A Selye János Gimnázium diákjai a csodás Neckar parti Heidelbergben
Szénássy Edit tanárnő ebben az iskolaévben ötödik alkalommal megszervezte a heidelbergi tanulmányutat. Most különösen nagy számban jelentkeztünk az egyhetes kirándulásra, amelyre május utolsó hetében került sor.
Sokunknak már a repülőút Bécsből Frankfurtba nagy élmény és újdonság volt. A nyüzsgő repterek forgalma, a modern nagyvárosok élénksége és a német pontosság és precizitás mindenkit lenyűgözött.
Első estét ezúttal is egy hosszú sétával kezdtük: a Filozófusok útjáról elénk tárult Heidelberg óvárosa. Másnap izgalmas program várt ránk Speyer városában, ahol megtekintettük a több mint ezeréves dómot, majd a technikai múzeumot, ahol különleges 3D mozi élményben volt részünk. Hétfőtől megkezdődött a kemény munka, reggel 9-kor már a nyelviskolában tanultunk és minden nap próbáltuk a lehető legtöbbet elsajátítani az intenzív tanfolyamon. A csoportjaink nyelvtudási szintjeinknek megfelelően voltak beosztva. Rengeteg külföldi diákot ismertünk meg, akik Tunéziából, Kínából, Törökországból, Malajziából érkeztek, s akik heidelbergi egyetemi tanulmányaik előtt nyelviskolában szeretnék elsajátítani a németet. Nagyon készségesek, kedvesek voltak velünk, a tanáraink úgyszintén.
Délutánonként mindig más-más program várt ránk, mint például a heidelbergi vár megtekintése, a schwetzingeni kastélypark és Weinheim meglátogatása, sétahajózás a Neckaron valamit a „stadtralley” – városi futam. Ez egy kvíz, amelyben minden csapatokban, kérdőív segítségével kellett megismernünk Heidelberg nevezetességeit, a lakosok megkérdezésének segítségével. Így csiszolhattuk nyelvtudásunkat és éles helyzetben is alkalmaztuk a nyelvet. A többórás ralley kiértékelésére a grill-partin került sor, ahol ajándékokat és két tortát is kaptunk. Szinte minden nap volt időnk sportolni, röplabdázni és kidobócskázni a diákszálló udvarán. Szombat délelőtt még meglátogattuk az állatkertet, majd késő este élményekkel gazdagon tértünk haza.
Végszónak egy kis anekdota: A híres heidelbergi öreghíd lábánál áll egy bronzba öntött, tükröt tartó majom van. Az a legenda járja, hogy aki megérinti az ujját, biztosan visszatér a városba. Én két éve megtettem ezt, s íme, a jóslat valóra vált. Idén is megismételtem, mert – bár idén másodszor jártam e csodás városban – még számtalanszor újra és újra megnézném.
Remélem, hogy ez a kirándulás minden résztvevőben felkeltette az érdeklődését a német nyelv tanulása iránt és sokunknak felnyitotta a szemét, hogy mennyi lehetőséget adnak nekünk az idegen nyelvek. Mint a címben is írtam: a nyelvek utat nyitnak a világba. Ez volt a nyelviskolánk mottója, s hogy élünk-e a lehetőséggel, az már a mi döntésünk! Mi megtettük ezt! J
Hostomská Fanni, III. B
Selye János Gimnázium Komárom
