A már régóta várt kirándulás egy szép márciusi napon kezdődött, amikor a buszokkal elindultunk kissé álmosan, de a zenéket hallgatva rögtön felélénkülve. A buszút 2 kisebb megállóval nagyon jó hangulatban telt, izgatottságunkat tapintani lehetett a levegőben, amikor megérkeztünk a Penzión Bystrina nevű szállásunkra. Miután felfedeztük a kis panziót és berendezkedtünk a szobáinkba, lementünk vacsorázni ahol, miután istenesen belaktunk a finom étkekkel, megismerkedtünk a sízés alapszabályaival és megtudtuk a napok menetét Diósi Viktor táborvezető, és Bognár Attila síoktató tanár urak jóvoltából.
Hétfőn az előre kiválasztott síelőközpont, a Jasná helyett Tále-n kezdtük meg a síelőkurzust időjárási komplikációk miatt. Míg a kezdők csoportjai a kék pályán próbálgatták szárnyaikat Horváth Fél Szilvia tanárnő,Antal Péter és Bognár tanár urak vezetésével, addig a haladók és a profin síelők csapatai Habán László, Paraska István és Diósi tanár urak felügyelete alatt síelhettek a piros- és fekete pályákon. A délutánig tartó, kemény síelés után a szálláson kollektívan lepihentünk, amely során alig volt néhány szoba ahol legalább egy ember szemére nem jött volna álom.
A napok során egyesek megtanultak a nulláról indulva, kitartóan dolgozva jól síelni, míg mások tökéletesítették és csiszolgatták a ma már meglévő technikáikat a Tále és a Jasná pályáin. A reggelek a pompás, svédasztalos reggelikkel kezdődtek, ami után két turnusban elvitt minket a busz az aktuális sípályára, ahol délutánig síeltünk, ebédre pedig csomagolt szendvicset, vagy étteremben ettünk. A csendes pihenőnk után finom, meleg vacsora következett, ezután következett az eligazítás, ügyeletesek kijelölése, akik az üzeneteket és az ébresztéseket intézték kötelességtudóan, ezzel megkönnyítve a tanárok munkáját. Eligazítás után szabad program következett, melyekhez felejthetetlen élmények és időtálló barátságok létrejöttei kötődnek.
Viszont a szabadidőnket lekötötte egy apróság: a kis játékok, amit az osztályoknak el kellett készíteni. A játékok előtti órákat serény készülődésünk és izgalmunk teljesen kitöltötte. A játékok között volt tanárok felismerése, legyen az gyerekkori, vagy öregített képről (a jelenlévő tanárok is szerepeltek, nagy üdvrivalgás közepette), volt még jógapózok gyakorlása, filmek és zenék felismerése. Ezeket a kis esti versenyeket nagy öröm, versengés és harsány nevetéseink jellemezték. Különösen akkor volt nagy a vigadalom, amikor a megrendelt pizzák megérkeztek: mindenki birtokba vette a sajátját és a versenyzéstől elfáradva a szobákon majszolgattuk el.
Az utolsó két nap sajnos nem síeltünk a sűrű esőzések miatt. Ám nem unatkoztunk, mert például egyik nap Bognár Attila tanár úr mutatta be nekünk hobbiját – az extrém magaslatok felfedezését, amiről érdekes élménybeszámolókat hallhatunk egy másfél órás előadásban. Ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy ilyen átfogó és mélyreható kirándulásra vitt minket az orosz, osztrák és szlovák hegységekbe.
Végszóként szeretnénk köszönetet mondani a kísérő tanárok Diósi Viktor, Paraska István, Habán László, Antal Péter és Bognár Attila tanár urak, Horváth Fél Szilvia tanárnő és Viola Miklós doktor úr fáradhatatlan munkájáért, kifogyhatatlan türelméért. A 2. Síturnus résztvevőinek nevében (III. N, IV.N, II.B, II.C) bátran mondhatom, hogy a kirándulásra nemcsak, mint sikeres sítanfolyamra, hanem mint örök, szép és felejthetetlen élményre fogunk visszaemlékezni.
Szlatki Áron – II.B. osztályos tanuló
