A Szövetség egészségügyi szakpolitikusa és a Komáromi járás kiemelt parlamenti képviselőjelöltje Viola Miklós, gútai sebészdoktor, aki a 9. helyen szerepel a magyar párt országos listáján. Gyakorló orvosként, továbbá közel egy évtizede Nyitra megyei és városi képviselőként, valamint illetékes bizottsági elnökként is alapos áttekintése van a szlovákiai egészségügy égető gondjairól. Kampánykörútja közben arról is nyilatkozott, hogy a parlamenti bejutása esetén miként kamatoztatná az eddigi tapasztalatait, és hogyan orvosolná a mindnyájunkat érintő nagy problémákat.
A Komáromi járásban is egyre aggasztóbb méreteket ölt az orvoshiány, a nyugdíjba ment orvosok többsége helyére nem érkezik fiatal utánpótlás, s emiatt különféle kivizsgálásra más járásokba kell utazgatni. Ön szerint mit kéne tenni a Szlovákiában orvosnak tanult, ám külföldön elhelyezkedő frissdiplomások szülőföldön tartása, illetve hazatérése érdekében? Jó példának számít a fia, aki az orvosi diplomája megszerzése után idehaza, a pozsonyi Bory Kórházban helyezkedett el…
Megyei szinten korábban elvégeztünk egy felmérést, amely alapján egyértelművé vált az, hogy míg Nyitrán és Érsekújvárban nem aggasztó az orvoshiány, de a megyénk déli és keleti, jobbára magyarlakta részén ennek az ellenkezője igaz. Ezért is nagyon fontosnak tartom azt, hogy a majdani kormány egészségügyi reformjának kidolgozásánál ezen utóbbi régiók hangját is meghallja. Úgy vélem, hogy Szlovákiában megfelelő számú orvost képeznek, de sajnos, a frissdiplomások mintegy fele külföldön vállal munkát. Ez annak „köszönhető” hogy több külföldi klinika illetékesei megkeresik az ötödéves orvostanhallgatóinkat, akiknek a tanulmányaik hátralevő két évére ösztöndíjat ígérnek cserébe azért, hogy velük aláírják az öt évre szóló munkaszerződést. Mivel országos viszonylatban is kidolgozható lenne az említett felmérés, azután az érintett térségekben nekünk is hasonlóképpen meg kéne szólítanunk akár már a negyedéves orvostanhallgatókat. Akik a diplomaszerzésük után hajlandóak lennének az orvoshiánnyal küszködő régiókban munkát vállalni, azok a tanulmányaik idején hazai ösztöndíjban részesülhetnének. Azzal ugyanis uniós alapelveket sértenénk, ha mindazok számára fizetőssé tennénk az egyetemi tanulmányaikat, akik majd külföldön akarnak dolgozni. Mivel az idehaza sok pénzért kitanított hallgatók sokasága külföldre távozik, ekképp segítve az összuniós egészségügyet, akkor talán anyagi támogatásért az Európai Unióhoz kéne fordulni, hiszen egyébként majd még katasztrofálisabb méreteket ölt a hazai orvoshiány. Amiatt már jelenleg is egyes kórházi osztályok csak félig tudnak működni, s ez még csak az áldatlan helyzet kezdete…
Eközben az utóbbi években fokozatosan fejlesztett, már járásokban élő betegek által szintén egyre szívesebben választott komáromi kórházat is az átminősítés rémképe fenyegette. Mit gondol, már teljesen elmúlt ez a veszély, vagy csak ideiglenesen került minisztériumi fiókba a leépítés terve?
Korábban sem értettem egyet a kórházreform azon részével, hogy bár azt nem mondták ki, mégis meg akartak szüntetni egyes kórházakat úgy, hogy ezen intézményekben csak alapellátás nyújtását, mindössze pár osztály működtetését tervezték. Továbbra is azt gondolom, hogy a jelenleg Szlovákiában működő valamennyi kórházat meg kell tartani, s ahogy már említettem: inkább a személyi állományuk biztosítására kéne fókuszálni. Bízom abban, hogy az új kormány majd leállítja a kórházak megszüntetését célzó tervét. Megyei képviselőként is többedmagammal együtt kifogásoltam azt, hogy az illetékesek a reformjuk kidolgozásakor nem vették figyelembe a megyei, helyi sajátságokat – például az érsekújvári idegsebészet tervezett leépítése kapcsán. Akkor azzal érveltünk, hogy a párkányi régióból autóbalesetet szenvedett, súlyos koponya- vagy gerincsérültekkel sokkal gyorsabban és jobban megközelíthető az újvári, mint a prioritásuknak tartott nyitrai kórház.
Mit javasolna a jövendő egészségügyi nővérek képzésének korszerűsítésével és a magyar nyelvű szakközépiskolai oktatásuk kibővítésével kapcsolatban? A létszámuk növelését az a tény is indokolja, hogy a magyarlakta térségben működő kórházak külföldi orvosai nem tudnak magyarul kommunikálni a szlovák szakkifejezéseket gyakran nem értő, magyar pácienseikkel.
A megyei egészségügyi bizottságunk még a választási ciklus elején javasolta, hogy a nyitrai és magyar osztályokkal is rendelkező érsekújvári egészségügyi szakközépiskolának digitális segédeszközök – többnyelvű anatómiai atlaszok beszerzésére adjunk intézményenként 50-50 ezer eurós megyei támogatást. Ez meg is történt, részben azzal is hozzájárulva, hogy a magyar nyelven tanuló jövendő nővérkék számára megkönnyítsük a magyar szakkifejezések elérését. A megyei szintű stratégiánk szerint a egyik prioritásunk az újvári és a nyitrai nővérképzés megerősítése, az iskola épületeinek már folyamatban levő megújításával és további épületszárnyak létesítésével. Jelenleg annak nem látom reális esélyét, hogy esetleg Komáromban magyar nyelvű nővérképzés induljon. A komáromi kórháznak azt a kezdeményezését viszont támogatjuk, hogy az Érsekújvárban vagy Dunaszerdahelyen kitanult nővérkéket alkalmazza. Ezt azzal is segítettük, hogy a kórháznak lehetővé tettük az udvarán régóta elhanyagolt állapotban álló, egykori nővérszálló épületének megvásárlását, amit fel akarnak újítani. Abban a más településekről ezáltal is ide csalható nővérkéken kívül esetleg majd a kórházi onkológiára távolabbról érkező rákbetegeknek is szállást biztosíthatnának.
Ön társtulajdonosa a gútai MEDCHIR Kft. által működtetett egészségügyi központnak, amely épületében idősotthont is üzemeltetnek. Ennek kapcsán adódik a kérdés: milyen fontos indítványai lennének a hazai szociálpolitika terén?
A politikai tevékenységem során elsősorban az egészségügyi és szociálpolitikai témákat vállaltam fel, s megyei szinten ez utóbbi bizottságnak is a tagja vagyok. Már gútai városi képviselőként is fontosnak tartottam azt, hogy az időseknek helyben biztosítsunk sokrétű szociális ellátást. Támogattam a nyugdíjasklubok működéséhez szükséges pénzeszközök nyújtását, valamint az idősek napközijének üzemeltetését, ahol a dolgozó hozzátartozók a saját munkaidejük alatt biztonságban tudhatják a szeretteiket. Ugyancsak pártolom az idősotthonok működését és a járásunkból még hiányzó hospice – szeretetház beindítását, ahol a nagybetegekről a kórházi kezelésük befejezése után is méltóságteljesen gondoskodnának. Szívügyem az idősek társadalmi megbecsülésének növelése, ezért nem értek egyet a 13. nyugdíj koncepciójával. Azt gondolom, hogy e „karácsonyi pénz” helyett a nyugdíjasok több évtizedes munkavégzés után megérdemelnék azt, hogy havonta, az infláció mértékét követő és a méltó megélhetésükhöz kellő nagyságú nyugdíjat kapjanak.
Parlamenti képviselőként és ötgyermekes édesapaként javasolná-e a sikeres magyarországi családtámogatási rendszerhez hasonló itteni bevezetését?
Mivel Szlovákiában is nagy méretű a munkaerőhiány, annak megoldását a saját családjaink megerősítésében és sokrétű támogatásában is látom. Teljes mértékben egyetértek a többgyermekes családoknak járó adókedvezmények létével, amivel a fiatalokat a szülőföldjükön történő gyermekvállalásra sarkallhatjuk. Hiszem és vallom, hogy példaértékű a magyarországi családtámogatási rendszer.
Miközben ön folyamatosan jelen volt a járásszerte megrendezendő kulturális-társadalmi rendezvényeken, és gyakran a községi boltok előtt is a helyi lakosok sokaságával beszélgetett el, eldurvult a kampány. Sőt, a Facebook közösségi portál átmenetileg több alkalommal blokkolta az ön oldalát, mert az állítólag nem felelt meg a közösségi alapelveknek, pedig azon támadó, sértő bejegyzéseknek nyoma sem volt. Mi a véleménye a történtekről?
Igaz az, hogy a választási kampányom fontos részének tartom a Facebookon történő folyamatos megjelenést, bejegyzések és fotók megosztását másokkal. Sajnos, a választási kampányunk a rossz pozsonyi példa hatására eldurvult – felső szinten egymásnak ugrottak a politikusok. Az egyes pártok közti feszültségkeltésük később már járási szinten is megmutatkozott: ismeretlen tettesek megrongálták a választási hirdetőtábláinkat. Továbbá hackercsoportok számítógépes támadásokat intéztek egyes oldalak ellen. Nos, ennek én is szenvedő alanyává váltam: vélhetően több fős, szervezett csapatok több alkalommal átmeneti időre megbénították a facebookos oldalamat, ezzel gátolva az ottani megnyilvánulásaimat. Amikor rákérdeztem annak okára, azt a választ kaptam, hogy annak egyik írott szabálya szerint az esetben, ha valamelyik oldalt több mint százan feljelentik, akkor a működését automatikusan felfüggesztik. Amíg a feljelentések okát vizsgálják, nem kérhető annak tiszta lappal történő újraindítása. Remélem, ez többször már nem fordul elő…
Nemrég egy szlovák párt listáján szereplő, magyar képviselőjelölt a Klapka téren azt hangoztatta: a Szövetség úgysem kerül be a parlamentbe, inkább őrá szavazzanak, mert így legalább lesz magyar a legfelső törvényhozásban. Az egyik komáromi patrióta őt azzal szakította félbe, hogy janicsárokra odafenn sincs szükségünk. Mennyivel lehet nagyobb hozadéka a „szövetséges” jelöltek bejutásának, mint a szlovák pártokat erősítő magyarokénak?
A kampányhajrá végéhez közeledve egyértelművé vált az, hogy a Szövetségen kívül parlamentbe bejutni kívánó, hazai magyar egyének pártunkat lejárató igyekezet kudarcot vall. Úgy tűnik, hogy Simon Zsolték Magyar Fórumának és társainak, valamint a Kékek-Híd tömörülés választási támogatottsága még a 3 százalékot sem fogja elérni, s ekképp a választások után majd központi anyagi támogatásban sem részesülhetnek. Miközben magyar közösségünkben megszilárdult a hazai magyar egység iránti vágy, a Szövetség kampányát most olyan oldalszelek támogatják, amelyeknek köszönhetően a szavazáson 5 százalék feletti eredményt érhetünk el. Bízunk abban, hogy egyre több választópolgár tudatosítja: a felvidéki magyarság érdekeit a legfelső törvényhozásban csak a magyar politikusok képviselik és érvényesítik. A magyar párt egyik szakpolitikusaként elsősorban az említett egészségügyi és szociális gondok megoldásáért munkálkodnék, miközben a hazai magyar oktatásügyünk helyzetének javításával kapcsolatban is vannak javaslataim. A polgárokat arra kérem, hogy tiszteljenek meg minket a bizalmukkal, szavazzanak ránk, és a parlamentbe történő bejutásunkkal segítsenek nekünk meggyógyítani a hazai egészségügyet is! Megyei szinten már példásan összefogtunk, és sikerült is bizonyítanunk. Az országos szintű siker érdekében ugyanezt az irányt választanánk a parlamentben is. Magyar parlamenti képviselők nélkül azonban folytatódik a pangás és leépülés időszaka, ami az ország egyetlen lakosának sem lehet az érdeke.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
