„Szeressük egymást, gyerekek…” – akár Seress Rezső „szeretethimnuszának” e sora is lehetett volna annak a vasárnapi, nívós műsorfolyamnak a mottója, amely a Komáromi Zsidó Hitközségnek és Komárom város összefogásának köszönhetően, a zsidó kultúra európai napja alkalmából, javarészt a Tiszti Pavilon dísztermében valósult meg. Az ingyenes rendezvényen az 55 évvel ezelőtt tragikusan elhunyt Seress Rezső, világhírű zeneszerző és zongorista életútjára zenés összeállítással és kültéri kiállítás megnyitásával emlékeztek. Öten megérdemelten Kehila-díjat vehettek át, „habként a tortán” pedig a somorjai Samaria Klezmer Band adott teltházas koncertet.
A „zeneszerzés kistermetű Nagymesterét” megszemélyesítő Dobi Ákos (a komáromi zeneiskola egykori igazgatójának fia), Pfeiferlik Tamás opera- és operetténekes, valamint Grassl Ferdinánd énekes-zenész által bemutatott Seress-összeállítás során zsúfolásig megtelt nézőtér előtt csendültek fel a Még egy éjszaka …, a Csak átutazó vagyok itt a Földön, a Fizetek főúr, a Gyere, Bodri kutyám…című fülbemászó, örökzöld dalok és a leghíresebb szerzeményének számító Szomorú vasárnap is, amelyek zenéjét szintén Seress (eredeti vezetéknevén Spitzer) Rezső (Budapest, Józsefváros, 1899. november 3 – Budapest, 1968. január 12.) szerezte, a szövegét pedig Jávor László újságíró írta. Az utóbbit az öngyilkosok himnuszának nevezték el azért, mert az életüknek véget vevők teteme mellett sok esetben annak kottája hevert. Azt 28 nyelven 140 országban adták elő olyan világsztárok, mint Josephine Baker, Louis Armstrong, Frank Sinatra, Ray Charles és mások.
Az augusztus 3-i zenés múltidézés végén a hallgatóság a szereplőkkel együtt, elérzékenyülve énekelte: „„Szeressük egymást, gyerekek, a szív a legszebb kincs…”. Előzőleg azonban egyebek mellett azt is megtudtuk, hogy miként kötődött Komáromhoz a Budapesten született és ugyanott elhunyt „kis Seress”? Gyermekkorában a családjával azért költözött Komáromba, mert az édesanyja, Spitzer Blanka később férjhez ment Purgesz Béla komáromi pékmesterhez. Majd a budapesti színészkedéssel töltött időszaka után, 1924-ben visszatért a már Csehszlovákiához csatolt Komáromba, s a zeneszerzés mellett a Tiszti Pavilon pincebárjában és a Moderna moziban zongoristaként dolgozott. A Még egy éjszaka … című első slágerét is Komáromban szerezte. 1929-ben azonban másodszor és immár véglegesen a magyar fővárosba költözött. A volt budapesti lakóházának falán 2006 óta Beamter „Bubi” Jenő dzsesszmuzsikussal közös emléktábla jelzi a hajdani ottlétüket. Komáromban pedig 1992-ben utcát neveztek el róla.
Sajnálatos, hogy a már életében zseninek nevezett művészember mennyit szenvedett – nélkülözött, miközben rá egy amerikai bankszámlán befagyasztott 370 ezer dollárnyi jogdíj várt, de azt sosem utalhatták át neki, s azért ki sem tudott utazni. A megérdemelt gazdagság helyett küzdelmes életet, egyebek mellett a zsidó származása miatti munkanélküliséget és munkaszolgálatosként megalázó gyötrelmeket kellett átélnie. Mindezt túlélte, és bár a hazatérésekor a hitvese elhagyta őt egy másik férfi miatt, később neki is megbocsátott, s visszafogadta őt. Bár az 1956-os magyar forradalom kitörésekor a jóakarói rá akarták őt beszélni a távozásra, ám Magyarországot nem hagyta el. Pedig a rádiózás és televíziózás elterjedésével egyre kevesebben látogatták az éttermeket, ahol játszott, s így egymás után mindent elveszített, ami korábban erőt adott neki. Miután 1967-ben nyugdíjazták, egyre inkább úgy érezte, hogy már játszania sincs miért, ezért 1968 telén levetette magát lakása erkélyéről. Ugyan túlélte a zuhanást, s ájult állapotban a MÁV-kórházba szállították őt, de később, január 12-én megfojtotta magát a gipszét tartó dróttal. A budapesti Kozma utcai izraelita temetőben alussza örök álmát.
A Duna Menti Múzeum és a túlparti Klapka György Múzeum, valamint a Touristinfo munkatársai által, a Kehila-díjas Galo Vilmos történész vezetésével készített, ötpaneles emlékkiállításon kívül az életét, munkásságát bemutató, kétnyelvű szórólapok is készültek Seress Rezső emlékére – tudtuk meg a pavilon főbejárata előtt már napok óta látható kültéri kiállítás mai hivatalos megnyitóján Keszegh Bélától, Komárom polgármesterétől. Megígérte, hogy a jövőben hasonlóképpen emlékeznek majd meg további jeles, helyi zsidó személyiségekről is.
Az egész napos műsorfüzér másik fénypontjaként a Komáromi Zsidó Hitközség Kehila-közösségért díjban részesített a zsidóság és kultúrája érdekében más-más módon munkálkodó öt személyt. Közülük e díjat a komáromi Litomericzky Nándor építész a helyi zsidó közösség épített emlékeivel kapcsolatos kutatásaiért kapta. „A korabeli sajtóból általa gyűjtött számos, érdekes cikk közösségünk számára eddig ismeretlen információkkal szolgált a település zsidó lakosaival kapcsolatban. Hiánypótló tevékenysége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a komáromi zsidóság aranykorának emléke ne merüljön feledésbe…”
Kapusta Krisztina, az ipolysági Honti Múzeum helytörténésze, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem közösségszervező szakának hallgatója az ipolysági zsidóság történetének kutatásáért vehette át a díjat. Kezdeményezésére került sor a helyi gyermekáldozatok emlékét őrző botlatókövek elhelyezésére, a temetői kohenita kapu helyreállítására… Kövesdi Mónika, a tatai Kuny Domokos Múzeum művészettörténésze, muzeológusa a tatabányai Szenes Hanna Magyar – Izraeli Baráti Egyesület javaslatára részesült e díjban azért, mert „az elmúlt évtizedekben számtalan megemlékezésen, konferencián szólt a zsidóság értékeiről, a közösség épített örökségének hagyatékáról… Helytörténeti kutatásait és sétáit mindig nagy érdeklődés övezi.“
Peragovics Ferencet, az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium tanárát szintén az előbb említett egyesület javasolta e díjra, mert az „elmúlt években sokat tett az esztergomi zsidóság múltjának kutatásáért, feltárásáért és bemutatásáért. Botlatóköveket helyeztek el a városból elhurcolt zsidó emberek egykori otthona előtt… A Holokauszt diákság körében történő megismertetését szívügyének tekinti, Esztergom történetéről filmet készített, melyben a zsidóság szerepének bemutatása is helyet kapott“. A zólyomi Jozef Klementnek pedig a Holokausztban elpusztított szlovákiai zsidóság emlékének ápolását, a helyi és országos megemlékezések, innovatív projektek elindítását és lelkiismeretes szervezését köszönték meg a díj adományozói.
A somorjai Samaria Klezmer Band fergeteges koncertjével záruló rendezvényen könyvbemutatóra, érdekes előadásokra és zsidó ételek kóstolójára is sor került.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
(a szerző felvételei)
