A vers hangulatához választottunk hangszert.
Mikó István: „50 éve alapítottuk a Kaláka együttest Gryllus Danival. Volt mindig egy vers, és annak a hangulatához választottuk a hangszert. Azóta is, bárhol járok, ha meglátok egy érdekes hangszert, ami valami miatt nagyon megtetszik nekem, akkor azt megvásárolom.
Apám nagyon jól mondott verset, szerettem. Van egy kazettám, amin néha most is tudom hallgatni a hangját. Írással is foglalkozott. Könyvtáros volt egyébként, tehát az irodalom nagyon közel állt hozzá. Anyukám tanítónő volt, és mivel a családban több tanító is volt, én már 5 éves koromban írtam, olvastam, számoltam. Az első regényt 7 éves koromban olvastam, és emlékszem, hogy nagyon tetszett. Az Egri csillagok volt. Kicsit lassan olvastam, de átrágtam magam rajta.
Versmegzenésítéssel kamaszkorom környékén kezdtem el foglalkozni, divatos volt akkor a tábortűznél egy gitárral énekelni. Voltak saját szösszenetek is, de rájöttem, hogy jobbnál jobb versek vannak. Emlékszem az első megzenésítésre, amikor 3-4 akkord már biztonsággal a kezemben volt: Csokonai Vitéz Mihály – Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz.
Érettségi után alapítottuk Gryllus Danival a Kaláka együttest 1969 novemberében. A színházi munkám mellett, a zenével való foglalkozás azóta is folyamatos.”
https://youtu.be/rayYv2gZRWc
sztarportre.hu
