A múltkor azon morfondíroztunk, hogy egy márkának már isten tudja, hányféle egyterűt kell gyártania ahhoz, hogy elég legyen. Nos, a szabadidő-autókra (kváziterepjárók, telekjárók, aszfaltdzsipek) ugyanez érvényes. Van, akinek 3-4 is van a kínálatban; ezekhez képest az Opelé még szerénynek is mondható, hiszen „csak” a másodikat dobta piacra nemrégen. A megfejthetetlen, pontosabban megindokolhatatlan nevű Mokkáról van szó, amelyet az erősebbik benzinmotor, az összkerékhajtás és a csúcsszereltség kombinációjában teszteltünk.
Alaktan
Ez, kérem, egy masszív alapokon álló négykerekű kisgömböc, mivel alig 4,28 méter hosszúságához és 2,55 méteres tengelytávjához 1,66 m magasság társul. Meg aztán az alapformák is gömbölydedek. Magyarán: „sűrű” az egész autó – talán innen a Mokka név…? Egyébként, extrém keskeny oldalüvegezésének és hatalmas bádogfelületeinek köszönhetően némileg egy páncélozott csapatszállítóra is emlékeztet a kis Opel-SUV, lásd a hátsó oldalnézetet. A terepjárós feeling is hiánytalan: körkörös műanyag védőborítás, elöl-hátul messze kifutó ezüstszínű „védőlemezek”. Ugyanakkor néhány progresszív dizájnrészlettől elemtől sem mentes az autó, lásd a fényszórókba tagolt bordákat, az attraktív ködlámpákat, az izgalmas vonalvezetésű tetősíneket vagy a sarkos hátsó szélvédőt. A kulturált, és tulajdonképpen vonzó megjelenést a széles hátsó krómléc, a lágy vonalú hátsó lámpák és a színrefújt tükrök-kilincsek teszik teljessé.
Belvilág
Első pillantásra feltűnik az utastér igényes kialakítása. A fő műszeregység, a rádió- és klímapult, a szellőzőnyílások mind krómkeretesek, a volán egy műtárgy, az ülések bőr+ textil kárpitozása ízléses és jó minőségű. Némi csalódás akkor jön – nagyrészt vizuálissá minősítve le a prémiumhatást –, amikor megkocogtatjuk a műanyagokat. Akárhol. Mert biz’ mindenütt kemények, a zsírosat ígérő recés felület ellenére is. A formatervezői műremeknek számító kézifékkar ismét egy piros pont, a komfortról és a helykínálatról is csak dicsérőleg szólhatunk. A széles, kényelmes, jó oldaltartású elülső ülések lapja például meghosszabbítható, hátul pedig két felnőtt között pompásan elfér egy gyerek. Ráadásul valamivel magasabban is trónol, aminek kifejezetten örülni fog. Persze itt is csak két személy utazhat igazán kényelmesen, főleg hogy széles (bár kissé rövid), pohártartós kartámlát is kihajthatnak maguk közé. Kisebb holmijainknak bőven van hely (dupla kesztyűtartó, fiók az anyósülés alatt, rolóval csukható boksz a középkonzolon), a csomagtartó mérete is elfogadható. Dugirekesze is van a mínusz egyes szinten, lásd a megfelelő ábrát. Az élükre állítható hátsó ülőlapok helyén pedig akár egy flott kutyanyoszolya is kialakítható, hogy kedvencünk ne a finom üléshuzatot pisilje össze véletlenül. Ami pedig a szereltséget illeti: az alacsonyabb szinteken is standard sima légkondin, tempomaton, ESP-n , fedélzeti számítógépen, digitális csatlakozójú Bluetooth-os rádión , multifunkciós volánon kívül itt 220 V-os csatlakozó, kissé kiszámíthatatlan működésű esőszenzor, vagy elülső-hátsó parkolószenzorok is szerepelnek a listán. A különböző csomagokban megrendelhető opciós holmik közül egyebek közt navigációs rendszer, hátsó parkolókamera, ráfutás-vészjelző, sávelhagyás-figyelő, jelzőtábla-felismerő, valamint fűthető volán és elülső ülések voltak még az autóban.
Az országúton
A kocsihoz kapható erősebbik benzinmotor a más modellekből már ismert 1,4-es turbós benzinaggregát. Száznegyven lóerejét itt kissé megszűri a fickósabb induláskor szinte mindig aktiválódó összkerékhajtás, a 10 kg híján másfél tonnás önsúly, a magas építés és a széles (tesztautónkon 215/55 R18-as) gumik. A váltóval semmi gond: jól méretezett, a kar is pontosan jár. Az összkerékhajtás, mint említettük, automata; az elektronikus tengelyközi kuplung 50:50%-os arányban képes megosztani a vonóerőt. Viszont a 4×4-es technika ellenére is felejtsünk el mindenféle terepezést: a hasmagasság akkora, hogy a gyártó inkább szemérmesen elhallgatja, a hosszú, alacsony orr pedig kis túlzással nagyjából olyan ráfutási szöget eredményez, mint egy Peugeot 407-esé. A fogyasztás? Nos, ünnepélyesen jelentem: elég szépen kordában tartható, ami esetemben azt jelentette, hogy országúton és vegyes forgalomban is befértem a gyári adat + szűk 1 literbe. Köszönhető volt ez a gombnyomással aktiválható Start-Stop rendszernek is, de főleg annak, hogy rendeltetésszerűen, továbbá törvénytisztelő módon használtam az autót. Tehát: semmi terep, és a sebességkorlátok következetes betartása. Akkor tényleg beéri vegyes forgalomban 7,3 literrel; kevesebbet csak a dízelverzióktól várhatunk.
Vas Gyula
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1364 cm3
Teljesítmény: 103 kW (140 LE)/4900–6000min-1
Nyomaték: 200 Nm/1850–4900min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 195 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 9,8 s
Csomagtér: 356–1372 l
Gyári fogyasztás:6,4 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,3 l/100 km
Ár: 23 440 euró
Az alapmodell ára: 16 690 euró
dunataj.sk
[nggallery id=87 template=caption]
