A polisztigmás levélfoltosság a szilva gyakori betegsége, kora tavasszal a fiatal leveleken sárga foltokat okoz, amelyek fokozatosan megnagyobbodnak és elérhetik az 1-3 centiméteres átmérőt is. A foltok színe idővel élénk narancsvörössé válik. Ott a levélszövet vastagabb, a foltok felülete fényes és a levél fonáki részén kidudorodó. A polisztigmás levélfoltosság jellegzetes szilvabetegség. Ha a levelek nagy részét beborítja, levélhullás következhet be, de a foltok a fennmaradt leveleken is csökkentik az asszimilációs felületet. A fertőzés már a virágzás környékén megtörténik, de megtévesztő, hogy a tünetek csak később, másfél hónap múlva jelentkeznek, ezért az ellene való védekezést már fehérbimbós állapotban el kell kezdeni. Nyár derekén erős fertőzés esetén szinte levél nélkül maradhatnak a fák. Ez ellen a gomba ellen már felesleges a védekezés, amikor a piros foltok feltűnnek.
A szilva tafrinás betegsége is ismert, nálunk a kórokozó két, különféle tünettel is rendelkezik. Az egyik tünetet a gyümölcsön láthatjuk. A fejlődő gyümölcsök eltorzulnak, megnagyobbodnak, begörbülnek és a színük sárgás-zöld marad. Ezek a gyümölcsök később összetöppednek és sokáig a fán maradnak.
A boszorkánysöprű a másik jellegzetes tafrinás tünet. A beteg fák levelei aprók maradnak, befelé csavarodnak. Az ágak szabálytalanul és nagyon sűrűn nőnek, innen a tünet elnevezése, a fák szinte elsöprűsödnek. A védekezés egyik eleme a fán maradt bábszilvák eltávolítása és a kora tavaszi rezes lemosó permetezések. Szerves készítményekkel (Merpan, Dithane, Horizon 250 EW, Ornament 250 EW, stb) a virágzás után, sziromhulláskor védekezhetünk a legkorábban.
A szilva leggyakoribb állati kártevői közé tartoznak a pajzstetvek, levéltetvek és az atkák. Károsításuk megegyezik a többi gyümölcsfajoknál okozottakkal. A szilvánál mindhárom kártevőcsoport előfordul, de leglényegesebb a levéltetvek eleni védekezés betartása, vírusok terjesztése ellen is. A tetvek ellen elengedhetetlenek az első korai permetezések, mert ha a levelek összeráncosodnak a szivogatástól, a kontakt levelek már nem hatékonyak, mert nem tudjuk őket az összegömbölyödött levelekbe bepermetezni, ezért ebben az esetben csak felszívódó készítményekkel (Calypso, Mospilan, stb) érhetünk el kellő eredményt.
A gyümölcsdarazsak közül a poloskaszagú szalvadarázsnak van különösen nagy jelentősége. Ennek lárvái a gyümölcskezdemény felső részén rágják be magukat, belül kiodvasítják és a gyümölcs belsejét fekete ürülékkel töltik ki. A gyümölcsdarazsak igen korán tömeges gyümölcshullást okoznak. A szilvatermésen általában még egy nyílás található, amelyen a lárva elhagyta a gyümölcsöt. A gyümölcsöt szétnyomva a lárva és a károsított gyümölcs poloskaszagú. Közvetlenül a sziromhullás után védekezhetünk ellene.
A szilvamoly kártétele után a gyümölcs gyakran féloldalasan fejlődik, a berágás felől megmézgásodik, ürülékkel szennyeződik. A nyári nemzedék kártételekor a szilva kék foltos és kényszerérett lesz. A mag körül rágó lárva teljesen tönkreteszi a gyümölcsöt. Száraz, meleg időben kártételük még fokozódik. Rajzása május elejétől kezdődik és egészen októberig tart. Így a védekezésnek folyamatosnak kell lennie.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
