Szűkebb pátriánk egyik ismert, foglalkoztatott zongoristája, céges összejövetelek, bálok és egyéb magánrendezvények aláfestését szolgáltató komáromi zenésze, Farkas Péter.
Zenész családból származol, így a muzsika iránti szeretet és tehetség a génjeidbe kódolt. Mikorra tehető az abszolút kezdet?
Így van, az alapok adottak voltak: generációkra visszavezetve a muzikalitás jelen van a családunkban. Gyerekkoromban több hangszerrel próbálkoztam: gitároztam, doboltam, de rátaláltam a zongorára, a szintetizátorra, ami a mai napig megmaradt. Legtöbb esetben autodidakta módon, hallásból húzom le és sajátítom el a dalokat.14 évesen kezdtem a hetényi Gólya Csárdában, így korán belekerültem ez éjszakai élet körforgásába.
MiIyen főbb állomásokkal folytatódott a hetényi szárnybontogatás?
A kezdeti, másfél év muzsikálás után jöttek a megkeresések, különböző komolyabb felkérések, legyen szó lakodalmakról, bálokról vagy egyéb privát rendezvényekről. Ezáltal sokan megismertek és természetesen hatalmas szerepet játszottak a pozitív visszacsatolások is. A kocsmai zenéléstől kezdve megjártam a szamárlétrát.
Főleg egyszemélyes zenekarként funkcionálsz jelenleg. A szintetizátor mellett énekelsz is…
MInt zongorista bekerültem az ógyallai Meteor együttesbe. Velük közel öt évet dolgoztam. Rengeteg bált, bulit toltunk együtt, sőt Németországban is vendégszerepeltünk. A legtöbb zenekar életében történnek tagcserék: az énekesi poszton nagy volt a fluktuáció, így olyan ötlettel is előrukkoltak, hogy próbáljam meg. Otthon tanulgattam, jegyzetelgettem, énekelgettem: velem egyetemben megdolgozott a kazettás magnó is. Először vokálokat, majd a sikerélményeken felbuzdulva komolyabb dalokat is sikeresen abszolváltam.
Egyre inkább teret nyer a bárzene, az éttermekben való zenélés.
Nagyon sok a felkérés, a megkeresés. A városi éttermek, bárok és vendéglátóipari egységek mellett gyakran megfordulok Dunaszerdahelyen, Somorján és Magyarországon is. Az egyik hozza a másikat.
Az egészséges rivalizálás mellett a mai, modern kor népbetegségei: az irigység, a rosszmájúság áthatja a szakmát is?
Sajnos, igen. Próbálok maximálisan megfelelni az elvárásoknak. Ha elégedettek a teljesítményemmel, a vendégek, a közönség jól szórakozik, visszahívnak. Szerény embernek tartom magam, de hála a Teremtőnek, manapság már megválogathatom, hol játszom. Ami konkrétan a kérdésed témájára asszociál: kibeszélnek, esetleg próbálnak a honoráriumom összege alá licitálni. Érzékenyen érint, de lazábban kezelem, nem veszem annyira a szívemre…
Milyen zenét hallgatsz szívesen magánemberként?
Imádom a jó és minőségi zenét: széles a paletta. Mindenevő vagyok, csak a kvalitás legyen a helyén. A teljesség igénye nélkül: Cserháti Zsuzsa, Balázs Fecó, Korál, Kökény Attila.
A minőségi zene mellett sokat adsz a megjelenésre, az öltözetre is.
Igen, azon az állásponton vagyok, hogy előnyben részesítem az elegáns öltözetet, legyen szó akár egy bálról, étteremről vagy bármilyen magánrendezvényről.
Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a családdal?
Egyre nehezebben tolerálják a folyamatos távollétet, mind a párom, mind a fiaim. Három gyermekem van: az előző házásságomból egy felnőtt lányom, Krisztina, a párommal ót- és hétéves: Dávid és Péter. Az idősebb, Péter megpróbálja a zenei vonalat továbbvinni. Nagyon tetszik neki, tehetséges. Zeneiskolába jár, zongorázni tanul. Kicsit visszavettem a tempóból: megkereséseket, felkéréseket mondtam le, hogy több időt tudjak a családommal tölteni, rájuk fókuszálni. Egy komolyabb, közös kirándulást beiktatni…
Mint azt a beszélgetésünk során kiéreztem, lokálpatrióta vagy: szereted Komáromot. A város irányából is kapsz felkéréseket?
Igen, nagyon szeretem Komáromot. Ha távolabb is vet/ett a sors, mindig visszavágytam. Itt érezzük otthon és jól magunkat. Számomra a család a legfontosabb, a párom és a fiam boldogulását tartom szem előtt. Az csak hab a tortán, hogy szakmailag sem ingerszegény a környezet. Muzsikáltam a Komáromi Napok keretén belül. Visszacsatolás gyanánt meghívást kaptam az ősszel megrendezésre kerülő Borkorzóra is…
(ha)
