Szinte egyszerre özvegyültek meg. Varga Ernő eltemette feleségét, sógornője pedig a férjét. A múlt század elején bevett szokás volt, hogy a birtokok egyben tartása érdekében az özvegyek összeházasuljanak. Ennek 
eredményeképp Varga Ernő és Tánczos Júlia újdonsült családjában egyszerre 13 gyereket kellett etetni, öltöztetni. Akkoriban a Gúta környéki termőterületek már annyira felaprózódtak, hogy Vargáék gondoltak egy nagyot és Kingyes térségében vásároltak földet. Ott is volt házuk, jószáguk, tavasztól őszig ott voltak, télen pedig Gútán. A nagy család egyben biztosíték arra nézve is, hogy sok-sok unokával, összesen negyvennéggyel büszkélkedhettek öreg napjaikra, akik közül huszonheten ma is élnek. Közülük ketten, Varga István és Varga Tibor elhatározták, hogy az ősök emlékének megőrzése, na és a fiatalabb generáció találkozása érdekében egy nagyszabású családi bulit szerveznek, hiszen a Varga család egy része is a kitelepítések áldozata lett, 
Magyarszékre, Pécsre, Mágocsra, Pitvarosra, Mezőberénybe vitték őket, de élnek közülük Németországban és Horvátországban is. Az elhatározást tett követte, s végül sikerült is összeverbuválni a „szűk” családot, amely azt
eredményezte, hogy a Gútai Vmk körtermében kétszáztizenöten szorongtak. Halkan szólt a zene, egyesek asztaltól-asztalig jártak, hogy mindenkinek bemutatkozhassanak. Olyan is volt, aki több mint negyven éve nem találkozott a rokonaival. Délután Szlovák Marián esperes-plébános tartott számukra ünnepi szentmisét. Száz évvel ezelőtt a családalapító szülők, nagyszülők, dédszülők, ükszülők, Varga Ernő és Tánczos Julianna is a Nagyboldogasszony plébániatemplomban kötöttek házasságot. A plébános úr is a családi kötelék mindenkori megtartásának jelentőségét emelte ki prédikációjában. Felvételeink a Varga család nemzetközi találkozójának eseményeit örökítették meg. Balra fent Őszi József, Varga István és Varga Tibor, a találkozó fő szervezői, illetve a résztvevők láthatók.
DUNATÁJ HETILAP
