Meglepett és elszomorított a Dunatáj idei 1-2 számában megjelent írás az Erzsébet szigeti útátadással kapcsolatban, amely sajnos sok pontatlanságot tartalmaz. Sajnálom, hogy a téma számomra érthetetlen politikai hadviselés eszköze lett.
Azt, hogy konkrétan mit tettem én vagy a hivatal illetékes osztálya az ügy érdekében, az út mielőbbi rendbetétele érdekében, nem szeretném részletekig menően felsorolni, mert egyrészt hosszú lenne a számos telefonhívás, írásos és személyes találkozó leirati listája, másrészt pedig nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy lehetőségeinkhez mérten az én személyem és a hivatal is mindent megtett az ügy mielőbbi rendezése érdekében. De azt mindenképp szeretném megemlíteni, hogy már június 27-én, még az árvízvédelmi készültség hivatalos visszavonása előtt, a városházán megtörtént az első egyeztető tárgyalás minden érintett fél bevonásával. A megbeszélésen jelen voltak a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat, a Szlovák Gázművek, a KOMVaK városi víz- és csatornaművek és a város képvisselői és szakemberei. A tárgyalás tartalmát jegyzőkönyv rögzíti. Hasonlóképpen dokumentált például a november 13-án lezajlott szóbeli egyeztetés, amelyre a városháza épületében került sor.
A decemberi munkálatok végső szakasza befejezése előtt, amikor a korábbi talajszilárdítási és az úttest alapozási, szigetelési és aszfaltozási munkálatai már befejeződtek, de az út melleti megrongálódott kerítés javítása még folyt, érdeklődésemre azt az információt kaptam a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalattól, hogy az útszakasz hivatalos átadására-átvételére csupán később kerül sor, ennek ellenére az út a forgalom számára már használható. Ezért szerettem volna azt, hogy a lakosság a sajtó képviselőin keresztül mielőbb értesüljön arról, hogy a sziget átjárható. Azért tartottam meg december 13-án azt a rövid, helyszíni sajtótájékoztatót, amelynek a célja kizárólag a lakosság tájékoztatása volt a munkálatok befejezéséről, a hosszú ideig tartó útzár feloldásáról. Semmilyen ünnepélyes útátadás nem volt!
December 18-án – ami pontatlanul jelent meg az újságban – megtörtént a mű hivatalos szakmai átadása az érintett felek részvételével, azonban ezen egyéb munkakörei elfoglaltságom miatt személyesen nem vettem részt, a hivatalt az illetékes osztályvezető képviselte.
Elég annyi ehhez, hogy a lelkiismeretem tiszta, abban a tekintetben is, hogy senkinek az érdemeit nem állt szándékomban elhallgatni, de arról, ami az ügyben az értesítésem nélkül történt, nem tudhattam. Ha tudomásom lett volna róla, akkor kihangsúlyoztam volna az érdemeiket a testület ülésein – hiszen több esetben tájékoztattam én is és a hivatal illetékes osztályvezetője is a plénumot a javítás aktuális helyzetéről – és a sajtóban is, hiszen ez közös ügy volt, közös érdek volt az, hogy az út mielőbb átjárható legyen.
A másik dolog az, hogy egy parlamenti képviselő, egy járási hivatalvezető, egy polgármester mandátumát és beosztását tekintve nem pluszszolgálatot tesz azzal, hogy közbenjár egy ilyen ügy elintézésébeben. Ez valójában hivatali kötelessége!
Mindezen túl természetesen örülök neki, hogy segítettek és ezúton is szeretném a város lakossága és az önkormányzat nevében kifejezni köszönetemet amiért közbenjártak az útjavítás mielőbbi befejezése érdekében. A segítségükre a jövőben is számítok, hiszen ezzel a polgároknak segítenek, azoknak, akiktől bárminemű közmegbízatás ered és akiknek elszámolással tartozik minden közszolga. Én ennek szellemében gondolkodom és cselekszem.
Anton Marek, Komárom polgármestere
