A magyarországi Tájházszövetség honlapja szerint: „A tájházak, az eredeti helyükön megőrzött, helyreállított és berendezett népi építészeti értékű épületek egy-egy tájegységen belül a helyi népi kultúra legjellemzőbb emlékei … A tájházak kiállításaikban a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját meghatározott időmetszet szerint, és egy-egy társadalmi rétegét megjelenítve mutatják be a nyilvánosság számára.” – ezzel a céllal szervezte meg a Magyar Asszonyok Ligája a Nyílt nap a gútai tájházban rendezvényt, május 10-én.
A szombati napon a tájház bepillantást engedett elődeink mindennapjaiba, a látogatók megismerhették a régi mesterségeket és hagyományokat. A tisztaszobában képek, emlékek, bútorok, bevetett ágy, bölcső, egy játék babakocsi mutatja meg eleink életét, az őseink kulturális hagyományainak kiállítása, a hagyományos foglalkozásokat, a ház körüli tevékenységekkor használt tárgyak mind megtalálhatóak a tájházban, amelyek nagy részét a Magyar Asszonyok Ligájának tagjai vittek el a gútai tájházba, hogy így másoknak is megmutathassák azt a kincset, amit őseiktől, nagyszüleiktől örököltek. A gazdasági épületben a munka közben használt gépeket, tárgyakat lehet megismerni.
A gútaitájház épülete több mint százéves, a népi kultúra jeles emléke, sárból és agyagból készült vályogház. A tájház eredeti tulajdonosát a Kondé családot 1947-ben a kitelepítés során kényszerítették elhagyni az otthonukat. A kitelepített család helyére Magyarországról áttelepülő szlovák család érkezett. 1992-ben, Gúta akkori polgármestere, Harsányi Imre úgy döntött, hogy megvásárolja a város részére. 1994-ben pedig az önkormányzat a Magyar Asszonyok Ligájának kezelésébe adta a tájházat, az asszonyok és családtagjaik rendben tartották, építették és szépítették a házat és a környezetét is, virágokat ültettek, takarítottak, füvet vágtak, berendezték az épületet, hogy annak jellege igazi tájház legyen. A cél sikerült, és a nyílt napon többen meg is nézhették az eredményt, még Komáromból is voltak látogatók.
A látogatók és a MAL tagjai pedig jókat beszélgettek, a múltra emlékeztek és a jövőt tervezték.
A kezdeti évekről Kis Dobi Rozália a Magyar Asszonyok Ligájának a megalakulástól lelkes tagja is mesélte „Egy jó ötlet folytán megalakult a szervezet, aminek pár ember tagja lett és úgy érezte jó helyen van, mert segíthet másokon.Szendvicset készítettek egy jótékonysági eseményhez,később kirándultak, ahol a kísérőjükkel megbeszélték,hogy van egy szép parasztház, ahol kézműves táborokat,kiállításokat lehetne szervezni.Következő években jöttek is a gyermekek még a járáson kívülről is.Olyan jó híre lett a táboraiknak,hogy olykor -olykor 120 résztvevő is volt egy héten át.Az akkori kb. 15 tag a semmiből teremtett elő mindent.Nem volt ám pályázat, de voltak jó szívű,adakozó nagylelkű gútaiak és a tagok, akik vittek hazulról mindent, amit csak tudtak.
A mestereknek mi volt a fizetésük?Kaptak szállást és reggelit,ebédet meg vacsorát.Kávét meg vizet aztán sok mosolyt,mert abból kifogyhatatlanok voltunk.
Aztán köszönetet egy szakajtóval,ahogy mondani szokás.Jókat beszélgettek,néha hajnalig is.
A kovácsmester ott ütötte a vasat az udvaron,milyen gyönyörűen pattogott a szikra a sötétben.Annál szebben csak a gyerekek szemei ragyogtak.A tábortűznél,ami akkora volt,mint a Székely őrtüzek sült a szalonna,feketedett a kamocsai kenyér a sült szalonna zsírjától.Szólt a citera és zengett az ének.
A mesterek meséltek munka közben,jó ízes beszédüket örömmel hallgatták.Készült ott vesszőkosár,köcsög,gyékényszatyor,csuhéból szalvétatartó,szőttesek. Padok és kopjafák faragódtak, fűztek gyöngykoszorút Szűz Mária fejére a szeretett templomunkba.
Álmodtak ,terveztek,megvalósították,együtt örültek a szép eredménynek,meg valósult álmoknak .Így kovácsolódtak jó közösséggé, ami manapság olyan ritkaság,mint a fehér holló.Barátságok születtek, amitől lélekben mindannyian gazdagodtak.” – Kis Dobi Rózsika visszaemlékezése a Magyar Asszonyok Ligájának facebook-oldalán is olvasható.
A nyílt tájházas programon mindenkinek eszébe jutott valami szép emlék, a nagyszüleiről, a dédszüleiről, a gyermekkoráról, a múlt ismerete kell, hogy szebb legyen a jelen és jobb legyen a jövő.
„A tájház átadja a régi világ maga szépségeit” – olvasható a nyílt napon írt bejegyzések közt a krónikában, és nem is kell szebb dicséret.
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
