Egyre több helyütt halljuk, olvassuk, hogy a gyerekek máshogy fejlődnek, mint évtizedekkel ezelőtt, máshogy gondolkodnak, más dolgok töltik ki a mindennapjaikat. Ez természetesen mindenre kihat, a készségeik másként fejlődnek, a pedagógusok éppen ezért más kihívásokkal állnak szemben. A képességek és készségek fejleszthetők. A Pro Educa pedagógiai központ pedagógusok és szülők számára kínál igényes továbbképzéseket, motivációs tréningeket és tanácsadást. A szervezet munkájáról és a gyerekek iskolaérettségéről Markovics Tímeával, a Pro Educa vezetőjével beszélgettünk.
Áprilisban az óvodások és szüleik nagy feladat előtt állnak, a nagycsoportosok iskolát választanak, éppen ezért ilyenkor egyre több szó esik arról, ki az a gyerek, akire azt mondhatjuk, hogy iskolaérett?
Ezt nehéz megfogalmazni, mert az iskolaérettség sok készséget foglal magába.Összességében elmondható, hogy a mai gyerekek sok ismerettel rendelkeznek, szinte már zsenik egy-egy területen, ugyanakkor a mozgásuk sokkal fejletlenebb, mint pár évvel ezelőtt volt, ami kihat a beszédükre, írásukra, a problémamegoldó készségükre, és ami még hangsúlyosan érzékelhető: a szociális, érzelmi fejlettségükre. Kevésbé tudnak figyelni, nem viselik jól a kudarcokat, nehezen tudnak koncentrálni, egymással nagyon sokszor kerülnek konfliktusba, nem képesek önálló munkára, csak akkor, mikor ott a tanító néni, ami nagyban megnehezíti az iskolai munkát. Ha mindent figyelembe veszünk, ezek lennének az iskolaérettség kritériumai. Az a gyerek, aki nagyon okos, de nem tud önállóan dolgozni, figyelni, az nem iskolaérett.
Ezek mind fejleszthető készségek. A Pro Educa éppen arról tart képzéseket, hogy ezek a területek hogyan fejleszthetők. Mi alapján méritek fel, mire van igény, kinek szólnak a képzések?
A képzéseink nagy része óvodapedagógusoknak szól, illetve alsó tagozatos pedagógusoknak, tavaly pedagógiai asszisztenseknek is tartottunk képzést. Hogy mire van igény, az általában a gyakorlatból érkező visszajelzések alapján tudjuk meg, kapcsolatban vagyunk sok óvodával és óvodapedagógussal, de figyeljük a szakmai világtrendeket is. Olyan dolgokat mutatunk be, amelyek a készségfejlesztés és érzelmi élet megsegítésére irányulnak. Előadóink a gyakorlatból jönnek, olyan tudást közvetítenek, amelyet maguk is kipróbáltak és működik. Ez a legnagyobb titka annak, hogy nagy érdeklődés van a képzéseink iránt.
Konkrétan, milyen képzéseket tartotok?
A Pro Educatársulást gyakorló óvodapedagógusok és gyógypedagógusok működtetik, ez meghatározza a profilunkat is. Két fő vonalat képviselünk: óvodapedagógiai módszertani képzéseket tartunk, elsősorban az élménypedagógia terén, mert az a gyerekeknek az aktív tanulás eszköze. Segítjük a pedagógusokat abban, hogy miként támogassák a gyereket abban, hogy tapasztalatot szerezzen, hogy ő maga cselekedjen, hogy élményei legyenek, hogy aktív legyen, ami a tanulásnak a leghatékonyabb formája.
A másik nagy terület pedig az inklúzió: sok sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek is megjelenik az intézményekben, ehhez a pedagógusoknak szüksége van gyógypedagógiai alapismeretekre, tájékozottságra, amit a főiskolák nem kínálnak, a pedagógiai asszisztensnek duplán szüksége van rá. Nem arra kell gondolni, hogy gyógypedagógusokat képzünk, hanem arra, hogy gyakorlatból jövő gyógypedagógusok rá tudnak mutatni, mik azok a tipikus jegyek, amik jellemzik a gyereket, mik azok az eszközök, amik segítik, hogy dolgozni lehessen vele, be lehessen egy osztályba illeszteni, az óvodában ez hangsúlyosan jelenik meg, mert jellemzően nincsenek diagnosztizálva még az SNI-s gyerekek.
Az óvoda a szociálizáció színtere is, sokszor nem lehet eldönteni, hogy az a gyerek azért nem beszél 3 éves korában, mert valami akadályozottsága van, vagy azért mert gyenge szociális háttérű családból jött. Vagy azért nem tudja magát kontrollálni, mert otthon nincsenek korlátok szabva, avagy van-e valamilyen idegrendszeri oka.
Az óvodában nagyon komoly munkát végeznek a pedagógusok ezen a téren, mi a képzéseinkkel és a többi rendezvényünkkel ehhez próbálunk segítséget adni. Nemcsak képzések vannak, hanem webináriumokat is tartunk, ami nagyon közkedvelt, szinte hetente van ősztől tavaszig, különféle témákban, ezek rövid lélegzetvételűek, de segítik a tájékozódást, szemléletformálók, és a szülőknek is szólnak.
Az SNI-s gyerek, ha bekerül az óvodába, mennyiben fejleszthető, hogy iskolaköteles korra iskolaérett is legyen?
A pedagógia maga a csoda!Minden gyerek egyedi, az óvodába lépéskor nagyon eltérő képességekkel és háttérrel érkeznek. Kb. 6 éves korra viszont elvárás, hogy iskolaérettek legyenek, megfelelőkészségekkel rendelkezzenek. Az óvodai nevelésnek az a legnagyobb csodája, hogy ez az út, ami itt zajlik, ez a pedagógus mestersége. Mert olyan tempót választ, olyan játékot, módszereket, eszközöket, olyan hozzáállást, motivációt, ami a legjobban segíti a gyermek fejlődését. Természetesen ehhez fontos a szülői támogatás, de ez nincs meg mindig, és ennek ellenére jól tudunk működni. Fontos törekvés, hogy probléma esetén más szakembereket is be tudjunk vonni, pl. a tanácsadót. A végső célja minden nevelésnek, hogy a gyerek képes legyen a társadalomban való boldogulásra, és ehhez elég hosszú idő áll rendelkezésre.
Nemrégiben szerveztünk egy szakmai napot Dunaszerdahelyen, 35 óvodapedagógus és pedagógiai asszisztens vett részt rajta. Kifejezetten a személyre szabottság kiinduló pontjaival, feltételeivel, annak a gyakorlatával foglalkoztunk, a pedagógiai tanácsadó központ társszervezésében, szakemberek bevonásával. Tavaly a beszédfejlődésről tartottunk egy online konferenciát, pedagógusoknak és szülőknek. Logopédus, óvodapedagógus, pszichológus részvételével, annak az volt a célja, hogy különféle aspektusokból nézzük meg a beszédfejlődést. Ezek nagy, társadalmi hatással bíró események, mert széles körben segítik a nevelést és oktatást.
Szó volt már a mozgás fontosságáról, hiszen ez befolyásolja a beszéd fejlődését és más készségek kialakulását.
A mozgásfejlődés nagyon hosszú folyamat, születéstől kezdve 8-10 éves korig eltart az alapvető mozgáskészségek fejlődése. A mozgás fejlődése is nagyon egyéni, de minden mozgás jobb, mint a semmi. Ha egy gyermek sokat mozog a szabadban: mászik, hintázik, ugrál, akkor általában a mozgásfejlődése rendben van.
A mozgás azért került az elmúlt időkben középpontba, mert kevés a mozgás a gyermekeknél, egyébként a felnőtteknél is. Az 1-től 5 éves korig terjedő időszakban lenne a legnagyobb szükség a megfelelő mozgásra. Leginkább a játékos mozgásra, mert ennek hiánya hátrányosan befolyásolja a többi terület fejlődését. Kihatással van a finommotorikára, mert mindennek az alapja a nagy mozgás, és a finommotorikán keresztül az írásra és a grafomotorikára. De említhetnénk, hogy a kevés mozgás negatívan befolyásolja a gyerekek társas kapcsolatait, mert ha nem mozognak, akkor jellemzően egyedül foglalják el magukat, egyedül köti le valami a figyelmét. A mozgás hat az érzelmi kiegyensúlyozottságra is, mert a mozgás azt is lehetővé teszi, hogy a különféle érzelmi dolgokat feldolgozhassa. Ami egyébkénta gyerekben feldolgozatlan marad, attól növekszik a feszültsége és a szorongása.
Nagyon fontos lenne, hogy a szülők a gyerekeket bevonják a mindennapokba, a mindennapi tennivalókba, hiszen az a gyereknek élmény és tanulás egyszerre. Nem szabad őket a való világtól elszigetelni, nem kell mindenhova autóval menni, lehet sétálni, biciklizni is.
A pedagógusoknak is folyamatosan fejlődni kell, és figyelembe venni a változásokat.
Mi, akik ezeket a képzéseket összeállítjuk és tartjuk, nagyon fontosnak érezzük, hogy önmagunkat is képezzük, a kolléganők, a Pro Educa segítségével többféle képzésen vesznek részt. Három kolléganő elvégezte a mozgásterápia képzést, készülünk Budapestre a hallásterápia képzésre, részt veszünk a Szlovákiában megrendezett szlovák szakmai konferenciákon, gyógypedagógiai és óvodai témákban is, mindezeknek az új információknak a birtokában jobban tudjuk követni az új módszereket.
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
foto: pro educa
