Azok a kertészek, akik több éve foglalkoznak az őszi – téli hónapokban a fejes saláta hajtatásával, jól tudják, hogy ebben az időszakban a fényhiány, a magas páratartalom és az alacsony hőmérséklet miatt gyakori néhány nem fertőző eredetű élettani betegség. Míg száraz az időjárás és erős a nappali felmelegedés, addig felléphet egy gyakori élettani betegség, a száraz levélszél-barnulás, amely a fejesedésben levő salátán, főleg hajtatóházban, de esetenként a szabad földön is előfordulhat. Az idős levelek szélének elhalása, főleg az őszi és a téli saláta hajtatásakor jelentkezik. A tünetekre jellemző, hogy a salátafej külső, idős leveleinek szélén először apró, barna foltok jelennek meg. Később összeolvadnak és a levél szélén 2-3 mmes széles vörös, száraz jellegű elhalás észlelhető. Ennek előidézője a száraz levegő, illetve a relatív páratartalom hirtelen csökkenése. Egyes salátafajták erre a betegségre toleránsak, és ezt a fajtaleírásokban is közlik. A lágy levélszélbarnulás akkor lép fel, ha a páratartalom magas, vagyis, ha keveset szellőztetnek, sokat öntöznek, vagy akkor, ha kevés a fény, alacsony a külső hőmérséklet és esős, párás az időjárás. Ez a betegség a száraz levélszélbarnulással ellentétben a belső leveleken kezdődik, és ha már a fejesedés idején lép fel, nehéz észrevenni, hiszen a külső levelek takarják. Előidézője a kalciumhiány, amely a rendkívül magas, 90 % feletti relatív páratartalom és a túladagolt tápanyagok együttes hatásának eredménye. A tavaszi hónapokban lehet vele gyakrabban találkozni. Nagyjából hasonló okok váltják ki a saláta üvegesedését is. A betegség főleg az őszi hajtatás során jelentkezik. A tünetekre jellemző, hogy a levélen az erek által határolt szögletes, vizenyős foltok jelentkeznek. Előidézője a vízkórság, azaz az ödéma. Ugyanis ilyenkor a vízfelvétel nagyobb, mint a vízleadás. A növények túlöntözésekor, ha alacsony a hőmérséklet és magas a relatív páratartalom, egyes fajták esetében számítani lehet a betegség biztos fellépésére. A betegség megjelenésekor a léghőmérsékletet emelni és szellőztetni kell. Nehéz védekezni ellene, különösen akkor, ha az időjárás esős, párás. Ilyenkor szellőztetéssel nem lehet csökkenteni a páratartalmat. A saláta levéltorzulása a túl hideg időjárás kísérője. A tünetekre jellemző, hogy az alsó levelek hólyagosak, bőrszerűen ráncosak lesznek. A tünetek a vírus, vagy a hormonhatású gyomirtó szer károsításához hasonlítanak. Az ilyen levelek fogyasztásra alkalmatlanok. Előidézője a fagy. Bár a fejes saláta nem hőigényes növény, s rozettás stádiumban a fagypont alatti hőmérsékletet is elviseli, mégis maradandó elváltozások állnak be a leveleken. A fagyellenálló salátafajtákat a fajtaleírások is közlik. Gombabetegségek közül a saláta szklerotíniás rothadása is gyakran megjelenik az ősszel hajtatott salátában. A tünetek hasonlóak a saláta szürkepenészes rothadásához. A fő tünetek akkor láthatók, ha a salátafejet felemeljük. Ilyenkor a nyálkásan rothadt gyökérnyakon és az alsó leveleken a Sclerotinia sclerotium dús, hófehér, vattaszerű gombafonalai, micéliumai láthatók. A betegség mértéke a salátalevélzet fejlődésére kedvező 12 – 15 Cº-on a legnagyobb. Védekezés – a hajtatóházban legalább három évenként használhatjunk a talajba bedolgozva a Constans WG nevű koncentrátumot (4 – 5 dkg / 10 árra), mely a talajból károsító gombaspórákat megtámadja és azokon élősködve tönkreteszi. Hatása 2-3 évig érvényesül a talajban. Megelőző védekezésként ügyelni kell arra, hogy tűzdeléskor és kiültetéskor a saláta ne kerüljön mélyen a talajba.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
