazott, sérült madarakról gondoskodó polgári társulás perselyébe. Sőt, egy petíció aláírásával a Kínai Népköztársaságban folyó népirtás ellen is lehet tiltakozni.
Aki pedig szívesen cseverészne az életkoruk haladtával megjavult, hajdani nagymenő „rosszfiúkkal”, e vásárban azt is megteheti. A „Viszkis rabló” néven hírhedtté vált Ambrus Attila pár éve szinte már hazajár Komáromba, ahol a sétálgatók szívesen vásárolnak a saját készítésű kerámia edényei és a helyszínen dedikáltatható könyvei közül. Ez alkalommal is sokan megálltak a standjánál, s akadtak, akik fényképezkedtek is vele.
Pár méterrel odébb pedig az első magyar „Keresztapa” és bokszpápa, Tasnádi Péter tört írói babérokra, s ő is könnyen ráállt a fotózkodásra, miközben nevetve jegyezte meg: e célból a mobiltelefonunkat inkább ne nyomjuk a mellette ácsorgó, gyanús külsejű fickó kezébe, mert rá ő sem bízna semmit…
A magyarországi alvilág 75. életéve felé közeledő, hajdani ura elárulta: a múltjáról és a gengsztervilágról sok mindent beleírt a könyveibe, de akadnak olyan nagy titkok, amiket inkább majd magával visz a sírba. Amikor megemlítettem neki azt, hogy az utóbbi időben több tévéműsorban is helyet kapott, nevetett, hogy öregkorára mekkora tévés sztár lett, de csodálkozott azon, hogy Komáromban a szlovákok helyett inkább a magyar tévéadásokat nézzük…
Tudvalevő, hogy Komáromban már a 19. században is rendszeresen megtartották az András napi vásárt, amely távolabbról is a Duna-parti városba vonzotta a kézműveseket és a kereskedőket. Akkoriban ott évente hat nagyszabású vásárt rendeztek, ami a város jelentőségét hangsúlyozó, nagy kiváltságnak számított.
Mivel az elmúlt évszázadokban a központi vásárhely és piac mindig vár, erőd közelében volt megtalálható, jó ötlet volt azt ismét a múltidéző várfalak alá költöztetni.
Nos, aki eddig nem jutott ki a vásárba, azt a hangulatos esti fényözönben is megteheti. Bár több árus szombat éjjel már inkább hazafelé szokta venni az irányt, azért mindig vannak olyanok, akikkel odakinn vasárnap délelőtt is találkozhatunk, sőt, olyankor többféle árkedvezmény és a családi ebédjét a szabadban elfogyasztani akaró ismerőseink társasága is vonzónak bizonyulhat. Végül egy jó tanács a jövő évi vásárral kapcsolatban: az árusokat rá kéne bírni a kétnyelvűség betartására, hiszen ez tőlük Komáromban elvárható…!
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
