Exkluzív interjú dr. Wágner Jánosné Mohácsy Erzsébettel
Mohácsy Erzsébet
Lischer Mór emléktáblája
előtt
Doktor Lipscher Mórnak, a komáromi kórház néhai igazgató főorvosának emlékét megörökítő tábla ünnepélyes leleplezésén jelen volt és emléke előtt tisztelgett dr. Wágner Jánosné Mohácsy Erzsébet, a jeles sebész oldalági leszármazottja is Nagykanizsáról, aki – mint kiderült – hosszabb ideje kutatja a magyar orvostörténet kiválóságának életét és munkásságát. Alábbi beszélgetésünk során többek között arra is fény derült, hogy interjúalanyunk családfája is komáromi gyökerekre vezethető vissza. Erről a következőket mondta:
– Anyai ükapám, Adler Dávid a 19. század közepén költözött Győrből Komáromba, a város legrégibb fűszer- és gyarmatárú üzletének tulajdonosa, 1887 és 1891 között a zsidó hitközség elnöke volt. Fia, Adler Henrik Vilmos fakereskedő évtizedeken át Komárom város képviselőtestületének tagja, a zsidó hitközség elöljárója volt. Három lánya közül a középső nagyanyám, kinek nővére; Adler Margit 18 évesen főispáni engedéllyel 1903. augusztus 9-én kötött házasságot dr. Lipscher Mórral. Dr. Lipschert 1902. szeptember 27-én nevezték ki a szeptember 1-jén átadott 150 ágyas Emberszeretet Kórház sebészeti osztályára műtőorvosnak, majd 1906-tól – dr. Bányai Lipót halála után – kórházigazgatónak. A sebészorvos tehát a nagynéném férje volt. * Milyen emlékeket őriz dr.Lipscher Mórról? – A Lipscher házaspárnak két gyermeke született; 1904-ben Mariska, 1906- ban Loránd. Loránd Prágában folytatott mérnöki tanulmányokat, nőtlen volt. Zsidó munkaszolgálatosként a Don kanyarban 1943. január 12-13-án az urivi áttörésnél, Alexejovka helységben, 36 évesen nyoma veszett. Maci nénémet nagyanyám bújtatta budai villájában, így túlélte a holokausztot. Idős korukig együtt maradtak; 1952-ben a budapesti kitelepítések során kerültek Adonyba. 1958 táján Adonyban többször látogattuk őket; de kamaszlányként akkor nem érdekeltek a családi emlékezések, és nem tudtam, hogy édesapja milyen kiváló orvos volt. Emlékszem, ha szóba kerültek elvesztett szerettei, mindig fájdalmas sírás lett a vége. Nagynéném akkor még bizonyosan őrizte a családi fényképeket és iratokat, ám azoknak a sorsa 1976-ban bekövetkezett halála után ismeretlen előttem. Tízéves kutatás után sikerült írásba foglalnom családjaink krónikáját, többek között dr. Lipscher Mór életrajzi adatait, egyetemi előmenetelét, s rögzítettem megjelent orvosi közleményeit is. Ezeket, valamint a fotókat, dokumentumokat megközelítőleg 60 oldalas dolgozatba foglaltam.
* Lipscher doktor történetével én is foglalkoztam, és azt tapasztaltam, hogy az életrajzában és munkásságának a méltatásaiban meglehetősen sok a hézag és a pontatlanság. – Igen, sok a pontatlan adat. Kutatásom során számos új adatot, életének eddig ismeretlen, vagy kevésbé ismert mozzanatát sikerült felkutatnom. Életrajzában eddig az állt, hogy 1870 körül született Csacán. Születésének pontos dátuma 1870. március 29. Édesapja, dr. Lipscher Kálmán is orvos volt, és hét tesvére közül 1913-ban hatan éltek. Sikerült a Lipscher-család felmenőit is felkutatnom. Tanulmányait 1880 és 1888 között a körmöcbányai m.kir. Állami Főreáliskolában végezte. Kitűnő tanuló volt, két tanévben tandíjmentességet is kapott. Érettségi után Budapesten folytatta tanulmányait, azonban egyetemi éveiből van néhány szemeszter, amelyről nem találtam bejegyzést a Semmelweis Egyetem Levéltárának jegyzőkönyveiben.
Csak Budapesten szerezte Lischer Mór az ismereteit?
– Nagy valószínűséggel közben a bécsi egyetemen is tanult, ám doktori oklevelét Budapesten vette át dr. Hőgyes Endrétől. Ezt követően is van egy rövidebb időszak, amelyről nincs adatunk. Ekkor valószínűleg Bécsben gyakorolta hivatását, amely akkor a sebészek Mekkája volt. Hazatérése után 1900. május 1-jén lett a kiváló budapesti sebészorvos, dr. Herczl Manó asszisztense a Szent István Kórház hármas számú fiókosztályán. Ami pedig az általa végzett első magyarországi agydaganateltávolítást illeti, a műtétnél nem asszisztált, azt ő végezte. A komáromi Emberszeretet Közkórházba meghívás alapján 1902. augusztus 20-án került, majd november 20-án lépett a korábbi igazgató, dr. Bányay Lipót örökébe, aki 1906-ban halt meg. Lipscher doktornak egész komáromi működése alatt, még Trianont követően is változatlanul jó kapcsolatai maradtak a budapesti orvosokkal. Érdemes megemlíteni, hogy ő szerezte be a kórház számára az első röntgenkészüléket.
* Lipscher doktort önzetlen gyógyító munkájáért megbecsülték nemcsak Komáromban, de a Felvidék nagy részén is … – Ez komáromi működésének huszonötödik évfordulóján nyilvánult meg a legszebben, amikor egy ünnepségsorozat keretében méltatták áldásos gyógyító munkáját, s mint ismert, közadakozásból szobrot is állítottak neki a sebészet épületének előcsarnokában. Mivel az időpont, 1927. szeptember 21-e gyorsan közeledett, Berecz Gyula szobrászművész gipszből készítette el a mellszobrát. Végiglapoztam a Komáromi Lapok korabeli számait is, amelyekben beszámoltak az évforduló alkalmából megrendezett ünnepségsorozatról. Lipscher doktor ebből az alkalomból többek között egy díszes ezüsttálat is kapott.
• Nyolc év múlva, 1935-ben Lipscher doktort mégis kényszernyugdíjazták. Ekkora méltánytalanságot nehezen visel el az ember … – Ennek az oka nem a származására vezethető vissza, mert Csehszlovákiában akkor még nem üldözték a zsidó származású polgárokat. Volt egy kollégája – nevet nem említett -, akit akár a tanítványának is mondhatott, s aki egy idő után áskálódni kezdett ellene, feljelentéseket is küldözgetett ellene a fővárosba. Ezzel kapcsolatban Lipscher doktor csupán annyit jegyzett meg: „Egy szlovákkal szemben nem nyerhettem!” * Csalárdul elbántak vele, ám ami azután következett … – Az akkor 76 éves beteg embert, aki egy agyvérzés következtében bénult állapotban volt, hordágyon vitték ki 1944. június 13-án feleségével együtt a vasútállomásra, ahol marhavagonokban zsúfolták össze a komáromi zsidóságot. Nem tudom, hogy korábban a Lipscher házaspár is bekerült-e a gettóba, úgy hiszem, hogy nem, mert a lakásuk (Duna sor 7.) a kijelölt gettó területén volt. A szerelvény elindult Kassán át Auschwitzba vezető végzetes útjára, azonban – figyelembe véve Lipscherék egészségi állapotát – nem hiszem, hogy élve Kassára értek volna, hiszen a korabeli feljegyzések szerint a 2700 embert számláló transzportból mindössze 340-en jutottak el élve Auschwitzba.
* Az ember, aki megmentette ezrek életét – többmillió sorstársával együtt – ilyen tragikus véget ért. Sokakat érdekelne a Lipscher család története. Említette közel 60 oldalas dolgozatát, hosszú gyűjtő- és kutatómunkájának eredményét. Szívesen olvasnánk nyomtatásban … – Kiadót kellene találni rá, mivel a saját anyagi lehetőségeim meglehetősen szerények. Most, az emléktábla leleplezésén biztatást kaptam, de arról még korai lenne beszélni. Lehetőség kínálkozott arra is, hogy dolgozatomat esetleg folytatásokban közölné a Hitközségi Híradó, a Komáromi Zsidó Hitközség lapja. Végezetül köszönetemet és elismerésemet szeretném kifejezni a komáromi Paszternák családnak, amely a családfővel egyetemben igen sokat tett nemcsak a felekezeti élet és a zsidó hagyományok ápolása érdekében, hanem azért is, hogy az olyan rendezvényeken, mint például a most megrendezett Zsidó Kultúra Napja, más felekezetű polgárok is egyre nagyobb számban jelennek meg, s ez a közeledés egyben a megbékélés biztató jele is.
* Köszönöm a beszélgetést.
Németh István
(A szerző felvétele)
DUNATÁJ HETILAP 37,38/2016
