Az égboltra pillantva ma már megszokott látványnak számítanak a repülőgépek kondenzcsíkjai, melyek – mint hatalmas kék palatáblán a hófehér krétafirkák – kirajzolódnak, majd lassan eloszlanak, hogy hamarosan átadják helyüket újabb és újabb firkálmányoknak. S mindez naponta történik felettünk több mint hetven esztendeje, hiszen az első kondenzcsíkok még a második világháború utolsó két esztendejében jelentek meg térségünk felett, amikor mély búgással átrepültek itt a szövetségesek hatalmas bombázókötelékei.
Ha manapság rápillantunk az Európa térségét figyelő, a világhálón is bárki számára elérhető radartérképre, ugyancsak meglepődünk azon, hogy milyen sok repülőgép szeli egyszerre a vén kontinens hatalmas légterét. S odafent nagyságrendekkel nagyobb a közlekedési fegyelem, mint alant, az országutakon. Ismert és kevésbé ismert légitársaságok különféle típusú gépei emberek százaival a fedélzetükön tartanak távoli céljuk felé, és akik a földfelszínről pillantanak fel az égboltra, minderről jószerint csak a tiszavirág életű fehér firkákról szereznek tudomást. Az „égi kresszről” szinte mindenkinek van annyi tudomása, hogy a kék országúton a legszigorúbb előírások szerint légi folyosókon zajlik a forgalom. Azt kell mondanunk, hogy nagyrészt így van ma is, ám a légi folyosók ideje hamarosan lejár, ám ez korántsem jelenti azt, hogy odafent kaotikussá válik majd a forgalom. De lássuk, hogy is van ez …
QUATAR-nak a gépe Komárom felett 10 500 méteres magasságban
Az Európai Bizottság idevonatkozó rendelete értelmében 2022-től szabaddá válik az unió légtere a polgári repülés számára. Ez lényegében annyit jelent, hogy kilencezer méteres magasság felett bevezetik az úgynevezettt „free route”-t, amely Európában kötelező lesz a légi navigációs szervezetek számára. Itt érdemes megjegyezni, hogy a magyar HungaroControl nem várt a kitűzött időpontig, és Európában elsőként már 2015-ben bevezette a szabad légtérhasználatot, s ezzel Magyarország felett már megszűntek a légi folyosók. Ezzel a magyar légtérbe berepülő polgári légi forgalom gépei kilencezer méter felett repülve a légi irányítóközpontba való kötelező bejelentkezés után „toronyiránt” repülhetnek, azaz nyílegyenesen a belépési és a kilépési pontok között. A korlátozások nélküli szabad légtérhasználatnak mind az életkörnyezet védelme, mind pedig a légi forgalom lebonyolításának gazdaságosabbá tétele szempontjából nagy jelentősége van. Ennek a szemléltetésére talán csupán annyit, hogy ezzel Magyarország légterében összesen mintegy 11,5 millió kilométerrel csökkent a légi járatok útvonala, s ezzel a légitársaságok az üzemanyagon becslések szerint évente mintegy hárommillió dollár takarítanak meg. Talán még ennél is fontosabb, hogy ilyen viszonylag kis légterű országban évente mintegy 16 millió kilogrammal kevesebb szén-dioxid jut a levegőbe. A repülés – napjainkban bármennyire köznapi és megszokott formája az utazásnak – világszerte sokakat ma is a bűvöletében tart. Ennek számos megnyilvánulási formája közül említést érdemel például a reptereken fel- és leszálló repülőgépek fotózása is. Térségünkben viszonylag könnyen elérhető Budapesten a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, vagy akár a pozsonyi és a schwechati reptér, ahol az arra kijelölt helyekről zavartalanul hódolhatnak ilyetén szenvedélyüknek a fotósok. Igaz, nem mindenki engedheti meg magának a repülőterek ilyen célból történő felkeresését, ám – hála a fotótechnika rohamos és folyamatos fejlődésének – kellő türelemmel és kitartással az egyébként szabad szemmel a láthatóság határán mozgórepülőgépekről is lehet remek fotókat készíteni. Hála az említett három főváros közelségének, Komárom és környékének a légterében állandó a folyamatos a légi forgalom, s így – kellő megszállottság esetén – gyakorlatilag bármikor lencsevégre kaphatók a kilenc-tízezer méteres magasságban szálló gépek. Az igényesebbek számára azonban nem csak ennyiből áll a dolog, mert ők bizonyára arra is kíváncsiak, hogy mely légitársaság milyen típusú gépét sikerült „lekapniuk”, netán arra is, hogy milyen magasságban, milyen sebességgel és úticél felé igyekszik a megörökített gép. S ebben van a segítségükre a már említett nemzetközi radartérkép, amelyen az apró gépeket mozogni látjuk. Ha bármelyikükre rákattintunk, máris elérhetővé válnak az előbb említett adatok.
Végezetül talán annyit, hogy aki makacsul hosszabb időn át kitart ezen hóbortja mellett, olykor számára is zavarba ejtő dolgoknak lehet a szemtanúja, s azután élete végéig törheti a fejét afelett, hogy tulajdonképpen mit is látott, ami nem madár, nem léggömb és nem repülőgép és mégis száll, hajmeresztő égi akrobataként. Pedig a hivatalos tudomány mai állásaként boszorkányok és ufók nem léteznek. Vagy talán mégis?!
NÉMETH ISTVÁN
(A szerző felvételei)
DUNATÁJ HETILAP 27/2017
