November elején minden irodalmat szerető ember megemlékezik Radnóti halálának évfordulójáról. Így volt ez 1972 októberében is, amikor kutatásaim eredményeképpen Liberecben emléktáblát helyeztünk el a város vezetőségével és dr. Vladimír Ruda levéltárossal, valamint elhunyt férjemmel, Virágh Józseffel a költő emlékére.
Radnóti Miklós az 1927/28-as tanévet nagybátyja – gyámja óhajára Reichenbergben (ma: Liberec) töltötte. A szó szoros értelmében csak töltötte, mert a költői vénával megáldott, szárnyát bontogató fiatal Glatter Miklóst egyáltalán nem vonzotta a „gépek zaja”, a reichenbergi szövőszékek. A reálgimnázium elvégzése után Miklós Grossz Dezső óhajára iratkozott be a szövőtanfolyamra. Az iskola Közép-Európa legrangosabb intézménye volt, több ország diákja látogatta. Miklós nem érezte jól magát ebben a német ajkú városban, távol Budapesttől és barátnőjétől, későbbi feleségétől, Tinitől. A tanórák nem kötötték le, amikor tehette, nem járt iskolába, erről bizonyítványának záradéka – „nem osztályozható” – is tanúskodik. Szerette a természetet, szívesen sízett, úszott, váltót futott, baráti csevegéseken vett részt, s természetesen udvarolt Tininek, akivel egy borongós őszi délutánon ismerkedett meg, amikor éppen (Tini visszaemlékezése alapján) a város utcáit rótta, s a szél Tini kalapját vitte a lába elé. Így kezdődött románcuk, amely az iskola befejezése után lassan elhalványult, de életük végéig kötődtek egymáshoz. A tíz hónap Tinivel töltött boldog percei Miklósból szerelmes sorokat csaltak elő, s így keletkezett a Szerelmi ciklus 1927-28-ból. 1972 októberében egy impozáns többnapos ünnepségen történt az emléktábla leleplezése. Ugyanis az iskola fennállásának 120., s a háború utáni működésének 25. évfordulóját ünnepelte. Jelen volt a prágai magyar nagykövet, a város vezetősége, a
hangosbemondókból magyar himnusz szólt a város utcáin, magyar zászlók lengtek. 13-án a Naiv Színházban félórás előadást tartottam a költőről, majd jeles színészek szavalták csehül verseit. Másnap az emléktábla leleplezése, szavalatok, magyar Himnusz… Az iskolában Radnóti emléksarkat rendeztek be a költő képeiből, versesköteteiből. Az ünnepségekről 22 hazai és külföldi lap, újság, valamint a Vltava Rádió is tudósított. Az iskola falán évek hosszú során át olvasható volt, hogy ebbe az iskolába járt Radnóti Miklós, akit a fasiszták 1944-ben meggyilkoltak. Az épületbe betévedő pedig megtekinthette a tárgyi emlékeket. Tudjuk, hogy a 2014-es év a Holokauszt éve. Ilyenkor az anyagi lehetőségek nagyobbak. Így történt ez Prágában is, amikor néhány túlbuzgó Radnóti-rajongó eldöntötte, hogy van pénz, hát cseréljük ki a libereci emléktáblát. Ez a nyári hónapokban megtörtént, felavatása elmaradt, de legalább magyarul is kőbe vésték Radnóti emlékét. Minderről már a tavasszal tudomást szereztem, mint egyedül életben lévő az emléktábla kezdeményezői közül. Brosúra is készül (állítólag), de az ígéret csak ígéret maradt, mert elfelejtették a megemlékezést megíratni velem, azzal, aki e témában legtöbbet tudnék nekik nyújtani. Úgy látszik, hogy a rendszerváltás után divatba jövő szobordöntögetések, a szocializmus tárgyi (történelmi) emlékeinek megsemmisítése e rajongókra is hatással lehetett. Abból a pénzből, ami rendelkezésükre állt, mellszobrot állíthattak volna a hajdani emléktábla alatt, vagy akár előtt is.
Dr. Egriné dr. T. Szonja
DUNATÁJ HETILAP
